Fontos személyek

A Wekerletelep létrejöttének megálmodói:

A telep szabályozási tervének készítője:

Típusépületeket tervező építészek:

A Kós Károly téri épületeket tervező építészek:

A KATOLIKUS TEMPLOM TERVEZŐJE:
Heintz Béla

A REFORMÁTUS TEMPLOM TERVEZŐJE:
Benedicty Sándor

Árkay Aladár

(1868 – 1932) építész, iparművész, festő

Diplomáját a budapesti műegyetemen szerezte. Először a Fellner és Helmer cég irodájában, majd Hauszmann Alajos mellett a budavári királyi palota építkezésén dolgozott. Fiatalabb korában foglalkozott festészettel is. Apósával, Kallina Mórral társult, akivel együtt építették – többek között – – a budai Várban a Honvédelmi Főparancsnokságot (1896) – a Corvin téren a Budai Vigadót (1896 – 1897), – a Gellért-hegy oldalában az 1904 – 1905-ben megvalósult Szent Gellért -emlékművet. Az eklektikától indult, de hamarosan a magyar szecesszió egyik hangadó építésze lett. Épületei szerkezetileg, formailag számos új elemet hordoztak. Önálló munkái a magyaros stílustörekvések és a modern térformálás jegyében fogantak. Első jelentős épülete: a Budapest VI. kerületében az Andrássy út – Hősök tere sarkán álló Babochay-villa (a későbbi jugoszláv nagykövetség épülete, ahová Nagy Imre és társai menekültek 1956. november 4-én.).

További munkái: Baróthy-ház, Rákócziánum, az első városmajori r. k. templom tervei, Számos templomot tervezett: – fasori református templom, mely a fő művének számít, – Gyárvárosi r. k. templom Győrben, – a kőbányai lengyelek temploma, – a városmajori Jézus Szíve-nagytemplom, melyet fia Árkay Bertalan építész fejezett be. 1929-ben részt vett a győri színház tervpályázatán, munkáját megvásárolták. 1930-ban megkapta a Kisfaludy Társaság Greguss-díját. 1930-ban a budapesti Erzsébet sugárút tervpályázatán első díjat nyert.

Utolsó munkái (mohácsi Városháza és Postapalota, győri Színház, a bp.-i Erzsébet sugárút kiépítési terve stb.) a legmodernebb elvek alapján készültek. Tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. Wekerlén Kallina Gézával közösen az „A.K.” jelű épületeket tervezték, amiből összesen 168 darab épült.

Bárczy István

(Pest 1866. okt. 3. – Bp., 1943. jún. 1.)

Budapest székesfőváros polgármestere. Iskoláit a fővárosban és Egerben végezte s a budapesti egyetemen nyerte a jog- és államtudományi doktorátust. 

1889-ben lépett a főváros szolgálatába s idejének legnagyobb részét a közoktatási és a pénzügyi osztályban töltötte. 1901-ben tanácsnok lett és átvette a közoktatási ügyosztály vezetését, majd amidőn Halmos János nyugalomba vonult, 1906 jún. 19. a székesfőváros törvényhatósága polgármesternek választotta meg. 

Régebben a közigazgatási tanfolyamokon évekig adta elő a közjogot és közigazgatási jogot. Számos hivatalos javaslatot dolgozott ki fővárosi kérdésekben (a város pénzügyeinek gyökeres rendezése, városi tűzkárbiztosítás, iskolai felügyelet, a népiskolai tanítás tervének reformja). 

Polgármesterségének már első éveiből is számos nagyszabású kérdés megoldása, részben alapos előkészítése fűződik B. nevéhez : a fővárosi törvény reformja, a szervezet korszerű újjáalakítása, az alkalmazottak anyagi helyzetének javítása és a személyzet képzettségének emelése (fizetés- és státusrendezés, új nyugdíjszabályzat, tanfolyamok stb.). A városfejlesztés körül is kiváló érdemei vannak. 

Megindította egyebek közt a közérdekű üzemeknek városi kezelésbe vételét és üdvös szociális reformok megvalósítását (népháza, új nagy közművelődési könyvtár); a lakásínség enyhítése érdekében megalkotta és fokozatosan végrehajtja külföldön is elismert lakásépítési programját. 

Megteremtette továbbá a magyar városok állandó szervezetét és a magyar városok kongresszusát. Emellett irodalmi, művészeti s tudományos téren is jelentékeny tevékenységet fejt ki. 

Megalapította, s egy ideig szerkesztette a Népmívelés c. folyóiratot, melynek most is állandó munkatársa. Ifjúkora óta aktív részt vesz a hazai sportélet fejlesztésében, s mint a Magyar Athletikai Szövetség elnöke, irányítója a hazai atletikának. 

Mint zenekedvelő, elnöke az Országos Dalosszövetségnek, a szorosabb értelemben vett hivatalos elfoglaltságán kívül élénk részt vesz a főváros társadalmi életében, annak jótékonysági, közművelődési és szociális mozgalmaiban.

Bierbauer István

(1861-1939) postaműszaki főigazgató

Legnevezetesebb munkája a már 1914-ben tervezett budapesti Posta nagygarázs 500 kocsi számára, amely azonban csak 1923-27 között épült fel. Elsőnek valósította meg az egész világon az elkülönített spirális fel- és lejáró lépcsőt. Kaposvár új postaház tervét még 1916-ban hivatalból, Bierbauer István főigazgató, akkor műszaki főtanácsos vezetése mellett készítette el a m. kir. postaházak építési felügyelősége. A szatmári főposta Rákóczi (M. Viteazul) utcai épületét tervezte (1890 k.) 

Főbb írásai: 

  • Bierbauer István: Az Országos Szépművészeti Múzeum ismertetése Budapest, 1913, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság nyomása 5 p.10 t
  • Bierbauer István: A jézustársasági atyák magyarországi építkezéseinek története. Bp., 1930
  • Bierbauer István: Ötvenéves visszapillantás 1879-1929. évről. A kalocsai érseki főgimnáziumban, 1879-ben érettségit tett tanulók életrajzi adatai alapján. Bp., 1929. 

Wekerlén a “B.” jelű típusépületeket tervezte. 42 ház lakói laknak az általa tervezett lakásokban.

Éberling Béla

(1881-1954) építész

Eberling Béla, teljes nevén Eberling Béla József, 1938-tól Budaváry (Budapest, 1881. szeptember 19. – Budapest, Kőbánya, 1954. május 1.) magyar népies stílusú építész, minisztériumi műszaki tanácsos.

A budapesti Műegyetemen diplomázott, 1903-ban. Sógorával, Schodits Lajos műépítésszel sok szép szecessziós épületet terveztek, pl. a Wekerletelepen több lakástípust, a Kós Károly tér 4. sz. alatti nagy mozis házat, a kispesti rendőrpalotát, Budán a Zsigmond utca 44. sz. alatti Esplanade Szállót és a XI. Orlay u. 9. sz. alatti bérházat, a pesti Aréna, a mai Dózsa György út 150-152. szám alatt a Népszállót, 1911–12-ben. Utóbbi egységes Jugendstil architektúrájú volt, de ennek belülről mára csak nyomai maradtak. 

1913. június 10-én Budapesten feleségül vette Győri Máriát, Czompó Sándor és Kampós Terézia lányát.[2] 1938-ban Eberling családi nevét Budaváryra változtatta.

Fiala Géza

(1875 – 1953) építész

Tanulmányait a budapesti V. és VIII. kerületi főreáliskolában, majd a Magyar Kir. József Műegyetemen végezte, ahol 1900-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. 

Pályáját, mint segédmérnök 1903 – ban a Kereskedelmi Minisztériumban kezdte, majd a kolozsvári, azt követően a budapesti Államépítészeti Hivatal alkalmazásában állt. Azután a Pénzügyminisztérium elnöki osztálya megbízta a kispesti Wekerle – telepi építkezések ellenőrzésével és vezetésével (1908-1913). Feladata befejeztével visszakerült a Kereskedelmi Minisztériumba, majd 1928-ban beosztották a Pestvármegyei Államépítészeti Hivatalhoz, ahol 1936-ig szolgált. 1931-ben miniszteri tanácsos címet, 1934-ben miniszteri tanácsos címet és jelleget kapott.

Önálló építkezései közül jelentősebbek a 1917-ben épült és Fiala Géza által tervezett egykori ágyúgyári lakótelepet, amely a Wekerletelep ikertestvére, a Wein – féle textilgyár budafoki gyártelepe és 17 vámőr laktanya.
(Cikke: Magyarország (1909); M: A Magyar Ágyúgyár Rt. Munkástelepe. Bp. (1918)

1926-ban az I. ker. Orbánchegyi úton a 9939. számú telken tervezett és épített lakóházat, ahol feleségével, két lányával és fiával élt a ’40-es évek közepéig. A háború után a Lövölde tér 5-ben egy bérház két szobás lakásában lakott feleségével és lányával. Még a Fiala nevet is meg kellett változtatnia Forgácsra. Ezekben az években már nem volt munkája.

Emléktáblája a győri Klapka u. 4. sz és a győri Nagysándor József u. 12. sz. alatti épületek homlokza-tán található.
A telepen az „Fi” jelű épületeket tervezte, összesen 7 darab van belőle.

Fleischl Róbert

(1864 –1926) építész

Tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. 

Híresebb munkái: 

  • Az Erzsébet krt. 26. alatti lakóház 1895-ben épült Fleischl Róbert és Brüggemann György tervei alapján, eklektikus stílusban. Az épületben nyílt meg az Olympia mozi, későbbi és mai nevén Hunnia mozi. 
  • Az 1910-es évek elején a Posta ipari szakiskolájának tervezése és kivitelezése. A Centrál kávéház korszerűsítése a tízes évek elején 1909-10-ben pályázatot nyert az Illatos út 2-4. alatti iskola tervével. 
  • Az eperjesi kórház tervpályázatán a második díjat Fleischl Róbert kapta. 
  • A budapesti posta- és távírda kísérleti állomás tervpályázatán az első díjat nyert. (1910) 

A Wekerleteleppel kapcsolatos tevékenysége:

Fleischl Róbert a sokemeletes, függőfolyosós bérkaszárnyákkal ellentétben a kertvárosi építési módot javasolta a kormánynak. A külföldi példák alapján Ő fogalmazta meg a korszerű építészeti követelményeket. A Magyar Építőművészek nevében azt szorgalmazta, hogy a telepítendő épületek eltérő megjelenésűek legyenek, a telep ne csak három-négy épülettípusból valósuljon meg. Fleischl Róbert nemcsak az egyenes és íves utak, valamint a házak külső kialakításával foglalkozott tanulmányában, arra is gondolt, milyenek legyenek a leendő munkásotthonok belülről. 

Az 1908-as tervpályázaton a városrendezésre beadott javaslata II. díjat, a típusépületekre vonatkozó pedig I. díjat hozott számára. Ezek nyomán az „F” típusjelű épületek tervezése fűződik az ő nevéhez, s 262 ház lakói mondhatják el magukról, hogy az általa megálmodott épületben laknak.

Győri Ottmár

mérnök (1867. október 29 – 1946. október 5)

Pozsonyban szerzett erdőmérnöki diplomát. Tehetsége hamar megmutatkozott, 1899-ben segédmérnök, majd egy év múlva már magyar királyi kataszteri mérnökké lépett elő. Moson város felkérésére a szabályozatlan területek felmérését végezte, mellyel komoly elismerést szerzett. Később a Fogarasi-havasokban határkiigazításokkal bízták meg. Igen nehéz körülmények között élt családjával a szélsőséges domborzati és éghajlati viszonyok miatt.

Munkája elismeréséül az elsők közt választotta be Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter a mintaértékű munkástelep építésének vezetésére. Berlinben tanulmányozta a korszerű városrendezést, úthálózatok tervezését, épületcsoportosítást. Mint főmérnök készítette el a kiviteli terveket, felügyelte a telepen az építkezést, megtervezte az utcahálózatot. Felkérést kapott a tér megtervezésére is, de ott végül Kós Károly tervét fogadták el.

A rendeltetésszerű használat feltételeinek megteremtésére, karbantartásra, a telep csinosítására, a lakások, üzletek bérbeadására stb. gondnokságot hoztak létre, melynek vezetője lett. Megtervezhette a telepen élők mindennapi szükségleteit kielégítő kiskereskedelmi hálózatot, piacot, pékséget, tejcsarnokot, vendéglőt, szabóságot stb. Az elemi iskolák helyi felügyeletét az iskolai gondnokság látta el, elnöki tisztét Győri Ottmár telepgondnok, miniszteri tanácsos töltötte be. Odaadással, hittel támogatta a tanítóságot, népoktatást, a telep kulturális fejlődését.

1919-ben elvesztette állását. A Pénzügyminisztérium földmérési ügyosztályán helyezték el. Alapító tagja volt a Mérnöki Kamarának. 1946. október 5-én tüdőgyulladás vetett véget életének. 1991-ben elismerve hatalmas érdemeit, amit a telep, és annak lakói érdekében tett, Kispest díszpolgárává választották.

Kós Károly

(1883 – 1977) építész, író, grafikus, tanár, politikus, polihisztor

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta.

Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépíti nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-) szobrászművész, Koós Zsófia (1916 – 1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett.

1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1920-ban Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Munkássága 

Építészeti tevékenysége • Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909) • Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával • Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel • Sztánai lakóháza: a „Varjúvár” (1910) • Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel • „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja („Wekerle-telep”), Budapest (1912–1913) • Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912) • Református templom („Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913) • „Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32 • Műcsarnok, Kolozsvár (1943) • Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944) • Mérai tejcsarnok • Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján • Marosvásárhely Gázgyári épület, Mezőgazdasági Iskola 

Írói munkássága • Erdély népi építészete (1908) • Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel • Régi Kalotaszeg (1911) • Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel • Sztanbul (1918) • Gálok – kisregény (1919, 1930) • Kiáltó Szó – röpirat (1921) • Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek • Varjú-nemzetség – regény (1925) • A lakóház művészete (1928) • Erdély (1929) • Kalotaszeg (1932) • Az országépítő – regény (1934) • Budai Nagy Antal – színmű (1936) • István király – színmű (1942) • A székely nép építészete (1944) • Erdély népi gazdasági építészete (1944) • Falusi építészet (1946) • A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954) • Mezőgazdasági építészet (1957) 

Díjak, elismerések • 1916-ban megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét. • 1938-ban az Országépítő regényért Baumgarten-díjat kapott. • 1940-ben az erdélyi magyarságért végzett munkájáért Corvin-koszorúval tüntették ki. • 1944-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Czigler-éremmel tüntette ki. • 1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki. • 1966-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta. • 1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával tüntette ki. • 1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az „Augusztus 23” érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki.

Kotál Henrik

építész

Alpár Ignác irodájában szerzett gyakorlatot. A sárospataki tanítóképző intézet épületének tervpályázatán a beérkezett hét pályamű közül a 2000 K első díjat Lechner Jenő és Wargha László, az 1500 K második díjat Kotál Henrik, az 1000 K harmadik díjat Lechner Ödön és Sebestyén Arthur terve kapta.

Alpár Ignác szobornak tervezésében működött közre: a közel két és fél méteres, haraszti mészkőből készült talapzat Kotál Henrik építész, a rajta álló, közel 3 méteres bronz férfialak Telcs Ede munkája, a Nemzeti Sírkertben található.

Kiskunhalason több ízben dolgozott, a kiskunhalasi Városháza Halas legjellegzetesebb városképi eleme, műemlék. Köztársaság utca felőli traktusát Fischer Ágoston építette 1833-1834-ben, klasszicista stílusban, majd 1905-1906-ban Hikisch Rezső és Kotál Henrik tervei alapján szecessziós épületszárnyakkal bővítették. A városháza, színház és szálloda épülettömbje 1905-1906-ban épült Hikisch Rezsõ és Kotál Henrik budapesti építészek tervei alapján.

A székelyudvarhelyi kollégiumi épület tervpályázatán az 1500 koronás első díjat Magyar Vilmos, a 800 koronás második díjat Kotál Henrik terve nyerte 1910-ben.

A mezőtúri városháza tervpályázatán 3. díjat nyert 1914-ben.

Az 1908-as tervpályázaton ő nyerte a városrendezési tervek között a III. díjat. A „K” típusjelű épületek fűződnek nevéhez a telepen. 50 ilyen épület van.

Lechner Loránd

(1883 –1963) építész

A műegyetemet Budapesten végezte és Olaszországban folytatott művészeti tanulmányokat. 

1908-tól műegyetemi tanársegéd, adjunktus, 1937-től 1939-ig intézeti tanár. 

A történelmi, elsősorban a klasszikus magyar építészet stílushagyományait, megelevenítő műveit a korszerű formák és a modern építészeti törekvések hatják át. Főbb művei: a pestújhelyi, a bodrogkisfaludi, a bátai templom, a Mester utcai gimnázium, számos iskola, egyéb középület, lakóház és családi ház. Nagyméretű arab stílusú mecsetet tervezett Gül Baba sírja fölé. 

Élete utolsó másfél évtizedében műemlékek helyreállításával foglalkozott, utolsó munkája az Iparművészeti Múzeum restaurálása.

Wekerletelepen az „L” típusjelű épületeket tervezte, ezekből 40 darab van.

Palóczy Antal

(1849-1927) építész

Palóczy Antal (Pest, 1849. márc. 13. – Bp., 1927. aug. 16.): építész, városrendező. 

A budai műegy.-en végzett. 1871-től 1876-ig tanársegéd a mű- és középítészeti tanszéken. Ez idő alatt Steindl Imre mellett mint építésvezető dolgozott. 1879 – 1911 között az Iparrajz Iskolában tanított. 

Sok pályázaton eredménnyel vett részt, de különösen városrendezéssel foglalkozott (Arad, Brassó, Nagyszeben, Nyíregyháza, Pozsony, Sopron stb.). Bp.-en a Szabadság tér, a lágymányosi állandó vásártelep, a Tabán rendezése, a villamosok lánchídi aluljárója a főbb tervei. 

Több elméleti munkát is kiadott. – F. m. A városok rendezése Budapest viszonyainak egybevetésével (Bp., 1903). – Irod. Fábián Gáspár: Nagy magyar építőmesterek (Bp., 1936); P. A. (Élet és Tud. 1955 – 32. sz.)

Az 1908-as tervpályázat városrendezésre vonatkozó részét megnyerte, a típusépületekre beadott anyagát pedig II. díjjal honorálta a zsűri. Wekerle döntése értelmében mégsem tervei alapján valósult meg a telep utcahálózata, amit még évekkel később is rossz döntésnek gondolt Palóczi, és ennek többször hangot is adott.

Wekerletelepen az „P” típusjelű épületeket tervezte, ezekből 162 darab van, közöttük a P.V. jelű emeletes házak, melyek 3 különböző főhomlokzati architektúrával valósultak meg.

Schodits Lajos

(1872 –1941) építész, tanár

Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1894-ben. Ezután németországi tanulmányutat tett. 1898-ban a felső építőipari iskola tanára, 1917-ben igazgatója lett. Számos szakcikke jelent meg, szakkönyveket írt az építőipari tanulók számára.

Tervei szerint épült:
– a nagyváradi, szombathelyi és eperjesi kórház,
– a kőbányai ref. templom (1897),
– a Népszálló (a volt Aréna úton, Eberling Bélával, 1910),
– a volt Esplanade Szálló (Frankel Leó úton, Eberling Bélával),
a kőbánya-óhegyi pénzügyőri iskola és lakótelep (1927 – 28).
– az evangélikus gimnázium és templom monumentális épületegyüttese, mely a Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán áll.

Az 1911. évi turini nemzetközi ipari és mezőgazdasági kiállítás magyar osztályának befogadására szolgáló két pavilon vázlatterveire – „Kocka” jeligével – készített pályaterve második díjat kapott.

Wekerletelepi munkássága: Az 1908-as pályázaton a típusépületekre született megoldásaikkal III. díjat nyertek társával, a zsüri szerint házaik voltak a legartisztikusabbak.

Éberling Bélával közösen tervezték az S.É. típusjelű épületeket, a Kós Károly tér 4. alatti házat, a XIX. Kerületi Rendőrkapitányság épületét, valamint a Bercsényi és Esze Tamás utcák sarkán álló egykori lovasrendőrség épületét is. Ez utóbbiak 1912-re készültek el.

A rendőrkapitányság jellegzetességei közé tartozik a dupla oszlopsoros emeleti lodzsák megformálása, az első szinten boglyaíves, a második szinten négyszögletű nyílásokkal. Ezeket a forma elemeket az összes Schodits és Éberling által tervezett épületen megfigyelhetjük.

64 típus- és 3 egyedi épület emlékeztet rájuk Wekerlén.

Tornallyay Zoltán

( 1882 – 1946. október 18. ) építész

1882. december 20-án Tornalján, Gömör-Kishont vármegyében született. A magyar századfordulós (szecessziós) építészet egyik ígéretes tehetségeként indult a XX. század első világháborút megelőző éveiben. A háború azonban felívelő pályáját derékba törték. Ezt követően â013 lehetőségeihez mérten â013 szűkebb pátriája, főként az új politikai keretek (Csehszlovákia) közé került szülővárosa, valamint a református egyház szolgálatába állította minden tehetségét, és amíg tehette, az itt élő magyarság felemelkedésén fáradozott.

Még végzettségét igazoló oklevelét kézbe sem vette, mikor Bejében, a szülővárosa szomszédságában fekvő falucskában már az ő tervei alapján épült az új református templom.

Ugyancsak végzős hallgatóként részesült azon megtiszteltetésben, hogy Czakó Adolf egyetemi tanár – a kor szokásainak megfelelően – felszólította az ifjú Tornallyayt, hogy legyen tanársegédje. A felkérést elfogadta, és tehetségét bizonyítandó, további öt évig maradt az egyetem alkalmazásában mint tanársegéd. Ez időszak alatt alkalma volt részt venni a Műegyetem új épületkomplexumának a tervezésében és az első építészeti munkálatok vezetésében is. 

Első komoly pályázatát, a szegedi zeneiskola tervét 1910-ben készítette el, mellyel rögtön második díjat nyert. Ez rendkívül megnövelte ambícióit. Az elkövetkező évekből számos pályázata ismert, melyek közül ugyan Takáts Lászlóval és Uy Károllyal közösen a nagyváradi fürdő tervpályázatán az első díjat is megszerezték. A legbecsesebb számára mégis a Rezső téri Ferenc József jubileumi templom pályázatának harmadik díja volt, mivel előtte csak két “régi híres” tervező, Lechner Ödön és Kauser József végzett. 1913-ban a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet titkárává választotta, mely tisztségét egy évig (bevonulásáig) töltötte be.

1912-ben Kós Károly nyerte meg az ekkor Kispesten már javában épülő új állami munkástelep (Wekerletelep) Fő terének kialakítására meghirdetett pályázatot. Az építkezés vezetésével szintén Kós Károlyt bízták meg, aki 1913 nyaráig látta el ezt a feladatot, amikor is családi okokból hazaköltözött Erdélybe. Utóda tehát Tornallyay Zoltán lett, akinek az elsők között fogadták el tervezetét a tér egyik emeletes lakóházának a felépítésére (Kós Károly tér 1., földszinten üzlettel, udvarán gazdasági épülettel). 

Feladatát a Pénzügyminisztérium műszaki osztályának alkalmazásában látta el egészen bevonulásáig. Művezetése alatt került sor a teret övező keleti és nyugati épületsor csaknem teljes befejezésére. A századforduló architektúrájában a magyar nemzeti stílus megteremtését célul kitűző próbálkozások közül Lechner Ödön mellett kiemelt helyet foglal el a Fiatalok építészete. A csoport magját a Műegyetemen 1906 és 1908 között oklevelet szerzett építészhallgatók baráti társasága alkotta (Kós Károly, Györgyi Dénes, Mende Valér, Tátray Lajos, Zrumeczky Dezső stb.). 

Vezéralakjuk, törekvéseik legkövetkezetesebb megfogalmazója az erdélyi Kós Károly volt, aki egyben legtovább tartott ki eredeti elképzeléseik mellett. A Fiatalok a középkorra (Schulek nyomán főként a román stílusra) és a népművészeti hagyományokra támaszkodva tettek próbálkozást egy nemzeti stílus megalkotására. 

Architektúrájukat a magyar építészeti hagyományból közvetlenül kiemelt formák (ácsszerkezetek, tetőidomok, ablakformák), anyagkapcsolatok (faragatlan kő, boronafal, zsindely) és funkcionális elemek (tornác, torony) használata jellemzi, melyet valódi paraszti (főként kalotaszegi és székelyföldi) hagyomány hat át.

Wälder Gyula

(1884 – 1944) építész, műegyetemi tanár

A Wälder családban meglévő művészi hajlamok benne teljesedtek ki. Édesapja jónevű építész, aki Szombathely számos városképi jelentőségű épületének tervezője és építője, nagybátyja, Wälder János, pedig festőművész volt.Az adottságok és a szülői ház barokkos eklektikája egyaránt meghatározták egész életútját, melynek során munkásságával a késői neobarokk építészet egyik legjelentősebb hazai mesterévé vált.

Tervei alapján, Budapesten, Balassagyarmaton, Kisvárdán, Szegeden, Miskolcon számos középületet emeltek, de a barokk stílus bemutatásáért és megőrzéséért végzett tevékenységének legjelentősebb helyszíne Eger volt. Neki köszönhető a Minorita templom művészi restaurálása és oroszlánrésze volt abban, hogy a város megőrizhette barokkban megvalósult máig látható építészeti egységét. Gyöngyösön a Szent Bertalan, Debrecenben a Szent Anna templomok restaurálásával tette nevét híressé. A Pozsonyi Közkönyvtár és Múzeum épület tervpályázatán a 2000 koronás első díjat Wälder Gyula nyerte 1910-ben.
1923-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Ókori-építéstani Tanszékének élére kapta meg egyetemi-tanári kinevezését.
Építészi tevékenysége a mindennapi életben is megnyilvánult. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tisztviselőjeként nagyszabású városrendezési terveket (Margit-sziget) készített.

A fővárosban emelt városképi jelentőségű épületei a Villányi úti Cisztercita Gimnázium és a Madách-tér monumentális épületegyüttese.

Szombathely mai arculatának kialakításához is jelentősen hozzájárult. 1922-ben Varga László egyetemi tanárral közös első díjat nyertek a város rendezésére kiírt pályázaton. Ez alapján Niesner Aladárral készült az a szabályozási terv, amelynek hatásai napjainkig érezhetők. Ennek nyomán épült meg az elmúlt években a Brenner Tóbiásról elnevezett szakasszal befejeződő „”belső körút””.

Szombathelyi tevékenységének további jelentős épületei: a Szent-Márton templom nyugati irányú bővítése és a Domonkos kultúrház tervezése.

1935-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Könyvei, építészettudományban írt értekezései napjainkig haszonnal forgathatók.

A neobarokk építész Wälder Gyula országgyűlési képviselő is volt. A Corvin-koszorú tulajdonosa (1930.)
Wekerlén a Wä jelű típusépületek (50 db), és a Kós tér 9. számú ház tervezője.

Zrumeczky Dezső

(1883- 1917) építész

Zrumeczky Dezső 1883-ban született Inárcspusztán egy egykor jómódú, de lassan elszegényedő családban. Mikor már a Budapesti Műegyetem építészhallgatója, saját magát kell eltartania és nagyon rossz körülmények között él, ami korai halálának okozóját, a tüdőbaját is előidézte.

Mérnöki oklevelét 1907-ben veszi át. Egyetemista korában csatlakozik az akkor induló fiatalok köréhez, aminek rajta kívül tagja többek között Jánszky Béla, Györgyi Dénes, Mende Valér és Kós Károly. A csoport tagjai azon fáradoznak, hogy a magyar nemzeti építészetnek új utakat nyissanak. A kor uralkodó stílusirányzata a klasszikus és historizáló irányzattól elszakadni kívánó szecesszió.

Lechner Ödön és tanítványainak épületeivel ellentétben (Iparművészeti Múzeum, kecskeméti Városháza), kik szintén a szecesszió stílusát követték, nem a népi és az ősmagyar ihletésű díszítőelemeken van a hangsúly, sokkal inkább a látható szerkezeteken, a falfelületeken és a nyílászárók arányain. Zrumeczkyék ezeken kívül igyekszenek a népi épületek szerkezetét és tömegét átvenni.

1910-ben saját irodát nyit Marschalkó Bélával. Ekkor bízza meg a főváros az Áldás Utcai Általános Iskola megtervezésével. Mozgalmas tömegalakítás, festői tetőjáték, korszerűen tervezett alaprajz és nagyméretű ablakok jellemzik az épületet. Budapesten nagyon kevés épülete maradt fenn (Tormai Cecil Szalonka u.-i és Herczeg Ferenc villája és Kispesten a wWekerletelepi tervezése). Kós Károllyal közösen tervezték meg az Állatkert pavilonjainak jelentősegy részét (pl.:Madárház), mellyel nagy sikert arattak.

Talán joggal gondolható legfontosabb alkotásának műemlékjellegűvé minősített iskolánk, nemcsak mert jó nagy középület, hanem mert talán legtisztábban hordozza építőművészi erényeit.

Telepünkön az egykoriA Fő tér nyugati kapujának, és az azt közrefogó 10-es, 11-es számú épületekének a tervezője.

Wekerle Sándor

(1848-1921) miniszterelnök, pénzügyminiszter

1848. november 15-én Móron született Wekerle Sándor. Családja Württembergből származott, ősei II. Józseftől kaptak nemességet és földbirtokot. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérvárott, a cisztercitáknál végezte, kitűnő eredménnyel érettségizett, majd a budapesti egyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat végzett. 

1870-től a pénzügyminisztériumban hivatalnokoskodott, 1886-ban államtitkár lett, majd elnyerte a nagybányai választókerület mandátumát. 1889-től 1892-ig pénzügyminiszter és kereskedelmi miniszter volt. 

Az első Wekerle-kormány 1892-ben alakult meg. Wekerle volt az első polgári miniszterelnök, aki sok mindenben különbözött elődeitől. Nem szívesen járt díszmagyarban, sem bajuszt, sem szakállt nem viselt, és mai szemmel nézve régi osztrák üzletemberre, orvosra, vagy éppen hivatalnokra emlékeztette kortársait. Wekerle pénzügyi államtitkári bemutatkozásakor az egyik politikus kortársa egy „nagy hibát” fedezett fel: „Jézus Mária, nincs bajusza… Még csak pehely sem.” „Hiszen csak finánc!” – mondták erre támogatói, s mint valami csodabogár, egy kicsit ugyan „nem közülünk való”, mégis elfogadást nyert.

Mikszáth Kálmán így írt róla a Pesti Hírlapban: ”Fiatal ember, magas, tagbaszakadt, erőteljes termettel, még fogalmazónak is beillenék. Pirospozsgás arca friss, üde, emlékeztet I. Napóleonra, fekete szemei a fiatalság élénkségével égnek. Szép újdonatúj pepita nadrág van rajta, ami rögtön felkeltette Szalay Imre irigységét.”

Amikor az országgyűlés 1895 júniusában nem fogadta el a kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslatot, Wekerle lemondott. Khuen Héderváry Károly azonban nem tudta megszervezni az új kormányt, ezért a király hamarosan újból Wekerlét bízta meg a kabinet megalakításával.

A második Wekerle-kormány 1906-tól 1910 elejéig működött. Akkor fogadta el a képviselő-testület az állami munkáslakások építéséről szóló törvénycikket, s el is kezdődött a kispesti állami munkástelep megépítése.

Az első polgári származású miniszterelnök 1910-től visszavonult a politikától. Cukorbetegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, mégis Károly király kérésére 1917. augusztus 23-ától 1918. október 31-éig vállalta harmadik kormányának megalakítását. A proletárdiktatúra idején börtönbe került, majd szanatóriumban őrizték. 1920-ban a Közművelődési Tanács, 1921-ben az Országos Pénzügyi Tanács elnökévé választották. 1921. augusztus 26-án halt meg, 73 éves korában. 

Wekerle a dualizmus korának azon racionális – ritka típusa, akit már a legcsekélyebb mértékben sem kötnek az előző korszakok, 1848 vagy a reformkor élményei, érzelmei. Hidegen, szakszerűen és elsősorban gazdasági megfontolások alapján nézi a dualista Monarchiát, benne a történelmi Magyarországot és elsősorban ezekből a megfontolásokból tartja szükségszerűnek a Habsburg-birodalom fenntartását. 

Mindenekelőtt a gazdasági fejlesztését, az állam korszerű gazdaságpolitikájának kialakítását tekinti fő feladatának. Wekerle munkásságának értékelői szerint ő volt az első magyar miniszterelnök, aki polgárként – vagyon és számottevő összeköttetés nélkül – saját tudásával és felkészültségével küzdötte fel magát e legmagasabb tisztségbe. 

Reálpolitikus volt, európai műveltséggel és látásmóddal. A demokratikus haladásért, a nemzeti célokért küzdött, s eredményesen lépett fel a korrupcióval szemben. Nagy népszerűségnek örvendett a középosztály és a munkásság körében.

Megfagyott muzsikusok emlékszobor

(Wekerletelep, Bárczy István tér 2009)

Ha igaz az,
Hogy az építészet megfagyott zene,
Akkor a zene felolvadt építészet,
A muzsikusok pedig felolvadt építészek.
És ha a városrendezés megfagyott zenekari mű,
Akkor a zenekari mű felolvadt városrendezés,
A zenekar pedig felolvadt városrendezők sora…..

(Vákár Tibor)

Az emlékszobor egy egyedülálló, 2 oktávos, 14 hangra hangolt művészi alkotás, melynek minden egyes, egyenként megszólaltatható csőharangján egy-egy wekerlén tervező építész nevét olvashatják.

Az egyes hangok a telepen épült típusépületekre, ill. tervezőire utalnak.
Az igaz, hogy Wekerle több mint negyven típusterv felhasználásával épült meg, de építész tervezőből pontosan 14 dolgozott szűkebb hazánk létrehozásán.
Őket szimbolizáló csőharangok a belső karéjban kaptak helyet.

A telep központjának – a Kós Károly tér – építész tervezőire utal a hátsó magasabb kopjafasor éppúgy mint a valóságban.

A hangszeren különleges muzsika szólaltatható meg hasonlóan Wekerletelep egyedi – a mai napig megőrzött – építészeti egységéhez. Minden háznak megvan a maga szerepe az épített egységben éppúgy mint a hangjegyeknek a zenében.

Tervezték Fazekas Csaba, Somlói Judit, Szeghi Gábor wekerlei építészek, a Wekerlei Építészklub tagjai.
A csőharangokat készítette Metzker Pál hangszerkészítő és Nagy Sándor.