Az építés története

„Jóváhagyatik a pénzügyminiszternek az az intézkedése, amellyel néhai Sárkány József örököseinek a Kispest község határában fekvő 472 ezer négyszögöl kiterjedésű ingatlanait négyszögölenként 6 korona 50 fillér vételár kikötése mellett a királyi kincstár részére megvásárolta. … Felhatalmaztatik egyúttal a pénzügyminiszter, hogy 12 millió korona erejéig egyszerű kivitelben munkáslakásokat építhessen, és azokat az állami és más üzemek munkásai, esetleg alkalmazottai részére bérbe adhassa.”

Az 1908. évi XXIX. törvény miniszteri indoklásában Wekerle Sándor kifejtette, hogy a kormány gazdasági intézkedéseivel a nemzet egyetemes érdekeit és a nép jólétének emelését tűzte ki célul. A munkás- és tisztviselőtelep építése során Wekerle Sándor új városépítési koncepciót valósított meg. Pénzügyi-városfejlesztési terve a kiegyezés utáni fellendülésre épült. Megélénkült a nagyipar fejlődése, üzemek létesültek, s a polgári fejlődést szolgáló jogi, oktatási, egyházi, egészségügyi, közlekedési, népjóléti, kulturális, gazdasági, pénzügyi és katonai intézmények kezdték meg működésüket.

A XIX. század utolsó huszonöt évében Budapest lakosságának száma a két és félszeresére nőtt. A századforduló után a vidéki kisvárosokból és a falvakból az ipari településekre – elsősorban a fővárosba és környékére – özönlött a földjét elvesztő, munkalehetőséghez a lakóhelyén nem jutó, nincstelen parasztság tömege. Az ipar munkáskezek százezreit követelte meg. 

Az 1908. év őszén az építkezéseket megelőző egyéb munkálatok is megkezdődtek; nevezetesen a pénzügyminisztérium a terület felosztására, berendezésére, valamint a háztípusok tervezésére nyilvános pályázatot írt ki, s ennek eredményeképpen a terület szabályozására 30, a háztípusokra szintén 30 pályaterv érkezett be. A tervek iránt közvetlenül érdeklődő pénzügyminisztert azonban egyik beosztási terv sem elégítette ki, s ezért Győri Ottmár főmérnököt bízta meg egy kiviteli terv elkészítésével.

A Győri által elkészített és az építkezések során megvalósított tervezetben az egymásra merőleges egyenes vonalak uralkodnak, de ezeknek merevségét és egyhangúságát az itt-ott elhajló és szelíden görbülő utcavezetések enyhítik és teszik változatossá. Mind a telep területének beosztásában, mind a lakóházak típusainak megválasztásában is a célszerűség mellett a szépészeti szempontok érvényesültek, nagy súlyt fektetve arra, hogy lehetőleg elkerüljék a hasonló jellegű lakóház-telepeken szokványos egyhangúságot. Ezért a háztípusokban, a lakásbeosztásokban, valamint a külső építészeti kivitelben és az épületeknek a telekbe való behelyezésében sokféleségre törekedtek. Erre legcélszerűbb megoldásként az a mód kínálkozott, hogy az építéssel több olyan építészt bíztak meg, akik terveikbe a legtöbb eredetiséget és változatosságot vitték bele. Ilymódon a telep építésekor 48 különböző háztípust alkalmaztak, főképpen a homlokzat kiképzésében, a házak külső színezésében és az épületeknek különböző elhelyezésében.

Ez a sokféleség az egész telepnek változatos és hangulatos képet kölcsönöz. A lakóházaknak mintegy 70%-a földszintes, 30%-a emeletes épület. A földszintes háztípusok a kisebb utcákban épültek, és a háztelekbe úgy vannak behelyezve, hogy az utca felől általában 4 méteres előkert marad szabadon, az emeletes házak ellenben a főutcákban és közvetlenül ezeknek vonalában helyeztettek el.

A telepi lakóházaknak ezekbe a típusába nem illeszthetők bele a Fő tér körül épített házak. A mintegy 11.500 négyszögölnyi négyzetes térnek csak monumentális építkezés adhatta meg a megfelelő arányos keretet; a tér köré tervezett házak ennélfogva kétemeletesek, architektonikus kiképzésükbe a telep többi épületein is fellelhető motívumokat gazdag változatokban és nagyobb méretekben alkalmazták. A tér kialakítása Kós Károly érdeme.

A telepgondnokság saját kertészetet tartott fenn, s a közterületen ötvenezer fát ültettek el. A Fő tér mindig pompázott a sokszínű és illatozó virágoktól. A kertészet közreműködésével oldották meg a lakások kertjeinek növénytelepítését. A homokos talaj alkalmas volt csonthéjas gyümölcsök termesztésére is. A bérlők lakásonként négy gyümölcsfát ültettek el kertjükben, így tizenhatezer gyümölcsfa került a kiskertekbe. A lakók ribizlibokrokat telepítettek a kerítések mellé. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy a lakosság az éves lakbér négyszeresének megfelelő bevételhez jutott. A lakások bérlői jutányos áron a kertészettel permeteztették gyümölcsfáikat.

A Wekerletelep a maga idejében nem volt egyedülálló kezdeményezés. Európa számos országában, így Magyarországon is találunk hasonló jellegű telepeket, városrészeket, amelyek a XIX. és XX. század fordulóján népszerűvé vált kertváros-építési mozgalom hatására jöttek létre.

Ide kattintva megtekinthetők az épülettípusok

Vélemény, hozzászólás?