Legjobb dolog a Wekerlén – Bácskai Erika

Wekerlén születtem, és nőttem fel. Ehhez a meseszerű, mézeskalácsra emlékeztető városrészhez köt minden porcikám. Szüleim, testvérem, gyermekkorom, fiatalságom, egy életre szóló gyermekkori barátság, az első szerelem, és kislányom születése. Bár már én nem Wekerlén élek, a szüleim még igen. Van hova hazamennem. Wekerle az otthon, a biztonság. Wekerlei vagyok, és bár merre járok, kelek a világban, mindig wekerlei maradok.

Idekötnek az emlékek, a Dobó Katica utcai óvoda. Zsóka néni, aki munkába menet mindig elkísért az oviba. Az erős szélben lebegett a ballon kabátja, ahogy megfogta a kezem. „ Gyere kicsi lány, kapaszkodj belém, nehogy elfújjon a szél! „

A Pannónia úti egyes iskola, ások és bések, az örök riválisok. És talán mondanom sem kell, hát én bizony bés voltam. Sok borsot törtünk szegény Szelecki Jutka néni, Kállai és Tokaji tanár úr orra alá, ahol drága jó Remzső néni az iskola gondnoka, mindig ránk szólt, ha szaladtunk a 99-es busz után „Lányok, lassabban, hova rohantok, jön majd másik, és miért nem a zebrán mentek?” Remzső néni figyelő tekintete egyébként mindíng rajtunk csüngött „Lányok, ti már megint összevesztetek. Hogy honnan tudom? Hát egyikőtök a buszmegálló egyik felén, másikótok a másik felén.”

Aztán kis trafik az iskolával szemben, ahol az összes zsebpénzünket medvecukorra meg szotyis grillázsra költöttük. Ha ballagunk anyuékhoz a Határ úttól végig Pannónia úton, a Kós Károly térig, mindig elfog az a furcsa bizsergő érzés, és az ízek emléke.

És persze ott van az Ady mozi. A mozi előtt lévő kis bódéban Galántai néni a szotyijával, tökmagjával és mézédes eprével vagy szőlőjével a vasárnapi matiné előtt. A moziban meg persze a kényelmetlen fa űlések, ahonnan teleköpködtük tökmaggal, meg szotyival a mozi padlóját,és dobáltuk pattogatott kukoricával a fiúkat. Picivel a kis fekete pulival meg mozi előtt mindig játszani kellett, és Zsóka, Galántai néni unokája mindig csempészett egy-két falatot a vizslámnak, aki később, apu nagy bánatára, Pici barátnője lett. Az Ady moziban Isten tudja hányszor néztem meg a Bob herceget, és a Csínom Palkót.

A Géza utca, a vadgesztenye utca. Késő ősszel a legjobb, amikor hullik a falevél. A mai napig ebben az időszakban, ha arra megyek, térdig gázolok bele a zörgő avarba.

Wekerle egy életre szóló gyermekkori barátságot is ajándékozott nekem. Több mint 35 éves barátság fűz minket össze Judith barátnőmmel, akivel együtt ültünk az Egyes iskola padjában. (Bár meg kell jegyeznem mindig kiröhögött, ha a térdem kificamodott egy kosár meccs után vagy alatt, és a pasizás is jobban ment neki) Miközben mi csúszkáltunk a csúszdán, hintáztunk, vagy később lestük a pasikat, apu a dominózott, vagy kártyázott. Mi néha meg kibiceltünk. Aztán estefelé, hol nálunk, hol Juditnál vacsoráztunk. Anyukáink meg a keddi vagy pénteki piacon beszélték meg, melyikünknek mi a kedvence.

És hát az első szerelem. Kicsi titkos randik a Kós Károly téren, vagy az Ady moziban.

És a legcsodálatosabb élmény, amit itt éltem át. Ide született a kislányom, aki már azóta, felnőtt, gyönyörű nő.

A legjobb dolog wekerlén? A szüleim, a testvérem, az otthon, biztonság, barátság, az összetartozás érzése. A büszkeség, hogy wekerlei vagyok. A mai napig nem tudok úgy végig menni a Kós Károly tértől az Almavirág térig (ahol a szüleim a mai napig is laknak), hogy valaki ne köszönne rám, és őszintén ne kérdezné meg, hogy vagyok, mi van velem? Bár már nem itt élek, mégis Wekerle az otthonom.

2008.09.10.

Vélemény, hozzászólás?