Blog

Furcsa belegondolni, hogy már 20 éves. Pedig jóformán csak most született…
Egy (nép)hagyomány életében húsz év még kevés, de egy közösség életében: nagy idő.

Végigtekintve a résztvevő gyerekeken, mosolyogva állapítom meg, hogy „átlagban” öt gyerekenként együttvéve vannak összesen húszévesek.  🙂
A házban a kisgyerekes közösség része lettem: mosolygunk, örülünk, együtt vagyunk. Az önkéntesek is derűsen segítenek – ezen a délutánon együtt vezetjük be a kicsi és nagyobb gyerekeket a kézműves foglalkozások élményébe, szinte „kézen fogjuk” a családokat.

Néha felhangzik egy elnyomott, fáradt sóhaj:
„Ó, mikor lesz már ő is húszéves?!”
Túl hamar – mondhatnánk mi, akik megéltük ezt a húsz évet, vagy legalább egy-egy szeletét.

Én tizenhárom éve köteleződtem el a Téltemetés mellett. Megéltem a kisgyerekes létből való kiszakadás örömét, és az aktív részvétel mellett a közösség melege, a baráti hangulat is magával ragadott.

A 13 apukám szerencseszáma volt. Rá is emlékezem ezen a napon – nem csak a népmesék jutnak eszembe, ahol a 13 nem mindig a szerencse jelképe. Pedig ezen a délutánon nagyon is az volt. Az idő, a helyszínek, a szereplők, a közösség – minden apró részlet a helyén volt az idei Téltemetésen.

De honnan indult mindez húsz évvel ezelőtt?

Somlói Juditot, a WTE jelenlegi elnökét kérdeztem, aki az első Téltemetés önkéntes főszervezője volt:

„A 2006-ban újjáalakult Társaskör egyik fontos célja a közösségépítés volt. Olyan eseményeket kerestünk, amelyek valódi közösségi élményt adnak az itt élő családoknak. Mindig fontos volt számunkra az értékközvetítés és a hagyományápolás. A Wekerlei Napok már ekkor 15 éves rendezvény volt és más szabadtéri programok is szerveződtek már, de szerettünk volna további új közös alkalmakat teremteni az itt
élőknek. Így született meg a Téltemetés ötlete 2007-ben. Az első kiszebábot a vidéken élő nagynénénkkel készítettük el – ezzel is hagyományt teremtve. A rendezvény aztán egyre nőtt, új ötletekkel gazdagodott, kinőttük a helyszíneket, a Társaskör pincéjét, a Közösségi házat és végül összekapcsolódtunk a WKK-val.”

És ez a gondolat – az együttműködés és a közös lendület – mozgatja ma is a Téltemetést.

Az összekapcsolódás.
A közösségi élmény.
Az értékteremtés.

Én pedig immár 13 éve minden alkalommal egy évre elegendő mosolyt és belső erőt gyűjtök itt. Egy olyan rendezvényen, ahol mindenki tudja a dolgát, és ahol valóban úgy tudunk egymás felé fordulni, ahogy az ember a másik emberhez: segítő, megértő, ölelő figyelemmel.
Itt félszavakból értjük egymást.

Minden önkéntes örömmel jön segíteni, mert itt otthon vagyunk – a tevékenységben, az utcák visszhangjában, a tűz melletti dalokban.
Kicsik és nagyok, gyermeki örömmel, Wekerle-szeretettel.

Kívánom, hogy legalább ennyien ünnepeljük majd együtt a Wekerlei Téltemetés–tavaszköszöntés 40.
születésnapját is.

Holicsné Gémes Boróka