130 éve született Kós Károly

Kezdőlap Fórumok Fórum Velünk élnek 130 éve született Kós Károly

Ennek a témakörnek tartalma 1 hozzászólás, 0 résztvevő. Utolsó frissítés:  Boros János 3 év, 8 hónap telt el.

2 bejegyzés megtekintése - 1-2 / 2
  • Szerző
    Üzenetek
  • #7950

    Boros János
    Résztvevő

    130 éve született Kós Károly

    #7951

    Boros János
    Résztvevő

    Kós Károly 1883. december 16-án született Temesváron. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1901-ben. Budapesten szerzett építészmérnöki diplomát, 1907-ben. Építészként a magyar népi építkezésre alapozott. Részt vett a budapesti Állatkert épületeinek megtervezésében. Stílusát jellemzi a zebegényi katolikus, Kolozsvárt a Monostor úti református (\”kakasos\”) templom, Sepsiszentgyörgyön pedig a Székely Nemzeti Múzeum \”tornyos palotája.\”

     

    Az elsô világháború idején családjával Sztánán felépített házába, a Varjúvárba vonul vissza (1914). Ösztöndíjasként Konstantinápolyban tanul (1917–18). 1918-ban kinevezik tanárnak a budapesti Iparmûvészeti Fôiskolára, de nem fogadja el a kinevezést. Lemondó levelében, többek közt, ezt írta: \”… hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám\”. S itthon maradt sztánai otthonában. Sokoldalú szerepet vállalt a Romániába került magyarság gazdasági, kulturális, politikai életének fellendítésében. Az építész mellett ebben az idôben a grafikus, a könyvtervezô, a szerkesztô és a szépíró is jelentkezik. Kalotaszeg címen saját maga szerkesztette folyóiratot ad ki. Sorra jelennek meg tanulmányai, publicisztikai írásai, szépírói mûvei. Sztánai remeteségébôl kiragadták a kisebbségi közélet elvárásai. Ellentétben azokkal, akik a kisebbségi sors elôl vagy kivándoroltak, vagy emiatt letargiába estek, passzivitásba menekültek, Kós Károly a cselekvést, munkát vállalja. Az 1921-ben — Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen — kiadott Kiáltó Szó c. röpiratában ezt így fogalmazta meg: \”Dolgoznunk kell, ha élni akarunk; és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk…\” Egy idô múltán — a zûrzavaros politikát odahagyva — legfôbb cselekvési területe ismét az építészet, grafika, szerkesztés és az írói munkálkodás lett. E korszak csúcsait a többekkel létrehozott Erdélyi Szépmíves Céh független könyvkiadói vállalat (1924), a Barabás Miklós Céh (1931) és az Erdélyi Helikon irodalmi folyóirat szerkesztése (1931–1944) jelentette, s nyilván szépírói és szakmunkái.

     

    1944 után újra bekapcsolódik a közéletbe. A kolozsvári Mezôgazdasági Fôiskolán vállalt tanári munka mellett, például, elvállalja az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnökségét. Bekapcsolódik a politikai életbe is: a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöke, az alkotmányozó nemzetgyûlés tagja Bukarestben, s tagja a Világosság szerkesztôi bizottságának.

     

    Az \”osztályharc kiélezôdése\” idején, 1948-tól kezdve, ismét visszavonul a közélettôl, a szakma és az irodalom felé fordul.

     

    1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsváron. A Farkas utcai református templomból elinduló utolsó útján népviseletbe öltözött kalotaszegi férfiak vitték a koporsóját a Házsongárdi temetôkertbe, és kalotaszegi lányok, a pártájuk fölé emelve, a koszorúkat.

2 bejegyzés megtekintése - 1-2 / 2

Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.