Kós Károly

kos_karoly

(1883 – 1977)
építész, író, grafikus, tanár, politikus, polihisztor

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta.

Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépíti nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-) szobrászművész, Koós Zsófia (1916 – 1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett. 

1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1920-ban Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Munkássága Építészeti tevékenysége • Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909) • Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával • Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel • Sztánai lakóháza: a „Varjúvár” (1910) • Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel • „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja („Wekerle-telep”), Budapest (1912–1913) • Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912) • Református templom (“Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913) • “Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32 • Műcsarnok, Kolozsvár (1943) • Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944) • Mérai tejcsarnok • Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján • Marosvásárhely Gázgyári épület, Mezőgazdasági Iskola
Írói munkássága • Erdély népi építészete (1908) • Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel • Régi Kalotaszeg (1911) • Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel • Sztanbul (1918) • Gálok – kisregény (1919, 1930) • Kiáltó Szó – röpirat (1921) • Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek • Varjú-nemzetség – regény (1925) • A lakóház művészete (1928) • Erdély (1929) • Kalotaszeg (1932) • Az országépítő – regény (1934) • Budai Nagy Antal – színmű (1936) • István király – színmű (1942) • A székely nép építészete (1944) • Erdély népi gazdasági építészete (1944) • Falusi építészet (1946) • A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954) • Mezőgazdasági építészet (1957)
Díjak, elismerések• 1916-ban megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét. • 1938-ban az Országépítő regényért Baumgarten-díjat kapott. • 1940-ben az erdélyi magyarságért végzett munkájáért Corvin-koszorúval tüntették ki. • 1944-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Czigler-éremmel tüntette ki. • 1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki. • 1966-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta. • 1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával tüntette ki. • 1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az “Augusztus 23” érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki.

Vélemény, hozzászólás?