A Wekerletelep
A Wekerletelep Budapest XIX. kerületében, Kispesten található. A főváros egyik csodálatos, elvarázsolt szigete, amely a mai Ady Endre út, Határ út, Nagykőrösi út és Rákóczi utca által közrefogott területen fekszik. Pókhálószerű, a látogató szemében kuszának tűnő utcáin sétálva könnyen azt hihetnénk: megállt az idő.
A Wekerletelep 1909 és 1928 között épült meg magyaros, népi szecessziós stílusban. Az európai kertváros-építési mozgalom legnagyszerűbb magyarországi példája, sajátosan magyar kertváros, amely a XX. század egyik merész és sikeres vállalkozásának eredménye. A fiatal építészek vidéken gyűjtöttek anyagot, hogy a paraszti építészetből merítsenek ihletet.
A Magyar Építőművészek Szövetsége felhasználta mindazt a jót, amit a haza fölmutathatott. 48-féle földszintes és emeletes társasház épült itt a munkáscsaládoknak típustervek szerint, kertekkel övezve, gyönyörű fasorokkal szegélyezett utcák izgalmas hálózatában, valamint több típus- és egyedi terv alapján készült lakó- és középületet is emeltek.
A telep hangulatát nagymértékben meghatározzák a faragott faszerkezetek, deszkaburkolatos vagy látszó mészhomoktégla díszítésű oromfalak, a különböző osztású ablakok, a színes spaletták és tokborítások, valamint a cseréppel fedett, változatos formálású tetők is.
Az önálló városrészként funkcionáló telep elsősorban a fővárosba költöző munkások lakáskörülményeit volt hivatva megoldani, de főleg az iskolák, óvodák, rendőrkapitányság felépülte után tisztviselők is szép számmal kaptak itt lakást. Nevét Wekerle Sándor miniszterelnökről, pénzügyminiszterről kapta, aki 1908-ban kezdeményezte megvalósítását.
A telep mindennapi életét egykor gondnokság felügyelte, szigorú rend volt, még azt is meghatározták, hányan lakhatnak egy lakásban, illetve, hogy milyen fák és növények telepíthetők a lakásokhoz tartozó kicsiny kertekbe. Településszerkezete szabályos, mértani alapú, hierarchikusan szerkesztett, főterére két hatalmas, fából és kőből épült kapu vezet.
Saját templomai, iskolái, óvodái, pékségei, orvosi rendelői, a lakókat kiszolgáló üzletei voltak, és itt épült fel Kispest rendőrkapitánysága is. Működött itt vendéglő és szálló, valamint egy nagy filmszínház is, a Wekerle filmszínház, később Ady mozi, a Kós Károly tér egyik házában. Ezek közül számos a mai napig megtartotta eredeti funkcióját.
A Kós Károly tervezte keleti kapu mellett a Zrumeczky Dezső által tervezett nyugati kapu a Wekerletelep talán két legismertebb, legjellegzetesebb épülete, amelyek legjobban tükrözik a népi építészeti hagyományokat.
A 2011-ben műemléki jelentőségű területté nyilvánított Wekerletelepen eredetileg 1073 épületben 4719 lakás épült meg, ez a szám az idők során a tetőterek beépítése, illetve a lakások összenyitása következtében valamennyire megváltozott. 1945 után a beépítetlenül maradt területeken új, a telep építészeti karakterétől elütő házakat is emeletek. Természetesen a modern kor elvárásai szerint a lakások belülről szinte kivétel nélkül megváltoztak már, így például a kamrákat fürdőszobákká alakították.
A kispesti önkormányzat és a Wekerlei Társaskör Egyesület azon munkálkodik, hogy a II. világháborút és az 1956-os forradalmat szinte épségben átvészelő telep egységes arculata a jövőben se sérüljön, ne veszítse el karakterét, ugyanakkor az új idők új igényeit is ki tudják szolgálni épületeink.
Többnyire túlélték az előző évszázadot a fűrészelt fa oromzatok, a szépséges ablakok, ajtók, spaletták, amelyek mára a telep és az Egyesület jelképévé váltak. Sajnos bőven láthatók a műanyagot, alumíniumot, redőnyöket is alkalmazó modernizációs elképzelések nyomai, a homlokzati architektúrát eltakaró hőszigetelések, vagy éppen a szocializmus évtizedei alatt emelt szedett-vedett sufnik is, de reményeink szerint idővel ezek is visszaalakulnak az eredetit idéző megoldások irányába.
A Wekerlei Társaskör és a kerületi főépítész a vonatkozó szabályokra támaszkodva ezért csak úgy javasolja az újonnan ideköltözőknek a lakásbővítést, a tetőtérbeépítést, energetikai korszerűsítést, vagy a garázs- és tároló épületek építését, hogy az eredeti tervezők és építők ideája ne sérüljön.
A Wekerletelep manapság a nagyváros forgatagában egy olyan élhető, üde színfolt, ahol a városi vagy a vidéki gyökerekkel rendelkező is egyaránt igazi otthonra lelhet. Köszönhető ez elsősorban elődeinknek, de a jó szándékú utódoknak is. Az 1926-ban megjelent Wekerle Állami Munkástelep monográfiája című munkájában László Gyula elemi iskolai igazgató a következő gondolatokat fogalmazta meg:
„Azon a területen, amelyet másfél évtizeddel ezelőtt még sivár homokbuckák borítottak, s amelynek némi változatosságot csak a szegényes vegetáció nyújtott, ma virágzó városrész emelkedik, olyan, amelyhez nemcsak Magyarország nem nyújt hasonlót, de a maga nemében az egész világon is páratlan alkotás úgy szociális, mint építészeti szempontból. A talaj sivárságát a lakók szorgalma és lakásuk környékének kedvessé tételére irányuló törekvése pár év alatt eltüntette úgy, hogy ma már a telep egy virágzó kertváros képét mutatja.
A telep megteremtőjének, néhai Wekerle Sándor v. pénzügyminiszternek maradandó emlékét őrzi ez a szép szociális alkotás, de egyben dicséri azokat a tisztviselő-munkatársait is, akik buzgó és lelkes tevékenységükkel a telep létrehozásában őt nemcsak támogatták, hanem azután mint a pénzügyminisztérium munkástelep osztályának vezetői, meleg szívvel és a lakók iránti emberséges megértéssel intézik is a telep ügyeit.”
