A keleti sün

Erinaceus roumanicus

A keleti sün a legnagyobb testű hazai rovarevő emlősünk. Sokáig egy fajként kezelték az elő-ázsiai elterjedésű Erinaceus concolorral. A keleti sünt leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. Főleg a mesékben szerepel gyakran a régies sündisznó elnevezés is. Egyéb népies nevei a sül és a tüskésdisznó.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint. Testsúlya 450- 1200 gramm között változik, a legnagyobb testsúlyát a téli álom előtt éri el (akár 2000 grammra is meghízik). Legszembetűnőbb rajta a hátoldalát borító tüskeruha. Egy kifejlett sün akár 6-7000 darab, 2-3 cm hosszú, sávos mintázatú tüskét is viselhet a háti, oldalsó testtájékán. Tüskéi módosult, üreges szőrök. Hasa fehéres (szemben az európai sünnel, melynek barna a hasa) és lágy piheszőrzet borítja, orra megnyúlt. Veszély esetén erős bőrizmai segítségével gömb alakúra húzza össze magát, tüskéi ilyenkor körben az ellenség felé merednek. A legészakibb területektől eltekintve egész Európában él, hazánkban mindenhol megtalálható.

Elsősorban éjszaka jár zsákmány után. A Wekerletelepen sötétedéskor már jól megfigyelhetőek, amint hangos zörgéssel matatnak, vagy közlekednek a fűben, avarban, bokrok alján. A nappalt rejtekében összehúzódva, bokor alatt, gyökerek, vagy rőzserakás között tölti. Tápláléka gyakorlatilag minden elérhető élőlény, kezdve a csigáktól, férgektől, rovaroktól egészen a békákig és különböző apró emlősökig, de néha dögöket vagy lehullott gyümölcsöket is eszik. Megöli és elfogyasztja akár a mérges kígyókat is! Időnként tojások is szerepelnek étlapján, de a sün állomány előfordulása és gyakorisága alapjában véve a földigiliszták mennyiségétől függ. Miattuk is pusztul el olyan sok sün az utakon, mivel, főleg meleg esők után, a giliszták az aszfaltútra másznak, ahol a sünök könnyen összefogdossák őket.

A keleti sün számára az év egy aktív időszakra és a téli álom idejére tagolódik, amelyet avarból készült alomban tölt el. Tavasszal bújik elő, amikor a külső hőmérséklet már elég magas A kritikus érték 15 Celsius-fok körül húzódik. Ily módon a téli melegbetörések megtéveszthetik és előcsalogathatják a sünt téli álmából, ami igen veszélyes, hiszen ilyenkor azokat a fontos tartalékokat használja fel, amelyek egy hosszabb utótél esetén talán éppen a túlélést jelentenék számára. Ha a hőmérséklet télen kellően alacsony, az állat életfunkciói „alvás” közben erősen lecsökkennek. Belső hőmérséklete körülbelül 5 Celsius-fok. Ha környezete túlságosan lehűl, a sün egy szabályozórendszer segítségével pontosan annyira fűti testét, hogy hőmérséklete színte változatlan maradjon. Amennyiben vacka jól védett, a téli álmot alvó keleti sünnek nincs különösebb gondja. Erre az időre tömör, teljesen merev, tüskés gombóccá húzza össze magát, szétnyitásához nagy erőre lenne szükség. A külső hőmérséklet emelkedésével, március-áprilisban az állat szíve egyre gyorsabban kezd verni. A lélegzetvételek száma sűrűsödik, és az állat hamarosan eléri rendes testhőmérsékletét, ami mintegy 35-37 Celsius-fok. Ekkorra már felhasználta zsírtartalékának nagy részét, amelyből a téli álom idején táplálkozott. Szinte lötyög rajta a bőr. Az állat ébredés után rengeteget eszik és iszik, próbálja bepótolni súlyvesztességét. Kilométereken keresztül vándorol, hogy olyan helyet keressen, ahol bőséges táplálékot talál.

Territóriumot ennél fogva nemigen tart, bár korábban ennek ellenkezőjét feltételezték. A keleti sünnek van ugyan lakóterülete, de nem gátolja fajtársait abban, hogy oda belépjenek, csak akkor, ha a szomszéd nem vadászni jött, hanem a szaporodásra kész nőstényért. Ekkor lökdösni és bokszolni kezdik egymást, amelynek során a hím megpróbálja elűzni a jövevényt. Párzási ideje márciustól-áprilistól egészen augusztusig elhúzódik, az ellési idő május és szeptember közé esik.

Jól elrejtett és puhán kibélelt fészkében a nőstény 5-6 heti terhesség után 2-10 (többnyire 6-7) fiókát ellik. Ezek eleinte csupaszok és vakok, hátoldalukat puha, fehér tüskék borítják. Közöttük bújnak ki a végleges tüskék, amelyek négy hét alatt fejlődnek ki. Ezt követően a fehér „gyerektüskék” kihullanak. Kezdetben tehetetlenek, de igen gyors fejlődésűek. Körülbelül kéthetes korukban kinyílik a szemük. Ősszel a kerti munkák során érdemes odafigyelni, hogy nehogy megbolygassuk a fészküket. Ha mégis megtörténik a baj, lehetőleg ne fogjuk meg pici sünöket, inkább próbáljuk visszatakarni a fészket. Első útjaik alkalmával éles, kissé madárszerű füttyök segítségével tartják a kapcsolatot anyjukkal. Ha a nyár második felében születnek, gyakran nem érik el a sikeres átteleléshez szükséges minimális méretet, amely mintegy 700 grammos testtömeget jelent, bár ez az érték attól is függ, hogy az adott helyen milyen hosszú és kemény a tél. A magas szaporulat biztosítja a faj fennmaradását, még akkor is, ha a kis sünök gyakran nem élik túl a telet. Biztos, hogy az efajta veszteségek kevésbé befolyásolják az állományok alakulását, mint a rendszeres gázolások. A keleti sün a tízéves kort is elérheti.

Tavasszal és kora nyáron, a téli álom után, a szokásosnál több sünt látnak a városlakók, az autóutakon fekvő, gázolt példányokból is több akad. A tüskés ragadozók sajnos addig várnak, míg a feléjük robogó autó húsz méterre megközelíti őket, mielőtt egyáltalán reagálnának, és akkor is inkább összegömbölyödnek, mint elszaladnak. Ezt érdemes figyelembe venni, és főleg esős időben, sötétedés után jobban figyelni az utakon. A sünök megfogása vagy kezelése esetén kerülni kell az olyan szituációkat, amikor azok megharaphatják az embert, mert a harapás után, mint minden vadállat esetén, a sünök szájában élő kórokozók hatására sebfertőzés alakulhat ki az emberben.

A sün a kertekben, gyümölcsösökben, erdőszéleken rengeteg rovart pusztít el, ezért feltétlenül hasznos. Nagy Britanniában például az emberek a kertjeikben tartják rovarpusztítás céljából, az állatvédők pedig sünházkészítésre bíztatják az embereket. Szívesen elfogadja a szabadba kirakott ételt is.

Forrás: búvár zsebkönyvek Kisemlősök (Móra kiadó 1981)

wikipedia

Vissza a más állatokhoz! vagy Vissza az élővilág menüpontba!

Vélemény, hozzászólás?