Wekerle – Fetykó Judit

Eső után ragyogva zöld a pázsit,
minden fűszál égig nőni vágyik,
fenn az égen bárányfelhő úszik,
lentről úgy tűnik: lágyan ringatózik.
A Wekerle. Itt tobzódnak a zöldek,
ritkás pázsit borítja a földet,
gyerekek, sétálgató ifjú párok,
az öregek. Amott meg a kutyások.
Futók talpa alatt az apró kavics
csikorog, mintha sírna valamit,
kúszófenyők ága alatt bújva
ketten tűtől indulnak kába útra.
Körül lüktet a városi forgalom,
itt lépcső épül, amott egy kőhalom,
letört ág látványa vág bele ebbe
a belső, zöldektől buja-szép rendbe.
Itt, hol tobzódnak, versengnek a zöldek,
s a ritkás pázsit benövi a földet…
csalókán messzinek tűnik a város…

Vélemény, hozzászólás?