hasonló A mi esetünk is ilyen

#7174
Hajnalka
Felhasználó

hasonló
A mi esetünk is ilyen volt: a szomszédos ház tulaja vissza szerette volna tetetni az eredeti helyére a házak (!) közötti kerítést, mert nagyon nehezen fért be az autóval, és bizonyítani tudta az eredeti kerítés vonalát. Mi már úgy vettük meg a házrészünket, hogy ebbe beleegyeztünk. Amikor viszont a megvalósításhoz értünk, a társasházunk másik tagja, aki szintén vesztett a kertjéből (jóval kevesebbet, kb 10-15 cm-t, míg a felénk eső rész a végénél majd\’ fél méter volt) szóval ő úgy gondolta bizonyos megfontolásból, hogy rajtunk kompenzál, és hogy nem jár nekünk annyi a közös kertből. A belső kerítésünk velük elég gyatra volt, és úgy terveztük, hogy megbízzuk ugyanazt a gárdát a felújítással és egyéb kerítéses munkákkal, mint akik a szomszédnál dolgoztak. Gyakorlatilag patthelyzet alakult ki, a régi kerítések már kiszedve, a munkások nem várhattak, amíg mi lemeccseljük a viszonyokat. Férjem diplomatikusságán múlt, hogy civilizált keretek között maradt a vita, lenyeltük a jogtalan igényt, és \”átadtunk\” a kertünkből a pofátlan szomszédnak. Később sikerült elérnünk, hogy a társasház az elbitorolt területet közösen használttá nyilvánítsa, mondjuk ez nem akadályozta meg őket, hogy csemetét ültessenek és mini sufnit húzzanak fel rá (Most milyen jól jönne pedig az extra kukáknak!) Nem azt a pár négyzetmétert sajnálom, se nem a lehetőségeink korlátozását (t.i így túl közel került a kerítés a vasoszlophoz, amire a babahintát akasztottam), se nem az, hogy így igencsak amorf formája lett a gondosan ápolt kertünknek. Hanem azt, hogy így bántak velünk, és rossz érzés ilyen emberek közelében lakni, még ha azóta kerüljük is egymást. Üdvözöljük Wekerlén :S