(1849 –1927)
építész, városrendező

A budai műegyetemen végzett. 1871-től 1876-ig tanársegéd a mű – és középítészeti tanszéken. Ez idő alatt Steindl Imre mellett dolgozott építésvezetőként. 1879 – 1911 között az Iparrajziskolában tanított, tanársegéd a mű- és középítészeti tanszéken. Sok pályázaton eredménnyel vett részt, de különösen városrendezéssel foglalkozott (Arad, Brassó, Nagyszeben, Nyíregyháza, Pozsony, Sopron stb.).

A főbb tervei:

• a lágymányosi állandó vásártelep,
• a Tabán rendezése,
• a villamosok lánchídi aluljárója.

Részt vett a budapesti Szabadság tér rendezésében.

1898-ban A fővárosi adminisztráció tervpályázatot írt ki az új Városházára, amelyet Palóczi Antal építész nyert meg, aki a régi épület teljes lebontását és környékének átrendezését javasolta. E terv megvalósításának reális feltételei azonban hiányoztak.

1906-ban Nyíregyházán Palóczi Antal és Szesztay László első jelentősebb városfelmérése után a Bujtossal együtt az Érkertek szabályozására is sor került.

Több elméleti munkát is kiadott. – F. m. A városok rendezése Budapest viszonyainak egybevetésével (Bp., 1903). – Irod. Fábián Gáspár: Nagy magyar építőmesterek (Bp., 1936); P. A. (Élet és Tud. 1955 – 32. sz.)

Tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének.

Építészeti díjat neveztek el róla (Palóczi Antal-díj).

A Wekerletelep építési tervpályázatán településrendezési terve I. díjat, épülettípusokra vonatkozó tervei pedig II. díjat nyertek.

A P.I. – P.VI. jelű épületek tervezése fűződik a nevéhez, azaz mintegy 140 telepi ház viseli keze nyomát.