Hogy mi a legjobb a Wekerlén?…

Ropog a hó a lábam alatt, szobrok ülnek a kertben, fogom a párom kezét, ahogy saját otthonról ábrándozunk.

A konyhákban égnek a lámpák, hazatér a gazda, macska oson a kertek alatt.

Valaki gyakorol a zongorán, orgona simítja az arcom, a templom fölénk magasodik.

Álmos a pékség, hunyorog a piac, fázik a buszmegálló.

Elered az eső, kinyújtózik a fű, a fák fellélegeznek.

Kaktuszok ücsörögnek a veranda lépcsőjén. Csipkebokor guggol a kerítés tövében. Szőlő simul a ház falához.

Gerendák a tetőn, függöny az ablakban, egy arc a becsukódó ajtó mögött.

Gesztenyét szednek a gyerekek, idős nénik hátát simogatja a pad, két anyuka összemosolyog.

Morran a busz, tornacipő csattog, résnyire nyitva a cukrászda ajtaja.

Összeborulnak a platánfák, a borostyán a kabátomba csimpaszkodik, girbegurba fák törzse ringatózik az alkonyatban.

Megállok a boltíves kapu alatt, a metsző szélben imbolyog a kovácsoltvas lámpa, félek.

Locsoló surrog a virágok között, vízpermet a lábamon, egy agár fekszik a kertben.

Esteledik, süni motoz a levelek közt, ülök egy padon és énekelek.

A kórus dalol, a templom hallgat, az Isten figyel.

A babakocsiban elalszik a gyerekem.

* * *

Panelban lakunk, a tizediken. De olyan panelban, ahová bekéredzkedett a postás, miután felújítottuk a lakást, hogy ő bizony nem ilyenre emlékszik. Nem is. Kivetettünk egy falat, egy lyuknyi konyhából és egy félszobából kétablakos, világos, étkezős lakókonyhánk lett, fenyőfa tálalószekrénnyel, temérdek virággal, és a nagyanyám régi rokkájának a kerekével a falon. A szobában az öreg pianínó hálásan zeng az ujjaim alatt. A korallvirágok mind kinyíltak az ablakban, amikor Flóra lányunk januárban megszületett.

Az ajtónkon kézzel írt névtábla, húsvétkor festett tojás, karácsonykor koszorú. Ha belépsz, fölötted a Szűzanya a Kisdeddel, előtted a Házi áldás.

Itthon vagyunk. Talán egyszer majd Wekerlén is otthon leszünk.

Halmos Kata

2008. szeptember 30.