Az ezüstfenyő

Picea pungens 

ezustfenyo

A szúrós luc a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven. Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik. Középméretű, örökzöld fa, 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nő meg, törzsátmérője mintegy másfél méterig terjedhet. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek.

Wekerlén rengeteg gyönyörű öreg fa van. Sokuk valószínűleg egyidős is a teleppel. Hosszú életük alatt, sok mindent átéltek. Látták Wekerlét felépülni, benépesülni, fejlődni, átalakulni. És tanúi voltak annak is ahogy az itteni lakosok generációi váltják egymást az idők folyamán. Ha megszólalnának, egy évszázadnyi történetet tudnának elregélni. Ezen fák mellett azonban találkozhatunk fiatal suhancokkal is. Nem is kell túl messzire mennem, hogy lássak egyet, elég csak kilépnem az ajtón és máris rám köszön egy vidám ezüstfenyő. Noha immár lassan magasabb, mint a házunk, mégis számomra még mindig ő a mi „kis fenyőnk”. Ifjú még, nem tud annyit mesélni, mint idősebb társai, mégis tud egy fontos történet, az enyémet. Vagyis inkább a miénket, hiszen együtt nőttünk föl.

Emlékszem még óvodás koromra, amikor tényleg rászolgált a nevére, hiszen még csak a térdemig ért. Ahogy egyre nagyobbacska lettem, ő is nőtt velem. Igazi kis verseny bontakozott ki kettőnk között, hogy ki nő magasabbra. Minden évben odaálltam mellé, hogy megállapítsam nem előzött-e meg. Gyakran csodáltam tökéletes karácsonyfa alakját, és hamvas tűleveleit. Ez utóbbiakat egy vékony, letörölhető viaszréteg borítja, s ennek köszönhető a fa jellegzetes világos, ezüstszürke színe is, mely alapján könnyen megkülönböztethetjük a többi fenyőtől. Bizonyára egyedi megjelenésének köszönheti díszfaként elért nagy sikerét. Ennek köszönhetően számos wekerlei ház kertjében találkozhatunk ezzel a feltűnő külsejű bevándorlóval. Az ezüstfenyő ugyanis Észak-Amerika nyugati részén őshonos és innen telepítették Európába.

A „kis fenyőt” azonban láthatóan nem kínozta a honvágy, sőt egyre keményebben vetette bele magát a köztünk kiéleződött versenybe, ez oda vezetett, hogy kiskamasz koromra beért a növésben. Ez idő tájt hozta első tobozait. Az ezüstfenyő toboza a lucfenyőéhez hasonlóan megnyúlt, hengeres alakú, az ágakról lelógó. A toboz pikkelylevelei között viszonylagos biztonságban fejlődnek a fenyő magjai. Az érett toboz pikkelylevelei szétnyílnak és kirepülnek belőle a fenyőkre jellemző szárnyas magok, melyek a szél segítségével messzire szállnak. Az ezüstfenyő toboza széteső típusú. Az elöregedett, elszáradt tobozok a fáról lehullanak, majd igen hamar apró darabokra esnek szét.

Ahogy az idő egyre gyorsabban telt, a kis fenyő lassan az udvarunk egyik díszévé vált. Karácsonykor még égősort is szerelünk fel rá, hogy még szebb legyen. De emellett mindig reménykedem egy kis havazásban is, hiszen a frissen hullott hó a legszebb égősornál is nagyobb éke a fenyőnek.

Kamaszkorom végére megálltam a növésben, ezzel szertefoszlott minden reményem, hogy valaha visszaelőzzem a „kis fenyőt”. Ő nőtt tovább, és nő azóta is. Mire leérettségiztem már az ereszcsatorna magasságát súrolta. Hiába minden, ő nyert.

Azóta a forró nyári napokon gyakran keresek menedéket az ő árnyékában, alighanem ilyenkor nem kevés büszkeség tölti el, pedig nem is olyan rég még én takartam el előle a Napot. Remélem száz év múlva ezt nem fogja kifelejteni a meséjéből…

Takáts Szabolcs

További információkat az alábbi linken lehet találni:

Wikipédia

http://botanikuskert.nyme.hu/index.php?id=5058

Vélemény, hozzászólás?