Blog

Méltó születésnapi ünneplést varázsolt a wekerlei közösség a nagykorúvá váló Téltemetés eseménynek. Hihetetlen belegondolni, hogy felnőtté váltak azok a gyerekek, akik a Téltemetés ötletének kipattanásakor születtek. És mint ahogy ezek a gyerekek is felnőttek és alakultak, úgy változott az esemény is a 18 év alatt.

Megéltünk közben több magasságot és mélypontot (pl. a covid idején csak videókat tehettünk közzé, mert nem találkozhattunk), és a helyszín is változott. A korábbi helyszín, a Közösségi Ház kicsinek bizonyult, és új otthonra talált a rendezvény a Wekerlei Kultúrházban. A Wekerlei Társaskör Egyesület önkénteseinek, valamint a KMO Wekerlei Kultúrház házigazdáinak köszönhetően pörgős, otthonos, közvetlen rendezvényt sikerül évről évre megvalósítani.

Úgy vettük észre, hogy a résztvevők örültek az idei újításoknak, a busóbábnak a Kultúrházban és a teának/forralt bornak a téren, melyekből 15 perc alatt elfogyott 30 liter. 😊

Természetesen a résztvevők összetétele is változott, minden időszakban újabb wekerlei és kispesti gyerekek nőnek bele a kézműveskedésbe, és a korosztály is átalakul. Az idén alapvetően az óvodás és kisiskolás gyerekek találtak kellemes vasárnap délutáni családi programra február 24-én.

Ezzel párhuzamosan a szervezők legnagyobb örömére az önkéntes feladatokba nőttek bele azok a korábbi résztvevő gyerekek, akik a rendezvény évei alatt cseperedtek, így ők már kézműves és pakoló segítőként voltak jelen. Ebből is látszik, hogy a rendezvény hagyományteremtő, így tud megújulni, és így tudjuk átadni a wekerlei értékeket. Ezen alkalommal a néphagyományok is segítettek. A
rendezvényt idén 40 önkéntes szervezte a rendezvényszervezéstől a kézműveskedésen, a teamérésen, a fotózáson át a kikiáltói, tűzrakói munkáig. És mindenkire hatalmas szükség volt, és mindenki szívvel-lélekkel vett részt a feladatában.

Léptékéből adódóan is családias a rendezvény, bár idén a Kultúrházban nagyon is éreztük a „sok jó ember kis helyen is elfér” mondás szűk kereteit. Talán ebben az évben voltak bent is és kint is a legtöbben. A tűz mellett is sokan voltunk, és közös rigmusokkal segítettük, hogy hírmondója se maradjon a telet és minden rosszat megszemélyesítő kiszebábnak. Vele együtt a gondjainkat-bajainkat is tűzre dobtuk, hogy a jót erősítsük a szívünkben az év hátralévő részében.

Mitől ilyen „szeretem-rendezvény” ez?

Mindenki, aki részt vesz segítőként, érzésem szerint a legnagyobb szeretettel teszi. Ebbe a rendezvénybe nem kell belefeszülni, könnyeden összejön minden, mert aki segít, örömmel teszi, és szereti ezt a rendezvényt. Az első megszólításra sokan igent mondanak, vállalják a részvételt, segítenek ötleteikkel. A helyszínen minden megvan, senki nem feszült, az összekacsintásokból és a mosolyokból látom, hogy mindenki a helyén van, és sokszor segítjük, bíztatjuk egymást. Aztán jönnek a résztvevők, és ugyanaz a mosoly van az arcukon, ahogy köszönnek, ahogy körbejárnak. Aztán pedig a hatalmas és hangos télűző menetben mindenki kiadja a felgyűlt feszültséget, és még a tűz mellett is lehet kiabálni egy nagyot, hogy utána megőrizhessük gondolatainkban és szívünkben ezt a melegséget.

Jó itt lenni és jó ide tartozni ezekben az órákban!
Holicsné Gémes Boróka önkéntes főszervező (WTE)