Kispest Kupa Kőbányán – Búcsú a Zoltán utcától 36 év után

Kezdőlap Fórumok Fórum Általános kérdések Kispest Kupa Kőbányán – Búcsú a Zoltán utcától 36 év után Kispest Kupa Kőbányán – Búcsú a Zoltán utcától 36 év után

#7198
Boros János
Felhasználó

Forrás: Varannai Csaba 

2014.06.20. p., 08.02 http://19.kerulet.ittlakunk.hu/

 

Wimbledoni bajnokság Párizsban? Elképzelhető ez? Nem. Kispest Kupa Kőbányán? Van ilyen? Persze. Fából vaskarika? Igen. Az élet már csak ilyen. Legalábbis a mai. Miért? Mert egyesek – ki tudja milyen érdekektől vezérelve – ilyenné teszik.

 

Kezdjük az elején! Szentes Béla (1926-1989), a kispesti Ganz Műszer Művek kétkezi dolgozója 1966-ban négy taggal megalapítja a Ganz EKM Vasas SK Tenisz Szakosztályát, amely egészen 1978-ig az alapító és lelkes sporttársai által önkéntes munkával felújított és karbantartott bérelt pályákon működik. A taglétszám szépen lassan gyarapodik, és a negyedik évben már csapatot indítanak a Budapest IV. osztályban, ahol bronzérmet szereznek. A következő szezonban pedig meggyőző fölénnyel bajnokságot nyernek, és feljutnak a Bp. III. osztályba. A fejlődés a következő években is töretlen, és 1976-ban – sikerrel véve a küzdelmes osztályozókat – már a Bp. I. osztályú bajnokságból is feljebb lépnek az OB. III-ba!

 

Az önellátó Ganz EKM teniszcsapat ugyan feltétel nélkül vállalja a komoly anyagi vonzattal járó OB. III-as szereplést is, de ekkor már felcsillan a remény, hogy a „bázisvállalat” nem csupán anyagilag, hanem – ami sokkal fontosabb – természetben is támogatni tudja a céget és a kerületet az országos bajnokságban képviselő teniszcsapatot. Nevezetesen végre saját pályákat biztosít az immár jelentős taglétszámmal rendelkező szakosztálynak. A vállalat ugyanis ebben az esztendőben 20 éves ingyenes használatra megkapja a Zoltán utcai sporttelepet, azzal a feltétellel, hogy a valamikor futballpályaként működött, de időközben teljesen elhanyagolt és lepusztult létesítményből teniszezésre, atletizálásra, kézi- és kosárlabdázásra alkalmas (többfunkciós!) sportpályát alakít ki. A Ganz Műszer Művek szakszervezeti és egyéb támogatások, valamint saját források igénybevételével és az EKM gyár dolgozóinak – és nem utolsó sorban a teniszezőknek – sok-sok órás „társadalmi munkájával” teljesítette vállalását, és 1978 tavaszán megnyitotta kapuit a Zoltán utcai sporttelep, amelyen három – kispályás labdarúgásra is alkalmas – kézilabdapálya, továbbá bitumenes kosárlabdapálya, 100 méteres futópálya, távolugró- és magasugró, valamint súlylökő alkalmatosság mellett négy teniszpálya várta a sportolókat. Az ünnepélyes átadásról több újság, többek között a Népsport és a Tenisz c. folyóirat is hírt adott.

 

A teniszpályákat Szentes Béla tervezte meg, és a kivitelezés is az ő vezetésével, és a szakosztályi tagok, valamint az alkalmi teniszezők lelkes munkájával valósult meg. Így az OB. III-ba feljutott férfi teniszcsapat és az időközben megalakult női csapat is végre saját pályán edzhetett és fogadhatta a vendégcsapatokat. Nemsokára lehetőség nyílott arra is, hogy nagyszabású versenyt rendezzen az egyesület. Erre alapos előkészítés után 1983-ban került sor. A kezdeményezést lelkesen támogatta a másik kispesti teniszklub a Granit SK (később KAC) és mindkét „bázisvállalat” vezetősége. Különösen ügybuzgónak és bőkezűnek bizonyult a Granit gyár vezérigazgatója, Sárközi úr (egyébként nem is teniszező, hanem a Cselgáncs Szövetség akkori elnöke!). Ezek után a Ganz gyár vezérigazgatója sem maradhatott ki, sőt végül a kispesti tanácselnök és az MSZMP kerületi első titkára is védnökséget vállalt! Hozzá kell tenni, hogy a tenisz akkoriban egyáltalán nem számított a támogatott sportágak közé.

 

Az első Kispest Kupa rögtön hatalmas sikert aratott. A férfi egyesben a 128-as tábla is kicsinek bizonyult! Az ország minden részéből neveztek teniszezők, és igazi nagy teniszünnep lett a verseny. A folytatás nem maradhatott el, és ettől kezdve minden esztendőben megrendeztük a Kispest Kupát, amely az évek során az egyik legnagyobb hagyományú teniszeseménnyé vált, alkalmanként külföldi résztvevőkkel. A mezőnyök ugyan az utóbbi években lényegesen kisebbek lettek (ez sajnos országos jelenség, ezért tart ott a magyar teniszsport, ahol tart), de a tradíciót megszakítás nélkül fenn tudtuk tartani, és 2013-ban már a XXXI. Kispest Kupa került megrendezésre a Zoltán utcában.

 

Nem gondoltuk volna, hogy 2014-ben megszakad ez a Magyarországon szinte páratlan sorozat. A Ganz EKM teniszklub, amely időközben a Ganz EKM – Wekerle TC nevet vette fel, a Zoltán utcában 36 éve folytatott, sikerekben gazdag, országosan, sőt nemzetközi kapcsolatok (Olaszország, Anglia, Románia), továbbá az 1990-től szintén évenként megrendezett és ugyancsak rendkívül népszerű, komoly rangot kivívott Szentes Béla Veterán Tenisz Emlékverseny révén határainkon túl is megismert tevékenységét ez év tavaszán kénytelen volt beszüntetni. A XXIV. Szentes Béla Emlékversenynek ezen a tavaszon már – szívességből – a pestszentlőrinci MINOREX SE biztosított helyet, maga az egyesület pedig a 2014-es szezonra Kőbányán, a Kőér utcában tudott kedvező áron kiváló minőségű pályákat bérelni.

 

Hogyan jutottunk ide?

 

Az 1989 körüli változások, mint oly sok más magyar cég esetében történt, a Ganz Műszer Művek sorsát is megpecsételték. A mintegy 5000 főt foglalkoztató nagyvállalatból rövidesen néhány száz dolgozóval működő kis cégecske lett. A nadrágszíj meghúzásának egyik első következménye „természetesen” az lett, hogy a Ganz EKM gyár rövid úton megszabadult a Zoltán utcai sporttelep kezelésével járó terhektől. A kerülettel 20 évre kötött megállapodás ugyan csak 1996-ban járt volna le, de az akkori zűrzavaros időkben a jogi kötöttségek nem sokat nyomtak a latban. Mivel a Zoltán utca pénzt nem hozott a konyhára, a pénzben nem mérhető dolgok pedig mit sem számítottak már, a sporttelepet – „utánunk az özönvíz!” jelszóval – rábízták egy Kft.-re.

 

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az egyetlen vállalkozóként jelentkező társaság vezetője éppen az a Vicha Attila volt, aki baráti körével az évek során lelkes látogatója lett a Ganz EKM teniszpályáinak (akkoriban a gyárból, a környékből és messzebbről is már mintegy 200 fő (!) teniszezett rendszeresen a Zoltán utcában. Vicha úr látott fantáziát a sporttelepben, de mivel gazdasági alapra kellett helyezni annak működtetését, alapvető változtatásokat tartott szükségesnek. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a gyakorlatilag egyetlen bevételi forrást jelentő teniszpályák számát meg kell növelni. A Kft-be névlegesen betársult Ganz EKM gyár mindenhez hozzájárult, ami neki nem került semmibe … Ily módon a meglevő négy pálya mellé még további nyolc épülhetett. Ezeknek tervezését és kivitelezését – az anyagköltségek kivételével – a Ganz EKM Tenisz Szakosztály vállalta magára, és megfeszített munkával 1990 tavaszára el is készültek az új pályák. A teniszezők mintegy 500 munkaórával járultak hozzá a tenisztelep bővítéséhez, Vicha úr pedig egyéb vállalkozásainak jövedelméből biztosított komoly anyagi forrásokat a létesítmény gyarapításához. Később még egy további teniszpályát is kialakított, így végül országos viszonylatban is tekintélyes, tizenhárom pályás tenisztelep állt a sportolni vágyók rendelkezésére a Zoltán utcában. Nemsokára saját pénzéből teniszsátort is vásárolt Vicha úr, hogy a téli szezonban se kelljen máshova járniuk a bérlőknek, így kezdett normálisan és rentábilisan működni a sporttelep.

 

Vicha úr fáradozásai és anyagi áldozatai végül nem bizonyultak kifizetődőknek, mert a XIX. kerületi Önkormányzat akkori illetékeseivel rövidesen nézeteltérései támadtak. A bürokraták feltehetőleg aranybányának gondolták a sporttelepet, ezért olyan pályázatot írtak ki annak üzemeltetésére, amelyben teljesíthetetlen követelményeket támasztottak a bérlővel szemben. Vicha úr, amikor már tudta, hogy nem lesz folytatás, természetesen minden fejlesztéssel leállt, és a fenntartásra is csak a legszükségesebb mértékben költött. A válást követően pedig kártérítési pert indított az Önkormányzat ellen, amelyet végül – sok éves hercehurca után – lényegében megnyert. A pályázatot időközben – szerencsére – ismét olyan személyekhez (Borbíró Lászlóékhoz) kötődő Kft. nyerte meg, akiknek volt némi közük a teniszhez és a Ganz EKM tenisz szakosztályához. Mondani sem kell, hogy a sporthoz és a teniszpályákhoz mit sem konyító hivatalnokok ezúttal sem álltak a helyzet magaslatán, és ahelyett, hogy a téli holtszezonban rendezték volna a jogi helyzetet, számtalan sürgetés és noszogatás ellenére csak az 1998-as év márciusában adták át a terepet az új bérlőnek, a Standart Kft.-nek. Ekkor ismét kapkodás és megfeszített munka következett, hogy áprilisban újból meg lehessen nyitni a tenisztelepet. Ebben szokás szerint oroszlánrészt vállaltak a Tenisz Szakosztály vezetői és tagjai. Az ünnepélyes újbóli megnyitásra Gulyás István örökös magyar teniszbajnok megtisztelő jelenlétében került sor.

 

Az új éra – a kezdeti nehézségeket és elkerülhetetlen súrlódásokat leszámítva – viszonylagos nyugalmat hozott. A Ganz EKM csapatai folytatták szereplésüket az országos és a budapesti csapatbajnokságokban. Időközben a veterán korba jutott törzsgárda a szenior egyéni- és csapatversenyeken jeleskedett. A sporttelepen további fejlesztések történtek (a szabadtéri szezon tartamára fedett büféterasz létesült, a téli idényre pedig immár két teniszsátrat állítottak Borbíró úrék). A rendezvények sora fedett pályás versenyekkel bővült.

 

Az újabb nagy változás 2010-ben következett be, amikor az Önkormányzatnál egyesek – ki tudja, miért? – ismét elérkezettnek látták az időt, hogy felfordulást idézzenek elő a Zoltán utcában. Az összességében eredményesen működő Standart Kft.-nek kitették a szűrét, és – a megszokott módon, szakszerű és kellő időben történő előkészítés nélkül – olyan cég kezébe adták a létesítmény kezelését, amelynek a teendőket illetően nem volt megfelelő tapasztalata. Ráadásul a minden tavasszal kötelezően elvégzendő pályafelújításra sem elégséges időt, sem megfelelő anyagi és tárgyi feltételeket nem biztosítottak. Ily módon a hagyományos áprilisi nagy nemzetközi szenior teniszversenyt méltatlan körülmények között és főleg erősen kifogásolható minőségű pályákon kellett megrendezni. Később ugyan javultak valamelyest a feltételek, de a különféle pályázati forrásokból végrehajtott fejlesztések nem a legfontosabbra, magukra a teniszpályákra (talaj, vonalak, hálók, kerítések, padok, stb.) irányultak, így a vendégek – érthető módon – kezdtek elmaradozni, mivel a szolgáltatások minősége messze nem volt arányban az alkalmazott árakkal. Tovább rontott a helyzeten, hogy a téli szezonban a teniszsátrakban időnként embertelen hideg volt. Az előző években lényegében a télen jó áron kiadható sátras pályák „tartották el” a sporttelepet, a most már szinte elfogadhatatlan feltételeket kínáló wekerlei fedett pályákról szezon közben is elmaradoztak a vendégek, a következő évben pedig már gyakorlatilag üresen tátongtak a Zoltán utca komoly beruházási és üzemeltetési költséggel járó sátrai. Nem csoda, hogy 2013 őszén azzal zárták be a sporttelepet, hogy tavaszig ki sem nyitják! Mintegy két évtized után tehát megszűnt a téli teniszlehetőség a Zoltán utcában. A wekerlei teniszpályákon néhány éve működő másik egyesület, a MINOREX SE – úgy tűnik – már korábban megérzett valamit az elkövetkezendőkből, mert még időben elhagyta a helyszínt, és áttette székhelyét Pestszentlőrincre (a hátteret pontosan nem ismerjük, de minden bizonnyal ebben a lépésben is szerepet játszhattak az egyre romló tárgyi és anyagi feltételek).

 

Ettől függetlenül 2013 őszén még azt ígérte az üzemeltető, hogy áprilisban szokás szerint megnyílnak a Zoltán utcai teniszpályák, és a Ganz EKM változatlan körülmények között folytathatja tevékenységét. Ezek után villámcsapásként érkezett a hír, hogy a Kispesti Sport Nonprofit Kft. veszi kezelésbe a sporttelepet, és (bár a bérlő szerződése még nem járt le) a Ganz EKM – Wekerle TC-nek tett ígéretek semmisek. Ráadásul az új seprő messze nem úgy sepert, ahogy az elvárható lett volna. A Zoltán utcában 36 éve működő, és a teniszpályák létesítésében, bővítésében és fenntartásában elévülhetetlen érdemeket szerzett klubot arra sem méltatták, hogy kellő időben tájékoztassák a helyzetről, hanem egyszerűen kész tények elé állították. Már javában el kellett volna kezdeni a tavaszi pályafelújítást, amikor egyáltalán megkeresték az egyesület vezetőségét azzal, hogy sem pénz, sem ember, sem felszerelés nincs a nyitáshoz, arról ne is álmodjunk, hogy a május elejére meghirdetett hagyományos Szentes Béla Emlékversenyhez időben rendelkezésre állnak majd a pályák. Egyesületünk hiába ajánlott fel minden segítséget (még anyagi támogatást is!), a Nonprofit Kft. vezetője, Milassin Ákos csak arra volt képes, hogy az eddigieknél lényegesen magasabb bérleti díjat követeljen, majd – mint aki jól végezte dolgát – a legnagyobb nyugalommal elutazott külföldre (feltehetőleg ott volt sürgős teendője Kispest sportjának érdekében).

 

A pályák természetesen nem készültek el időben. E sorok írásakor május vége felé járunk, és a Zoltán utcában gyakorlatilag még most sincs élet. A teniszpályákon megbízható szemtanúk tapasztalata szerint érdemi és szakszerű felújítási munkára nem került sor, ennek megfelelően, ha valamikor meg is nyílik a tenisztelep, annak látogatottsága valószínűleg tovább fog csökkenni, egyrészt a látottak és tapasztaltak miatt már korábban is elpártoltak, másrészt a legnagyobb „fogyasztó”, a Ganz EKM távozása miatt. Arra már nem is merünk gondolni, hogy éppen ez a cél, és a nagy hangon meghirdetett „többfunkciósság” álarca mögött végső soron a teniszpályák megszüntetésének terve rejlik (lásd KAC sporttelep), azzal az immár jól dokumentálható ürüggyel, hogy ezek kihasználtsága nem megfelelő. Műfüves futballpálya létesítésére ugyan – ki tudja, honnan – azonnal akadt csekély 18 millió forint, arra azonban nem volt néhány 100 ezer forint, hogy rendbe hozzák, és a megszokott időben, megfelelő minőségben és reális (netán a teniszezők visszacsalogatására alkalmas kedvezményes) bérleti díjak meghirdetésével rendelkezésre bocsássák a jobb sorsra érdemes teniszpályákat. Hogy a három évtizedes hagyományt képviselő Kispest Kupa Kőbányán kerül megrendezésre? Ugyan kérem, kit érdekel ez?!