Kívül tágasabb! / 10. – Két keréken, két lábon, a nagyvárosban, egy kisvárosban

Kezdőlap Fórumok Fórum Wekerlei csevegő Kívül tágasabb! / 10. – Két keréken, két lábon, a nagyvárosban, egy kisvárosban Kívül tágasabb! / 10. – Két keréken, két lábon, a nagyvárosban, egy kisvárosban

#7863
Boros János
Felhasználó

2012. december 16., vasárnap

 

Pest egyik oázisában széles utcák, kisvárosi hangulat és rengeteg zöldfelület csalogat ki a szabadba. A Wekerletelepen mindig van ok a négy fal közül kimozdulni: szomszédolni, sétálni, biciklizni, kertészkedni a köztéren, vagy elbaktatni a közösségi könyvszekrényhez olvasnivalóért. A helyi közösségi kultúra alfája és omegája, a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár pedig folyamatosan tesz azért, hogy a közterek valóban a közösségé legyenek.  Az intézmény szervezte szabadtéri kultúr-expedíciókról Szabó Mária igazgatóval beszélgettünk.
A Wekerletelepnek van egyfajta sziget-jellege, olyan, mint egy kisváros a nagyvárosban, és lakói is híresen lokálpatrióták. Mi magyarázza mindezt?
Szabó Mária: Tagadhatatlanul így van, és ezt több, egymást támogató tényező is magyarázza. A városrészt Wekerle Sándor pénzügyminiszteri (aki az építkezés kezdetekor már miniszterelnök volt) kezdeményezésére építtette a magyar állam a huszadik század elején, és azok kaphattak itt lakást, akiket arra érdemesnek találtak: köztisztviselők, iparosok, munkások – így viszonylag homogén társadalmi réteg népesítette be a telepet. A Wekerletelep felépülése előtt ez egy mocsaras, puszta terület volt, így szinte a semmiből nőttek ki az utcák. A telepet gondosan megtervezték, így eleve jól átgondolt infrastruktúrával rendelkezett: jó úthálózattal, közintézményekkel, szolgáltató egységekkel. Már a tervezőasztalon megvolt a helye az iskolának, rendelőnek, pékségnek, boltnak, tehát figyeltek arra, hogy élhető helye legyen a betelepülőknek. Megalakulásakor már a kulturális élet is megindult, például a Dalkör nagyon korán elkezdte itt működését. Üde és emberbarát hatást eredményez a rengeteg zöldfelület, a széles utcák, a sok park. Az építészetben egy bizonyos stílust követtek, a megkapó erdélyi népi építészeti stílus keveredik a szecesszió jegyeivel az összes épületben, az összkép egységessége fokozza a hely otthonosságát. A telepet 1950-ben csatolták Kispesthez, és szerencsésen úgy alakult, hogy az évek során megőrizhette barátságos kertvárosi jellegét, mégis remek közlekedési feltételek mellett élhetnek az itt lakók. Jellemzően azok költöznek ide, akiknek fontos a barátságos, zöld környezet, de az is, hogy a nagyváros vérkeringésébe is bármikor bekapcsolódhassanak. Művészek, értelmiségiek, gyerekes családok vannak az ideköltözők között, bár a lakosok többsége másod- vagy harmadgenerációs telepi, ők megörökölték a lakásukat itt, esetleg generációk óta itt élnek. Itt mindenki magáénak őrzi a városrész szlogenjét: „Wekerle, ahol értéket őriz az idő.”
A „Fogadj örökbe egy fát!” program segített nekik, hogy még inkább magukénak érezzék a Wekerletelepet. Miről szólt ez a kezdeményezés?
Sz. M.: 2010 májusában, a Madarak és Fák Napján indult az önkormányzattal közösen megvalósított program, melynek keretében a XIX. kerületben az elmúlt években elültetett facsemetéket lehetett örökbe fogadni. Nemcsak magánszemélyek, de közösségek is vállalkozhattak az örökbefogadásra, ami bizonyos kötelezettségekkel is járt: gondoskodni kellett a facsemetéről, és negyedévente valamilyen szabadon választott műfajban egy alkotást is kellett készíteni a fácskáról. Az örökbefogadó egy nevét megörökítő táblácskát kapott az örökbe fogadott fa mellett. A táblán a neve mellett a fa fajtája is szerepelt – fontosnak tartottuk azt is, hogy ezeket a rusztikus fatáblákat egy helyi grafikus tervezze. Több mint 130 örökbefogadó (azóta) – köztük idős emberek, iskolai osztályok, családok – végül mintegy 100 fát vett szárnyai alá: a sikeres pályázók nagyon lelkesek voltak, csodálatos rajzokban, versekben, mesékben, montázsokban örökítették meg védenceiket. 2011-ben zárult a program, az önkormányzat támogatásával a munkák egy része színes, mutatós kiadványban jelenhetett meg. A nagy érdeklődésre való tekintettel továbbra is elfogadunk jelentkezőket. Az önkormányzat egy kerületi központi téren kicsit másképpen újra indította a mozgalmat. A programot egyébként a kerületben hirdettük meg, de a fákat örökbefogadók 80%-a wekerletelepi volt, ez is mutatja, hogy az itt élők nagyon „zöld” gondolkodásúak..
 
 
Eltelt egy év, és minden tábla a helyén van? Nincsenek rongálások?
Sz. M.: Nincsenek, hiszen a lakók vigyáznak a környezetükre, nálunk a közterek valóban közösek. Jól bizonyítja ezt a „Tégy egy könyvet, végy egy könyvet” köztéri könyvszekrény sikere is.
Az a szekrény a Kós Károly tér sarkán?
Sz. M.:Igen, egy lakossági könyv cserebere fórum. Igazából a könyvtár része, a fejlesztésére nyert uniós forrásból valósítottuk meg. Bárki betehet és elvihet innen olvasnivalót, mintha a barátaival csereberélne könyveket. Egy üzenő könyv is található benne, ahol az irodalombarátok leveleznek, könyvajánlót írnak egymásnak.  A könyvtár felel a nyitásáért és zárásáért, de a lakók is figyelnek rá: nyáron meghosszabbítottuk a könyvszekrény nyitvatartását, és hétvégén is igénybe lehetett venni. Akik erről nem tudtak, megpróbálták eltorlaszolni, bezárni a szekrény ajtaját, nehogy valami baja essen a gyűjteménynek. Azóta is visszaélések nélkül működik a kezdeményezés, amire egyébként tőlünk nyugatabbra számos példa található: Angliában telefonfülkéket töltenek meg könyvekkel e célból.
 
Az ide látogatók számára a Wekerletelep felfedezésének egy egészen sajátos módját kínálja a „Két keréken, két lábon” kiadvány.
Sz. M.: Nálunk a kerékpározás mindig is a fókuszban volt: láttad az udvarunkon a vállalati biciklinket? Ha valamelyik kollégának a környéken akad dolga, csak felpattan rá. Szerveztünk már Zöld szombatokon bringabütykölést karbantartó leckékkel, hogy a kisebb javításokért a bringásnak ne kelljen azonnal szervizet keresnie, de volt nálunk bicikligumi-recycling kiállítás is, és biciklis KRESZ tanfolyam gyerekek részére. A kiadvány egyik fő ötletgazdája, mozgatója egy ír származású hölgy, Tracey Wheatley, aki a kertbarát körünket is szervezi (a zöld programoknak egy része az ő ötlete és közös munka, másik felét teljesen magunk találjuk kl). A rendhagyó városrész-bemutató kalauzt a Zöld Hajtás Klubbal (a Wekerlei Társaskör Egyesület öko klubja), és a társaskör építész szekciójával együtt valósítottuk meg. Egy helyi grafikus által tervezett, rendkívül esztétikus, újrapapírra nyomtatott kiadványról van szó, mely majdnem húsz állomáson keresztül úgy mutatja be a helyi értékeket, hogy közben egy kis információt és játékos feladatokat is ad. A WKK a kiindulópont és a végpont is, közte van 18 állomás és 18 feladat az állomásokhoz, helyi látnivalókhoz igazodva – ha visszaér a városnéző a rejtvényfejtő kirándulásról, nálunk megkapja a megoldókulcsot a fejtörőhöz, és ellenőrizheti, mennyire volt szemfüles. A túrát gyalog 2 óra alatt lehet teljesíteni, biciklivel 40 perc tekerést jelent – kényelmes, laza kirándulás, akár kisgyerekkel is bátran neki lehet vágni.
 
Szervezett csoportok is jönnek a túrára, vagy csak egyéni látogatók vannak?
Sz. M.: Az Urbitális Majális keretében több helyről is érkeztek a fővárosból biciklisek, hogy szervezetten végigjárják az utat, és azóta is megfordulnak csoportok. Az eredeti kiadvány már elfogyott, most annak egy fénymásolással sokszorosított változatát kapják meg kalauzul a részvevők. A kulturális értékek miatt a „Wekerle két keréken, két lábon” tulajdonképpen egy turisztikai program. Szeretnénk, ha ez a program még szélesebb rétegeket elérne: tervben van a kiadvány lefordítása angol nyelvre, és keressük a forrást az újranyomtatására is. A jövőben szeretnénk szorosabb együttműködést kialakítani a budapesti biciklis társadalommal, hogy a hasonló programjaink révén még többen tekerjenek a Wekerlén – a jól karbantartott bicikliutak, a kis forgalom és a széles utcák miatt ez nemcsak kellemes élmény a hangulatos Wekerlén, hanem biztonságos is.
 
 
Vannak még olyan programjaitok, melyek a kerület és a környék jobb megismerését szorgalmazzák élményszerű módon?
Sz. M.: A kerületi szabadtéri nagyrendezvényekre rendszeresen viszünk programokat: például a gyereknapra, a tavaszi Székelykapu Napokra és az őszi Wekerlei Napokra. A Wekerlefeszt nevű rendezvényünkön az itt élő és alkotó művészek műhelytitkaiba szeretnénk bepillantást nyújtani, ezért izgalmas, interaktív találkozási pontokat teremtünk a művészek és a látogatók között: ilyenkor képzőművészek, zenészek, írók, költők és színészek együtt alkotnak a közönséggel vagy kerekasztal-beszélgetéseken, hangszerbemutatókon, mesterségbemutatókon, filmvetítéseken, játékos programok találkoznak. Idén a hagyományosan a WKK-ban megrendezett Wekerlefeszt egy hét múlva a Kós Károly téren folytatódott, ahol nagy sikere volt az ebből az ebből az alkalomból épített művészlabirintusnak. Ide települtek be az alkotók: a válaszfalakon a képeik lógtak, köztük pedig a standjaik álltak, ahol nyilvános alkotómunka folyt, de vásárolni is lehetett.

Mi szervezzük a „Vigyázz, kész, zöld!” kerületi környezetvédelmi vetélkedőt is, melyben az idén hat iskola vett részt (ebből három wekerlei): a második fordulójához a gyerekeknek alaposan be kell járniuk a kerületet, hogy feldolgozzák annak múltját, jelenét és élővilágát, valamint a fenntartható jövővel kapcsolatos kreatív ötleteket is el kellett készíteniük. A vetélkedő talán legizgalmasabb hozománya, hogy a feldolgozott témákról dokumentációs mellékletet is kérünk a gyerekektől, amit egy általuk választott módon és technikával valósíthatnak meg. Kaptunk már tőlük székelykaput marcipánból, utcarészletet tésztából kisütve, mohából készült zöld lábnyomot, de érdekes riportokat is. A Richter Gedeon Zrt. jóvoltából értékes tárgynyereményeket tudunk felajánlani a részt vevő diákoknak.
Összefoglalva igyekszünk a WKK zöld szemléletéhez, gyermekközpontúságához és közösségépítő, közösségformáló törekvéseihez igazodó programokat szervezni, és az ilyen jellegű kezdeményezésink a ház falain jócskán túlnőnek.
Forrás: Kaleidoskop.hu