(Parus caeruleus)

Kertjeink kedves aranyos kis madara a kék cinege. Gyakran találkozhatunk vele, mert remekül alkalmazkodott a városi élethez. Nagy-Britanniában például még a tejesüvegek fedőpapírját is megtanulta csőrével kilyukasztani.

Hasonlít a széncinegéhez (annál alig kisebb: 11,5 cm hosszú), mégsem nem lehet vele összetéveszteni, mert madárkánk jellemzően kék színű. Lekerekített szárnyainak fesztávolsága 17,5-20 cm. A hím és nőstény egyforma. A kifejlett példányoknak kék sapkája, zöld háta és kék szárnyvégei vannak. Fekete szemük és bajuszsávjuk van. A szemsáv és a „sapka” között fehér csík található. Hasuk sárga színű. Farkuk szürkéskék. Csőrük rövid, hegyes, fekete. Lábuk sötétkék. A fiatalok mintázata hasonló, de színeik sárgával árnyaltak, a kék részek egészen fakók.

A kék cinege hangja sokféle, változatos. A hím már a tél vége felé udvarolni kezd, és hallatja trillázó énekét. Faodvakba, odúkba, repedésekbe építi mohákból, gallyakból, tollakból készült fészkét. A gallyas építkezési mód azzal magyarázható, hogy madarunk nem volt mindig odúlakó. Fészke belül valószínűtlenül puha. A tojó 10-14 tojást rak le. Ezek 13-14 nap alatt kelnek ki. A fiókák 18-20 napos korukban hagyják el a fészket.

A kék cinege télire is itt marad. Rovarokat, magvakat és gyümölcsöt egyaránt fogyaszt. Ezeket az ágak hegyén tornászva szedi össze. Harcias kis madár, a nála kisebb madarakat kiszedi az odúból. A madáretetők gyakori vendége, a kisebb madarak fölött ott is úr.

Télen nehéz sora van, mert a hó alatt kell megkeresnie az élelmet. Ha azt akarjuk, hogy gyakran találkozhassunk vele, tegyünk ki télen ennivalót és fészekodút, de legfőképpen ne bántsuk őket!

Somogyvári Márk

Vissza a madarakhoz! vagy Vissza az élővilág menüpontba!