Jegenyenyár

(Populus nigra ’Italica’)

jegenyenyar

Ahogy az ember sétálgat Wekerlén egyre inkább rádöbben arra, hogy a Telep tervezői egy évszázaddal ezelőtt semmit sem bíztak a véletlenre. Az utcákon mindennek megvan a maga rendje és szerepe. Értem ezalatt nemcsak a házak egységes arculatát, illetve az utcák geometriailag szabályos elrendezését, hanem a rajtuk sorakozó fákét is. Mint minden településen, Wekerle telepen sem egyenrangúak az utcák, megkülönböztethetünk kisebb és nagyobb utcákat, körutakat és főútvonalakat. A köztük lévő különbséget azonban nem csak a szélesség, vagy a forgalom nagysága jelzi, hanem maguk a fák is. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik utcában járunk, mert minden utca ragjának, fontosságának megfelelően más típusú sorfát kapott.

Az alacsony forgalmú, kisebb utcákban (Határ úttal párhuzamos utcák) jellemzően kevésbé nemes, betelepített fákat találunk, például fehér akácot (Robinia pseudoacacia), japánakácot (Sophora japonica), illetve lepényfát (Gleditschia triacanthos). A Telep teljes hosszát átérő, nagy forgalmú utcákon (Mészáros Lőrinc utca, Zalaegerszeg utca, Esze Tamás utca) viszont már a valamivel méltóságteljesebb ostorfák (Celtis occidentalis) és szép, öreg platánok (Platanus x hybrida) soraival találkozhatunk. Wekerlén két fontosabb körút van (Corvin és Guttenberg körút), melyek a már sokat emlegetett platánsorukkal kiemelkednek a többi utca közül (lásd.: a közönséges platánról szóló cikket). Végül elértünk a Telep két sugárútjához (Pannónia út, Hungária út) melyek forgalom szempontjából messze felülmúlják a többi utcát. Jelentőségüket alighanem maguk a tervezők is ki akarták hangsúlyozni, azzal, hogy ide jegenyéket ültettek, melyek a sorfák csoportjának vitathatatlanul legimpozánsabb képviselői.

A jegenye az egyik legjellegzetesebben kinéző fa, magas, nyúlánk hengeres lombkoronája oszlopszerű megjelenést kölcsönöz neki, melyet már igen távolról észre lehet venni és semmilyen más fával nem lehet összetéveszteni. Jellemző rá a kettőstörzsűség, azaz a fa törzse viszonylag kis magasságban kettéválik és két nagyjából egyforma vastag ágban tör az ég felé. Levelét szintén könnyű megismerni deltoid alakjáról és finoman cakkozott széléről. Törzse fiatalon sima és szürkés színű, ami az idő előrehaladtával egyre sötétebbé és bordázottabbá válik.

A jegenye nem önálló fafaj, hanem a Magyarországon vadon is előforduló fekete nyárnak (Populus nigra) a 17. századi Észak-Itáliában nemesített változata. Gyors növekedése és jellegzetes, méltóságteljes alakja miatt népszerű sorfa. Nagy hátránya azonban, hogy viszonylag szűk tűrésű. A melegebb időjárást kedveli, érzékeny a vízre is, de túlzottan nedves körülmények között a kártevők könnyen megtámadják.

Leggyakrabban sorfaként találkozhatunk vele, de 1-1 magányos példányával a kertekben is találkozhatunk. Wekerlén azonban elsősorban a Hungária és a Pannónia út gyönyörű jegenyesorát érdemes említeni. Iskolás koromban nap mint nap mentem el mellettük. Bár kevesebb személyes emlék fűz hozzájuk, mégis szeretettel néztem fel rájuk. Számomra a Telep arculatának szerves részei (voltak!).

Ugyanis sajnos egyre helyénvalóbb róluk múlt időben beszélni. Egyetemistaként már nem járok mindennap a Hungária úton, s így annál szívszorítóbb volt az a látvány, ami idén tavasszal fogadott: kivágták a jegenyéket. Végignéztem a Kós Károly tértől a Nagykőrösi útig és semmi – szomorú sivárság fogadott. A gyönyörű jegenyefasorból hírmondó alig maradt. Valószínűleg már elég öregek voltak – magam is láttam néhány példányt, melyen látszott, hogy nem él már sokáig, de a jegenyék teljes eltűnése megdöbbentett. Tényleg mindet ki kellett vágni? Szerencsére a kivágott fák helyére ültettek újakat, de ezek más fajhoz tartoznak, nem jegenyék. Hiába nőnek majd meg, a Hungária út nem fog kiemelkedni a többi utca közül.

A másik jegenyesor, a Pannónia úti még tartja magát, még mindig büszkén jelzi, hogy itt fut a Telep egyik főutcája. De ők sem örökkévalóak, s ha eltűnnek, akkor eltűnik valami Wekerle városképéből is.

Őrizzük hát a jegenyéket, és őrizzük a fákat, mert csak így őrizhetjük meg Wekerle telep azon arculatát, amit a tervezői szántak neki száz évvel ezelőtt…

Képek és linkek a jegenyéhez és a fekete nyárhoz:

http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/emk/novenytan/novenytan/kiadvanyok/evfa/EVFA2004.pdf

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_ny%C3%A1r

http://www.silvanus.hu/diszfakescserjek/66-67.html

http://www.faiskola.hu/novenykatalogus/noveny/768-fekete-nyar-populus-nigra-italica.html

Vélemény, hozzászólás?