Kisfilmek a Wekerlén élő háziasított varjúról, Kár-Kár Tátiról.
Ez nagyon nagy! :D Ilyet sose láttam még! Hogy sikerült háziasítani?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
beesett a kertbe fióka korában, féltem, h megeszik a macskák és befogadtuk a sufniba.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Egy ilyen varjúfélével nekem is volt egy kalandom:
Egyszer úgy éjfél után, mikor ültem a szobámban valami neszezett odakint.
Kitártam az ablakom és egy varjú röppent be rajta. Magát még csak meg se hajtva,
rátelepedett az ajtó feletti Pallas szoborra.
Szállt s leült - és semmi más.
Persze, az is lehet, hogy nem varjú, hanem holló volt ez a csodamadár.
Meg nem tudom soha már. :-)
(Bocsánat Poe)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
jól hallottam? Kár-kárt el kellett vinni a hortobágyi madárdokikhoz
mi van vele? remélem minden rendben
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
levittük, h egy kicsit madarak között legyen. de vissza fog jönni hozzánk. mondhatjuk, h pihen a madárszanatóriumban.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A wekerlei szelíd varjúknak _képletesen_ itt lenne a helyük.
Vajon miért?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Wekerlei szelíd varjúnak Varjúvárban
a helye :-)
Sztánán van a Varjúvár, Kós Károly saját háza, 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette. Az eredetileg hétvégi háznak szánt épületet 1925-ben bővítették kétszintes toldással, melyben az emeleten dolgozó-, a földszinten cselédszoba kapott helyt. A középső épületrészben a földszinten konyha, az emeleten hálószoba (az 1925-ös bővítésig dolgozószoba), a “torony”-ban alul ebédlő, társalgó, felül gyerekszoba (1925-ig hálószoba) volt. Fotó: Haáz Sándor
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Események
Közelgő események
Új fórum témák
Aktív felhasználók
Online felhasználók
Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.
Kedves Kárpáti Richárd!
Nagy örömet szerzett nekem. Néhány évvel ezelőtt a Wekerle lapban, az egyik írásom „személye” volt Kár-kár, (vagy az ősei?) Ketten voltak. Minden évben visszatértek és együtt, de mégis kissé elkülönülve a holló-feketéktől. Közeli barátság alakult közöttünk, a téren. Aztán egyik évben nem jöttek. Vártam, vártam, hiába. Talán még vissza lehet keresni a nekrológot, amit róluk írtam. Most örömmel látom, hogy egyikük, vagy egyik utóduk visszatért. Üdvözlöm őt! És Önt is, hogy befogadta!
Tisztelettel
Szeitz János