Közönséges platán

Platanus hybrida

„Rajzolj egy fát!” Ez a mondat ismerős lehet mindnyájunk számára, akár az óvodai foglalkozásokra, akár az általános iskolai rajzórákra emlékszünk vissza. Erre a felszólításra valamennyi gyerek fejében megjelenik egy fa képe, melyet megpróbál a tőle telhető legnagyobb ügyességgel megrajzolni. Alighanem mindenkiben a számára legkedvesebb fa jelenik meg, még ha ezt (ahogy e sorok írója maga is tapasztalta) az elkészült rajz nem is mindig tudja hűen tükrözni. Bennem, ha fára gondolok, mindig a hegyek gyönyörű bükkfa erdőinek, illetve a Corvin körút platánsorának képe sejlik fel. A bükk azonban aligha élne meg Wekerlén, az imént említett platánokat viszont nap mint nap látom, azt hiszem az a legméltóbb, ha e cikksorozat első példányát nekik szentelem.

A platánok szeretete egészen óvodás koromig nyúlik vissza. Ekkor tágult ki először számomra a világ, és ez volt az első alkalom, hogy jobban szemügyre vehettem tágabb otthonomat. Körülbelül ekkor történhetett az első tudatos találkozásom a fákkal, Wekerle fáival. A házunktól a Vonás utcai óvodáig tartó úton számos fával találkoztam, kezdve a kertünkben található meggy- és barackfáktól, az útközben található fenyőkön, japánakácokon át a Hungária út méltóságteljes jegenyesoráig. Ezek közül azonban egy sem tudott jobban megfogni a Corvin körút hatalmas platánjainál. Ők voltak az egyetlenek, melyek az egész út során végig lehetett látni. A kertünk végéből nézve terebélyes koronájuk kikandikált az emeletes házak sora mögül, az óvoda kapuján kilépve pedig már az utca végén lehetett látni vastag törzsüket. Az igazi azonban az volt, amikor árnyas lombjaik alatt sétált az ember. Ekkor közelebbről szemügyre vehettem a platánok semmi mással össze nem téveszthető törzsét, melyről a kéreg jellegzetes, mozaikszerű darabokban válik le, felfedve a fa világos színű törzsét. Nagy, széles levelei akár esernyőnek is beillenének, alakjukban igen hasonlítanak a juharfákéhoz. Ezek a levelek ősszel lehullva hamar elszáradnak, és az egész utcát ilyenkor száraz levélmező borítja. Emlékeszem, milyen pompás szórakozás volt ekkor leveleikben gázolni, hallgatva a száraz levelek reccsenésének zaját. Azt, hogy az utca lakói ezt mennyire élvezték, sajnos nem tudom.

A platán virágához és terméséhez már kevesebb emlék fűz, pedig alakja nagyon jellegzetes. Diónyi méretű, gömb alakú virágzatában (fejecskevirágzat) számos apró virág foglal helyet, melyeket a szél poroz be. A hosszú kocsányon lógó, középkori buzogányra emlékeztető virágzat a következő tavaszig fent marad a fán, és csak ekkor hullanak ki belőle az apró termések.

A platán az egyik legszebb sorfa, amellyel a városokban találkozhatunk. Megcsodálhatjuk már-már tökéletes alakjukat, magas, erős törzzsel és szép nagy koronával, ahogy azt a Corvin körúti platánok esetében is nap mint nap látjuk. Merőben más képet mutatnak azonban, ha nem sorfaként, hanem egymagukban vannak ültetve. Erre a legjobb példát a Margitsziget néhány magányosan álló öreg platánja adja. Ezen fák törzse rövid, már a föld közelében elágazik, hatalmas koronájuk pedig még sorfatársaik lombozatánál is nagyobb területet fed le. De miért is nőnének az égig, ha nem kell versenyezniük társaikkal az éltető napfényért.

Az öreg fák fontos értéket képviselnek, nem csak a városkép, hanem a helyi állatvilág számára is. A platánok terebélyes lombozata kiváló búvó- és fészkelőhelye számos madárnak, a lehullott levelek alatt pedig szintén rengeteg apró élőlény talál menedéket. Az öreg platánokhoz kapcsolódik a legemlékezetesebb wekerlei madarászélményem is, amikor a saját kertemből figyelhettem meg egy ott fészkelő kabasólyompárt.

Platánokat számos helyen láthatunk Wekerlén. A legszebb és legjellegzetesebb természetesen a Corvin körutat övező platánsor, de néhány évvel ezelőtt még elég volt csak a Kós Károly térre kilátogatnunk. A körforgalom két oldalán szintén gyönyörű, idős platánfák álltak. Ma az úttestet fiatal, növendék fák övezik, köztük a belső sorban örömmel fedeztem fel a platánok jellegzetes leveleit. A Kós Károly tér platánjainak története követendő példa, ha egy fa elöregszik, fontos, hogy a helyére ültessünk egy másikat, így Wekerletelep szépsége és a fák nem tűnnek el, csak megfiatalodnak. A fűrésszel azonban nem szabad sietősen bánni, még így is évtizedeket kell várni, hogy a fákat régi pompájukban lehessen csodálni. De hát ők már csak ilyenek, nem sietnek semmivel.

Takáts Szabolcs

Képek és részletesebb információ a platánról:

Wikipédia

Vélemény, hozzászólás?