Klímabarát közösség

Miért van szükség klimabarát közösség kezdeményezésekre?

A két legkeményebb kihívás amivel az emberiség szembenéz itt a 21-ik század elején, a Klímaváltozás és az Olajcsúcs. Az előbbi elég jól van dokumentálva és nagyon is jól látható a médiában. Az Olajcsúcs azonban a legtöbb ember látókörén kívül esik. Könnyen lehet azonban, hogy éppen az Olajcsúcs – megkoronázva a folyamatosan csökkenő fosszilis források korszakát – sodorja veszélybe azt az alapvető gazdasági és társadalmi stabilitást, amelyre szükségünk van, hogy szembenézzünk a klímaváltozás által hordozott veszélyekkel.
Az Atalakulo varosok – klimabarát közösségi kezdeményezések – amelyek jelenleg az Egyesült Királyságban és máshol folynak – a legígéretesebb módját mutatják meg annak, hogy hogyan vonhatjuk be az embereket és a közösségeket olyan, hosszú távú tevékenységekbe, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy enyhítsük az Olajcsúcs és a Klímaváltozás hatásait.

Mi több, ezek a relokalizációs erőfeszítések olyan életmódot céloznak, amely nagyobb elégedettséget, több emberi kapcsolatot és nagyobb egyenlőséget eredményez.

Az Átalakulas Modellje – pontosan mi is ez?

Az Átalakulas Modellje olyan valóságos életbeli elveknek és gyakorlatoknak a laza halmaza
amelyeket kísérletezéssel és olyan közösségek megfigyelésével gyűjtöttek össze, amelyek helyi alkalmazkodóképességet próbálnak építeni és igyekeznek csökkenteni szénkibocsátásukat.

Ezekről részletesebben szólunk még a Primer-ben, de addig is segíthet, ha átekintjük gyorsan a különböző elemeket itt.

Alapvető tudatosság: az Átalakulas Modellje a következők felismerésére épül:

• A Klímaváltozás és az Olajcsúcs azonnali, sürgős cselekvést igényelnek.

• A kevesebb energiát felhasználó életmód elkerülhetetlen és jobb felkészülni rá, mint meglepődni.

• Az iparosodott társadalmak elveszítették az alkalmazkodóképességüket, hogy megbírkózzanak az energiasokkokkal.

• Közösen kell cselekednünk és most kell cselekednünk.

• Ami a világgazdaságot és a fogyasztási mintákat illeti, a végtelen növekedés egyszerűen nem lehetséges egy véges rendszerben, mint amilyen a Föld bolygó – amíg a fizika törvényei érvényesek.

• Bámulatos találékonyságról és intelligenciáról tettünk tanúbizonyságot az elmúlt 150 évben, ahogy felkúsztunk az energiafogyasztási görbén és semmi sem indokolja, hogy az energiahegyről lefelé menet ne lennénk ugyanilyenek vagy még találékonyabbak és még intelligensebbek.

• Ha előre tervezünk és elég gyorsan cselekszünk, ha felhasználjuk a kreativitásunkat és az együttműködőkészségünket, ha szabadjára engedjük a közösségünkben szunnyadó géniuszt, akkor olyan jövőt építhetünk, amely sokkal kielégítőbb, gazdagítóbb, sokkal összehangoltabb és sokkal gyengédebb lesz, mint az élet amit ma élünk.

Az Olajcsúcsról

Talán még nem hallottál a médiában az Olajcsúcsról. Ne ringasd magad emiatt hamis nyugalomba! Volt idő, amikor a Klímaváltozásról sem hallottunk semmit.

Az Olajcsúcs nem arról szól, hogy “elfogy az olaj” – soha nem fogy el. Mindig fog maradni a földben olaj, mert vagy túl nehéz lesz hozzáférni, vagy túl sok energiába kerül majd kinyerni. Tűnődjünk el egy tényen, amelyen a közgazdászok általában kényelmesen átsiklanak: mindegy, hogy mennyit keresel az olaj eladásával – amikor már egy hordónyi olaj energia kell ahhoz, hogy felhozzunk egy másik hordóval, akkor a kutatás, a fúrás és a szivattyúzás szépen le fog állni.

Az Olajcsúcs az olcsó és bőséges olaj végéről szól. Arról, hogy az egyre növekvő mennyiségű olaj, amit a gazdaságunkba pumpálunk eléri a csúcsot, aztán menthetetlenül apadásnak indul. Arról szól, hogy megértsük: az iparosodott életmódunk abszolút mértékben függ ettől az örökké növekvő mennyiségű olcsó olajtól.

Az 1900-as évek elejétől a bőséges olaj lehetővé tette a szén alapú, iparosodott társadalmak számára, hogy nagyon komolyan felgyorsítsák a fejlődésüket. Azóta minden évben több olajunk volt (eltekintve két olajválságtól a 70-es években, amikor a közel-keleti krízis világszerte recessziót okozott). A társadalom pedig minden évben fokozta komplexitását, gépiesítettségét, globális összefonódottságát és energiafogyasztási szintjét.

A problémák akkor kezdődnek, amikor az elérhető készleteknek nagyjából a feléhez érünk. Ezen a ponton az olajat egyre drágább lesz felhozni (pénzben és energiában is), lassabban jön majd és rosszabb minőségű is lesz. Ezen a ponton – a történelemben először – nem tudjuk tovább növelni a felhozott, finomított és piacra dobott olaj mennyiségét.

Ezen a ponton, az olajhozam először tetőzik, majd esni kezd – óriási hullámokat vetve az ipari társadalmakban. Nagyon kevés ember foglalkozik ezzel a jelenséggel. Könnyű megérteni, hogy miért.

Hasznos honlap címek:

Atalakulo varosok
Klímaébresztő

Vélemény, hozzászólás?