Legjobb dolog a Wekerlén – Gajda Péter

Mikor először gyermekfejjel jártam Wekerlén, még nem is sejtettem, hogy egyezer én is itt fogok élni, sőt akkor tizenéves fejjel azt sem tudtam, hogy hol járok. Emlékszem a gyógyszertár melletti kapu alatt fordultam be busszal a Kós Károly térre (amit akkor még nyilván Petőfi térnek hívtak) és ámultam, hogy hol vagyok. Úgy éreztem egy mesevilágba csöppentem, és azon tűnődtem, hogy ebben a városban egyáltalán léteznek ilyen csodaszép épületek. 1996-ban aztán a gyógyszertár felett sikerült lakást vásárolnom a 2-es szám alatt ebben a valóban csodaszép házban. Életem egyik jelentős korszakát töltöttem aztán itt, hiszen itt ismerkedtem meg feleségemmel, ebből a házból indultunk esküvőnkre a kispesti városházára és első gyermekünk születését is itt vártuk. Mindig jó szívvel emlékszem vissza az esti sétákra a hatalmas wekerlei fasorok alatt, a reggeli újságvásárlásra Zolinál, a trafikos nénire és a kedves szomszédokra. 2003 januárjában egy hózuhatagos napon aztán elköltöztünk a Kós térről, de az óta is úgy járok arra, mintha hazajönnék. Büszke vagyok arra, hogy Wekerle Kispest része, hogy az elmúlt száz év alatt fennmaradt ez a remekbeszabott építészeti együttesen és nem csak az épületek állnak, de az itt élők is összetartó közösséget alkotva vallják magukat wekerleinek.

2008. szeptember 29.

Vélemény, hozzászólás?