(Sitta europaea)

A madárvilág “akrobatája”. Ez a legjobb jelző a csuszkára, erre az apró, kedves és szépen színezett madárkára. Neve nagyon találóan tükrözi leg-főbb jellegzetességét, ugyanis a csuszka valóban boszorkányos ügyesség-gel mozog még a legmeredekebb törzsű fákon is. Persze nem csúszkálásról van szó hanem rendkívül finom lépegetésekről, amik távolról nézve valóban csúszásnak tűnnek. Azt a tulajdonságát, hogy akár fejjel lefelé is tud kúszni a fák törzsén, elsősorban hosszú karmainak köszönheti.

Mindössze 14 cm hosszú és 22-27 cm a szárnyfesztávolsága. Csinos kis madár, háta kékesszürke, hasi ol-dala narancssárga, torka fehér. Ezeken felül van egy fekete szemsávja, aminek köszönhetően a hasonló méretű madarakkal nem lehet összetéveszteni.

Táplálékát fán lakó rovarok alkotják. A csuszka táplálékszerzése egyedülálló: egy fa törzsének a tetejéről a legaljáig fejjel lefelé kúszik és közben az összes útjába kerülő rovart elkapja. A csuszka tehát rendkívül hasznos madár is, hiszen rengeteg kártékony ízeltlábútól szabadítja meg a fákat.

Jellegzetes odúfészkelő énekesmadár, de, költése – érdekes módon – nagyban függ a harkályoktól, mert önmaga képtelen üreget vésni. Odújának nyílását sárral akkorára (kb. 35 mm-re) szűkíti, hogy még önmaga be tudjon férni, de a harkályok számára az már szűk legyen. Ez a fortély azért hasznos a csúszkák számára, mert a harkályok időnként visszatérnek régi, elhagyott odúikhoz, ellenőrizni azokat, s ha abban más madarat találnak, egy-szerűen kirámolják a fészket a tojásokkal és a fiókákkal együtt. A leszűkített odúba viszont a harkály nem fér be, így a csuszkák fészke biztonságban van. A belül bélelt odúban a tojó 6-8 tojást rak, amikből 14-15 nap múlva kelnek ki a fiókák és 22-25 nap múlva el is hagyják a fészket. Főleg lombos és elegyes erdőkben él de fenyvesekben, parkokban, sőt kertekben is gyakori.

Vissza a madarakhoz! vagy Vissza az élővilág menüpontba!