Zöld Hajtás részletes bemutatkozás

A 19-ik század végi, 20-ik század eleji iparosodásra, a városok népességének növekedésére és a romló városi életkörülményekre való válaszként jött létre a Kertváros Mozgalom, amelynek több európai telep között a Wekerletelepet is köszönhetjük. „A századforduló után általánossá vált az igény, hogy nagyobb üzemek, illetve városok vonzó lakáskörülményeket teremtsenek munkás- és tisztviselőgárdájuknak, lojalitásuk biztosítására. Az elsőgenerációs városi lakosság részére a hagyományos, vidéki életforma feltételeihez közel álló telepeket építettek, amihez nemcsak a kert közelsége és a helyi ellátás rendszere, hanem a megfelelő építészeti formavilág is hozzátartozott.”

A fentieknek köszönhetően manapság országos viszonylatban is irigylésre méltó körülmények között élhetünk: kertes családi és társasházakban, a nem wekerlei városlakók számára kiismerhetetlen, talán ezért is kis forgalmú utca-útvesztőkben. A mindennapokhoz szükséges alapszolgáltatások helyben megtalálhatóak: van templom, élelmiszerbolt, piac, iskolák, óvodák, kávézó, kocsma és megannyi más szolgáltatás. Utcáink tágasak, évszázados fák díszítik őket. A mindennapokhoz szükséges legtöbb dolgot megoldhatjuk helyben, de ha munkánk vagy bármi más mégis a városba szólít, fél óra alatt a központba metrózhatunk.

A fenti felsorolás tulajdonképpen az idézetben is említett „helyi ellátás rendszerét” részletezi, megfejelve kiváló városi közlekedési csatlakozásokkal és a kertváros otthonos nyugalmával.

De mi köze van ennek az egésznek az ökológiai katasztrófához?
Ugyanaz az iparosodási folyamat, amely a Wekerletelepet (is) életre hívta, elindított egy olyan civilizációs folyamatot is, amely többek között a most már ENSZ-jelentésben is igazolt, ember által okozott és egyre súlyosabb következményekkel járó éghajlatváltozáshoz vezetett. Alapvetően arról van szó, hogy túl sok energiát és nyersanyagot használunk fel, és túl sok szennyező anyagot juttatunk vissza a környezetbe. Közben nem „csak a természetet”, de saját és utódaink létfeltételeit is tönkretesszük.

A Wekerle adottságai azonban nem csak a kényelmes életet teszik lehetővé, de egy csomó lehetőséget is kínálnak arra, hogy életünket fenntartható módon, a természeti erőforrásokat kímélve, a jövő nemzedékek létfeltételeit nem veszélyeztetve éljük le. Ez nem pusztán szerencsés lehetőség, de a mai körülmények között – az ember okozta klímaváltozás tudatában – felelősség, erkölcsi kötelesség is.

De mivel is jár a fenntartható életmód és milyen lehetőségeket kínál erre a Wekerletelep? Le kell mondanunk a „civilizáció áldásairól”? Meg kell tagadnunk magunktól az eddigi örömöket? Kevesebbet és rosszabbat fogyaszthatunk csak ez után?

Munkánkkal azt fogjuk bizonyítani, hogy ellenkezőleg: kifejezetten javíthatjuk életünk minőségét azzal együtt, hogy a szűkebb és tágabb környezetünket óvjuk.

Vélemény, hozzászólás?