Wekerlei Társaskör EgyesületKedves Óranélküliek!
Amikor 20 évvel ezelőtt a lakásokat privatizálták, akkor önkormányzati képviselő voltam. A privatizációs helyi szabályok megalkotóinak is egyike voltam. Így jól emlékszem arra, minden fórumon szorgalmaztuk, hogy az új társasházak létesítsenek vízórákat, majd osszák meg közös megegyezéssel a vízdíjat. Magam még azt is tanácsoltam, egyidejűleg az egyes lakások kössenek be saját vízórát.
Fogadóóráimon nemcsak lehurrogtak a lakók, de bolondnak is tituláltak, mondván a valós költségek töredékét fizetik a szocializmus idején kialakult díjfizetési szabályok alapján. Hol a szobaszám, hol a lakók száma alapján történt a díjfizetés. A kertek locsolása, a gépkocsik mosása, a kerti zuhanyozók, a medencék stb. vízfogyasztását senki sem mérte, illetve kérte számon. Legfeljebb a képviselők fogadóóráin panaszkodtak egymásra a szomszédok!
Szokták volt mondani, nincs ingyenebéd. (A közgazdaságtan is ismeri ezt a kifejezést, potyautas-jelenségnek nevezi. A pontosság kedvéért le kell szögezni, hogy ez a szűkebb értelmű fogalom azt fejezi ki, hogy valaki anélkül élvezi más személy erőfeszítéseinek a hasznát, hogy részt vállalna a költségekben.)
Úgy látszik, eljött a fizetés ideje.
Nagy Tamás