Dr. Győri József gyermek-háziorvos "Wekerléje"

Kispest, Wekerle… Ezeket a szavakat már akkor ismertem, amikor az értelmükről még talán csak egészen halvány elképzeléseim voltak.

Korai emlékeim közé tartozik, hogy eleinte az „ahová édesanyám elmegy dolgozni, és sokat kell várni rá” jelentésekkel társítottam e fogalmakat, így érthető talán, hogy nem túl szívesen gondoltam rájuk.

Később, amikor autónk lett, és akkori budai otthonunkból édesapámmal el-elmentünk édesanyám rendelőjébe, olykor elkísértük kis pácienseihez való látogatásain, már izgalmasabb – és egyben a valósághoz közelebb álló – gondolattársítások jöttek, ha ezeket a neveket hallottam.

A Wekerlén édesanyámnak szinte minden sarokhoz, házhoz kötődik emléke, amerre csak jártunk, megelevenedtek az épületek, terek:

„Ez az az iskola, ahol Nagyapa hitoktató volt… Ez, látod, a valamikori orvos-lakás, Itt most egy távoli unokatestvéred lakik, aki fogorvos… Itt, ez a szép tornyos épület, itt az első emeleten laktunk. Nagyon szép lakás volt – amíg ki nem lakoltattak… Itt volt a Nagymama körzete, emlékszem, védőnőként minden családban mindenkit név szerint ismert.”

Csaknem tizenöt éve költöztünk családommal wekerlei otthonunkba. Nem csoda, hogy ma már elmondhatom, hogy még gazdagabb jelentése lett számomra ennek az érdekes, idegennek és a sok „e”-hangzó miatt mégis magyarosnak is hangzó szónak.

Wekerle. Az a hely, ahová fiatal házasként feleségemmel a sok szükségmegoldásból vágytunk… a hely, ahol három kislányunkkal az első saját otthonunkba költözhettünk… a hely, ahol a pácienseim többsége él, s ahol szinte minden saroknak története van már… a hely, amit sajátunknak érzünk, hisz itt éltek elődeink, itt lakunk és tevékenykedünk, itt nőttek fel gyermekeink…

Dr. Győri József

Vélemény, hozzászólás?