A Társaskör története

Az idősebbek, valamint a kispesti helytörténettel foglalkozók minden bizonnyal tudják, hogy az 1910-ben alapított egyesület harmincegynéhány évig a Kispesti Állami Munkástelep Lakóinak Társasköre néven működött, majd közel negyven évig csak az emberek emlékezetében létezett, míg végül a Társaskör a nyolcvanas évek közepén alakult újjá Wekerlei Társaskör Egyesület néven.

A mostani Egyesület az első Társaskör szellemi utódjának tekinti magát. A negyvenes évek végén erőszakkal feloszlatott Társaskör múltjára vonatkozóan kevés irodalommal rendelkezünk. Szerencsére a megalakulás és az első évtized történéseiről László Gyula: Wekerle Állami Munkástelep monográfiája c. műve részletesen tárgyal. A Társaskör által kiadott „Wekerletelepi Értesítő” néhány száma, illetve a Kispesti Helytörténeti Gyűjteményben fellelt dokumentumok szintén segítettek a korra vonatkozó ismereteink gyarapításában.

A 30-40-es évekről jobbára visszaemlékezések alapján tudunk képet alkotni, a megszüntetésére vonatkozó adattal még nem rendelkezünk. Az újbóli megalakításnak azonban részesei, tanúi vagyunk. Természetes tehát, hogy az utolsó huszonöt évről pontosabb és részletesebb információink vannak. Az első Társaskör megalakulásának 100., illetve az újbóli alapítás 25. évfordulója alkalmából három fejezetben adjuk közzé a Wekerletelep kulturális életének legfontosabb szervező erejére vonatkozó ismereteinket. Az elsőben a megalakulástól a feloszlatásig, a másodikban az újbóli alapítástól eltelt két évtizedről, a harmadikban az utolsó hat évről.

100 éves a Társaskör (1910-1950)

A XIX. század végén az ipari forradalom hatására Magyarországon a nagyvárosok kezdtek túlzsúfolttá válni. Különösen nyomasztó volt a helyzet a fővárosban. A főváros lakásviszonyai a gyáripar fejlődése következtében olyanokká fejlődtek, amelyek már nem csupán az emberies érzés tiltakozását váltották ki, hanem a legsúlyosabb társadalmi és szociális bajok csíráit is magukban viselték. Az akkor regnáló Wekerle-kormány a nyugat-európai kertvárosi példák ismeretében hasonlóan humánus, de ugyanakkor olcsó megoldást keresett a problémára.

A kormány a városhatárhoz közeli, de azon kívül keresett beépíthető területeket, így találtak rá a mai Wekerletelep helyére. A telep építésének ötlete magától az első polgári magyar miniszterelnöktől, dr. Wekerle Sándortól származott. Az volt a szándéka, hogy az állami vállalatok munkásai, alkalmazottai számára építtet tízezer lakást, hogy megvalósítsa azt, amit Kós Károly eképpen fogalmazott meg: „otthont teremteni az élettel tusakodó embernek”.

A telep megvalósítására több tervpályázatot írtak ki. A tervek iránt közvetlenül érdeklődő pénzügyminisztert azonban egyik beérkezett terv sem elégítette ki, s ezért Győri Ottmár főmérnököt bízta meg egy kiviteli terv elkészítésével. Az idő rövidsége miatt a szabályozási tervet maga Győri miniszteri tanácsos készítette el a pályázat elemeinek felhasználásával.

Az építkezés 1909-ben vette kezdetét, és mintegy három év múlva elkészült a telep 90 %-a. A Fő téren azonban még nem folyt építkezés. Oda emeletes épületeket képzeltek el. Wekerle Sándor – aki nagyon elégedett volt a főmérnökkel – arra is felkérte Győri Ottmárt, hogy tervezze meg a Fő teret.A miniszterelnök tetszését azonban sem a négyszögletes, sem az ellipszis kialakítás nem nyerte el, ezért arra kérte Győrit, hogy a tér megvalósítására gyorsított tervpályázatot írjon ki.

A Fő tér megvalósítására 1912-ben tervpályázatot írtak ki. Ismeretes, a bíráló bizottság Kós Károly pályaművét fogadta el, s a rá következő évben ott is megkezdődött az építkezés. Az első világháború és az azt követő országcsonkolás egyrészt megakadályozta a még be nem épített területeken a befejezést, másrészt az eredetileg eltervezett intézmények ( pl. a munkáskaszinó, közfürdő, vágóhíd) soha nem épülhettek meg. A telep minden épülete állami kézben volt. Mind a lakók, mind az üzlethelyiséget használók, bérlők voltak.

A rendeltetésszerű használat előfeltételeinek megteremtéséről, a helyiségek karbantartásáról, a telep csinosításáról és tisztán tartásáról már az építésével egyidejűleg a Pénzügyminisztérium gondoskodott: létrehozta a Gondnokságot. Ennek hatáskörébe utalta minden, a telep épületein, üzemi és egyéb berendezésein szükségessé vált apró javítások elvégzését, a köztisztaságra és a javak megőrzésére irányuló gondoskodást, a lakások bérbeadását, és a bérnek a lakóktól való beszedését és elszámolását, valamint a munkástelepen épült bérházakra megállapított szabályok betartásának ellenőrzését. A gondnoki hivatal vezetőjének Wekerle Sándor Győri Ottmárt nevezte ki. Az első lakók kivétel nélkül a MÁV Gépgyár alkalmazottai voltak. László Gyulának a telepről írt monográfiája, illetve kutatásaink arra engednek következtetni bennünket, hogy a II. világháború kezdetéig az állami és a telepi alkalmazottak együttesen mindig az itt élők legalább 80%-át adták. A Kispesti Állami Munkástelep valóban megfelelt nevének. A telepnek első, egymásnak jobbára ismeretlen és idegen lakói kezdetben az összeismerkedés, és a családok közötti társadalmi kapcsolat megteremtésének céljából tartottak minden megkötöttség és szabály nélküli összejöveteleket. Ezt megkönnyítette az a tény, hogy az első beköltözők családfői mind a MÁV Gépgyár alkalmazottai voltak. Ezekből az összejövetelekből alakult ki a telep első szervezett társadalmi és kulturális egyesülete, a Kispest Állami Munkástelep Lakóinak Társasköre. Célja a telep lakói között szorosabb társadalmi viszony létesítése, a közös gazdasági érdekek védelme, és a nemzeti irányú művelődésnek a lakosok körében való terjesztése. A Társaskör megszervezése a munkástelep tanítói karán kívül legfőképpen Győri Ottmár akkori telepgondnok nevéhez fűződik, akiben a telep lakossága minden nemzeti irányú, társadalmi, kulturális és jótékonysági törekvésében legönzetlenebb támogatóját tisztelhette.

A Társaskörnek 1910. évi június havában megtartott alakuló közgyűlése egyhangúlag Komora Árpád MÁV gépgyári művezetőt ültette az elnöki székbe. Az alapszabály július 10-én kelt, amelyet a Belügyminisztérium 1911. március 16-án hagyott jóvá. Kezdetben a tagsági díj mellett létezett beiratkozási díj is. Az előbbi havi 20 fillér, az utóbbi egyszeri 50 fillér volt. Komora 11 évig vezette a Társaskör ügyeit. A tisztikarban lényegesebb változás csak 1921-ben állott elő, mikor a tisztikar teljesen kicserélődött, és elnökké Biró József lapszerkesztőt választották meg. Az 1925. év tavaszán megtartott tisztújító közgyűlés, ugyancsak a tisztikarban és a választmányban való lényeges személyi változásokkal, Reck Ottó elemi iskolai igazgatót választotta elnökké. A Társaskör vezető személyeiben beállott ezen változások az egyesület eredeti intencióit semmiben sem érintették, a kör mindig híven megőrizte azt a jellegét, amellyel megalapítói felruházták, és mindig a telep kulturális és gazdasági életének szolgálatában maradt. Hogy vállalt kulturális és társadalmi feladatának könnyebben és hathatósabban megfelelhessen, a Társaskör saját kebelében alosztályokat szervezett, és meglévő, többnyire a lét nehézségeivel küzdő egyesületeket alosztályául kebelébe fogadott, de ezeknek széleskörű autonóm életet, és független működést biztosított. Ezek az anyaegyesülettől támogatva, de megkötöttség nélkül terjesztették a lakosság körében a műveltségnek azt az ágát, amelyet maguk elé tűztek. Az ily módon függetlenített alosztályok igen fürge és mozgékony kulturális működést voltak képesek kifejteni.

A Társaskör alosztályai között első helyen érdemel említést a Munkás Énekkar. Ez az anyaegyesülettel egyidejűleg, 1910-ben szerveztetett meg, s első tagjait azokból a társasköri tagokból verbuválta, akik már addig is valamely dalárda kötelékébe tartoztak. Tagjai – időt, fáradtságot, sőt anyagi áldozatokat sem kímélve – folytonos énekpróbákkal, a telep társas életében való élénk szerepléssel dalkarukat oly színvonalra emelték, hogy a siker minden reményével vehetett részt az 1925. év szeptember havában Rákosligeten rendezett kerületi dalosversenyen, ahol kilenc versenyző dalárda között a második díjat nyerte.

A Munkás Zenekar 1920-ban alakult meg a Társaskör kebelében, s épp úgy, mint az énekkar, csakhamar kedvelt szereplője lett a telep társadalmában előforduló ünnepségeknek. Győri unokája, dr. Klinkó Márkné visszaemlékezésében így él a dalárda: Minden év november 16-ára is szívesen emlékszem vissza, akkor tartottuk a nagypapa neve napját. Ilyenkor a család összejött és izgatottan vártunk, mert a a Fő téri házban a II. emeleti folyóson – de később a Széchenyi utcában is, ahova az öregek elköltöztek – felhangzott a Wekerletelepi Társaskör dalárdájának éneke. Talán 20-25 férfi, akik a nagyapám tiszteletére minden évben ezen a napon estefelé megjelentek és régi dalokat, négy szólamban madrigálokat adtak elő. Ha esett, ha fújt. Karnagyuk a telep fotósa, Winkler Rezső volt. Legutolsó számként mindig a „Szerencse fel” kezdetű bányászindulót énekelték. Ez megható, szép hagyomány volt. Minden lakásból kijöttek a lakók, az udvar megtelt hallgatósággal, és mindenki szeretettel köszöntötte nagyapámat, és köszönte meg tapssal az előadást.

A Sakk-kör, mint a Társaskör alosztálya, a sakkozás népszerűsítésével foglalkozott, e célból saját tagjai között sakkversenyeket rendezett. Tagjai nagyobbára a Társaskör tanuló- és munkásifjúságából kerülnek ki. Az 1925. évben lépett a Társaskör kötelékébe, mint ennek alosztálya, a Wekerletelepi Torna-Club (WTC), valamint az Irodalmi, Művészeti és Tudományos Egyesület, melynek tagjai nagyobbára főiskolai hallgatók, és a színi pályára készülő mindkét nembeli ifjúság soraiból toborzódnak. Mint láttuk, a Társaskör kereteiben minden kulturális törekvés helyet talált, és érvényesült, kebelében minden telepi lakos megtalálta a hajlamainak és tehetségének megfelelő teret. A telep minden kulturális és társadalmi mozgalma sokáig a Társaskör keretei közé koncentrálódott, s rajta kívül álló egyesületek szervezésére komoly törekvések nem igen mutatkoztak, és csupán az életkoruknál fogva társasköri tagságra még nem érett ifjúság részére alakították meg lelkes tanítók 1911-ben a Kispest Munkástelepi Ifjúsági Egyesületet.

A Társaskör tagjának lenni megtiszteltetésnek számított. Minden családfő büszke volt azon felnőtt gyermekeire, akik önálló keresetük birtokában felvételüket kérték az egyesületbe. A Társaskör rendes tagjainak létszáma 1925-ben 2.074, a tagsági díj havi 2.000 K. A legtöbb alosztály ezenfelül tagjait a saját pénztára javára is megterhelte tagsági díjjal, mely olykor meglehetősen magas összeget képviselt. Az Irodalmi, Művészeti és Tudományos alosztály tagjai pl. havi 50.000 K tagsági díj fizetésére kötelezték magukat, s önzetlen működésüket azzal is bizonyították, hogy előadásaikat rendszerint belépődíj nélkül rendezték. A Társaskör könyvtára 550 kötet volt, jobbára szépirodalmi művet foglalt magába, s a tagoknak egész éven át rendelkezésükre állt.

A telep gondnoksága mindenkor a legteljesebb megértéssel kísérte a Társaskör munkálkodását, s azt nemcsak erkölcsi erejével, hanem anyagilag is támogatta, s a Pannónia út 15. sz. háznak – a mai Wekerle étterem első emeletén – négy munkáslakásból álló helyiségeit erre a célra átalakítva, a pénzügyminisztérium jóváhagyásával évről-évre ingyen, később mérsékelt bérfizetés ellenében a Társaskörnek átengedte. Noha a Wekerletelep oktatási statisztikái jóval felülmúlták a fővárosét, az iskolázásban észlelt hiányok pótlása, és a meddő ideológiákkal megmételyezett közszellemnek az ésszerű gondolkodás útjára való visszaterelése csupán a hatóságoktól legmesszebbmenőkig támogatott társadalmi munkával látszott elérhetőnek.

Az országszerte megindult mozgalomnak sok, már korábban megszervezett társadalmi intézmény állott rendelkezésére, de mindannyi között a Szabad Lyceum intézménye jutott legnagyobb jelentőségre országszerte. A háború után a munkástelep az elsők közé tartozott, hol ezt az intézményt megteremtették, és olyan színvonalra emelték, amelyen a magasabb iskolafokon végigment emberek tovább művelését is eredményesen képes volt szolgálni. A Wekerletelepi Szabad Lyceum alapjait a Kispesti Állami Munkástelep Lakóinak Társasköre támogatásával, a polgári fiúiskolai tanárok és az elemi iskolai tanítók közreműködésével Lucza János polgári iskolai igazgató 1919-ben vetette meg. A Lyceum előadásait a Társaskör helyiségeiben rendezte, kezdetben igen gyér látogatottság mellett. Az előadások érdekessé tételének fokozásával és színvonalának emelésével az érdeklődés a lakosságnak mind szélesebb rétegeire terjed át úgy, hogy a Társaskör helyiségei csakhamar szűknek bizonyultak a hallgatók befogadására, s az előadások helyét át kellett tenni a telepi vendéglő nagy előadótermébe. Itt az előadások kerete mindjobban kibővült, a telepi ifjúság, a Társaskör munkás zenekara és énekkara, valamint a kispesti pedagógus zenekar művészi mellékszámai, de leginkább az a körülmény, hogy a Lyceum vezetősége nagynevű tudósokat, elismert szakembereket nyert meg előadókul, teljessé tette a lakosságnak a Szabad Lyceum előadásai iránti elismerését és érdeklődését. Az iskolán kívüli népművelés a Wekerletelepen erős gyökeret eresztett a társadalmi életbe, s oly templomává vált a közművelődésnek, melyre nemcsak a szervezők, de a lakosság is méltán büszkén tekinthetett. A Lyceum egy ezer kötetnél több könyvet tartalmazó könyvtárt szervezett, mely az év legnagyobb részében a lakók rendelkezésére állt.

fotó: F.Gy. fiatal focistaként a WSC pályán, v. díszes kapuzattal

A telep társas életében jelentős szerepe volt a sportnak. Főképpen az akkor divatos labdarúgó sport az, amely a legtöbb érdeklődést váltotta ki, és a telep sportkedvelő ifjúságát egyesületekbe tömörítette. A Társaskör kötelékébe tartozó, s már fentebb említett Wekerletelepi Torna Clubon kívül még két egyesület volt a telepen, melyek a lakosságnak módot nyújtottak sportszenvedélyének kielégítésére; a Wekerletelepi Sport Club (WSC) és a Szondi Sport Club (SzSC) . A WSC Győri Ottmár telepgondnok buzgólkodásából és védnöksége alatt 1913-ban alakult meg. A Társaskör a sporttelepet minimális bérösszeg ellenében kapta bérbe, azt komoly anyagi áldozatok árán a telepen szokásos fakerítéssel bekerítette, s a sport tervszerű fejlesztésére alkalmas állapotba helyezte. (A ma látható vasbeton kerítést évtizedekkel később építették!)

A Szondi Sport Club 1923-ban alakult, célja a testnevelés és a kulturális élet fejlesztése, tagjai legnagyobb részben sportkedvelő ifjakból álltak. Tudomásunk szerint elsősorban wekerlei nyomdászok voltak az alapítás kezdeményezői. Az egyesület az Ifjúsági Labdarúgó Szövetségnek (ILSz) volt tagja.

1926-ban a Társaskör megjelentette a Wekerletelepi Értesítőt. Ennek a szükségességét vezércikkben indokolta, amelyből idézünk.

„Társadalmi és kulturális, valamint gazdasági életünk megszervezésére kell törekednünk és azt oly tökéletességre emelnünk, mint amilyen tökéletes az a keret, amelyben ez az élet folyik. A szervezkedést azonban eszméknek és gondolatoknak kell megelőznie és ezeknek az eszméknek és gondolatoknak meg kell érlelődniök, meg kell tisztulniok és ki kell jegecesedniök, mert csak ilyen eszmebeli megalapozással lehet azokat a gyakorlati életbe átültetni. Meg kell teremteni egy szellemi medencét, ahová az értékes gondolatok összefolyjanak, megvitassanak, megtermékenyüljenek, hogy azután az eszmék világából kiemelkedve az életbe belevihetők legyenek. Ezek a meggondolások ösztönzik a Wekerle Állami Munkástelep Lakóinak Társaskörét a „Wekerletelepi Értesítő” kiadására. De az Értesítő e nagy átfogó feladatán kívül más célokat is szolgál, más feladatokat is tűzött maga elé. Kapocs kíván lenni a telepgondnokság és a lakók, az egyesületek és tagjaik, az egyházak és híveik, az iskolák és szülők között. Olyan kapocs, amely a szerves összeköttetést biztosítja, az érintkezést megkönnyíti. Ezen feladatának megfelelően az Értesítő a telepi élet minden vonatkozását felölelő cikkek mellett közölni fogja a telepgondnokságnak a lakókat, az egyháznak a híveiket, az iskoláknak a szülőket, az egyesületeknek a tagjaikat érdeklő minden utasítását, rendelkezését és értesítését. ….. Hozni fogja a teleppel vonatkozásban levő híreket s általában nélkülözhetetlen szerve kíván lenni a telep belső életének és olyan tényezője a telepnek, amely szellemi és erkölcsi tartalmat ad és gazdasági előnyöket biztosít a telep társadalmának. Irányában és témáiban igyekezni fog bizonyos provinciális nívón maradni, de hangjában és tartalmában feltétlenül megőrzi a legmesszebb menő tárgyilagosságot. A lakosság megértésébe vetett bizalommal küldjük el az Értesítő első számát a telep minden családjának hajlékába és kívánjuk, hogy ezzel egy kedvesebb, biztatóbb és reményteljesebb jövő távlatai nyíljanak meg telepünk kis társadalma előtt és a jövőbe vetett bizodalom verjen tanyát a csüggeteg lelkekben.”

A húszas évek végére a telep lakossága meghaladta a 25 ezer lelket. A Társaskör által bérelt, avagy szívességi alapon használt házban a telep egyetlen étterme több helyet igényelt, pincével és éttermi résszel bővült. A Társaskör létszámához viszonyítva is kicsinek tűnt a bérlemény, ezért a Gondnokság a Kálmán király u. 26. számú újonnan épült emeletes házat kínálta fel az egyesületnek. A Társaskör ezen a székhelyén sokkal kényelmesebben el tudta helyezni könyvtárát, zenekarát, vezetőségét. Mindamellett további, a tagság művelődését és szórakozását szolgáló berendezést teremtett meg, így a ház udvarán kuglipályát alakított ki. Nagy erőfeszítéseket tett arra is, hogy a mozi üzem létesítésére koncessziót kapjon. Ez az igyekezete azonban nem járt sikerrel. Erről emígy tudósít a Wekerletelepi Értesítő: “Nagy izgalomban tartja a Főtér 4. számú ház lakóit az a hír, hogy udvarába moziszínházat akarnak beépíteni. Féltik a nyugalmukat, mert amint mondják, régi lakóhelyüket éppen a nyugalom, a csend kedvéért hagyták oda és költöztek a telepre. A hír alaposan felzaklatta egyébként is a kedélyeket, mert a moziengedélyt nem a telep lakosságát képviselő Társaskör kapta meg, hanem egy hölgy. Mint általánosan tudva van, a Társaskör évek óta kérvényez, lót-fut a koncesszióért. Úgy tervezte, hogy a színház jövedelméből gyönyörű közművelődési és sportéletet épít fel a telepen s magát a moziszinházat is erre a célra értékesíti. Egy évek óta táplált ábránd ismét szétfoszlott; a telepi moziengedélyt egy kulturális testület elől elhalássza egy hölgy.”

Felhívás 1926-ból Wekerletelep lakosságához, ami ma is megállná a helyét. „A Wekerle Állami Munkástelep Lakosainak Társasköre munkát, fáradságot és anyagi áldozatot sem kímélve, halad kitűzött célja felé. Ez a cél pedig az, hogy a telep minden rendű és rangú lakosát kebelébe tömörítse. Nincs a telepnek más szerve, amely a lakosság érdekeit olyan hatékonyan védhetné, mint csupán a Társaskör. Erre háramlik a az a feladat, hogy a lakosság érdekeit illető közös ügyekben a telepgondnokságnál és a hatóságoknál közvetítsen. Ennek a feladata a telep társadalmi és gazdasági életének kiépítését mozgatni, előbbre vinni, fejleszteni és befejezni. A Társaskör mindenkiért dolgozik, tehát munkájában mindenkinek ki is kellene vennie a részét legalább olyformán, hogy annak passzív tagja legyen. Az elnökség ennélfogva ezúton is felhívja a telep minden lakóját, hogy a kör tagjai sorába lépjen be, hogy azután az a lakosság zömére támaszkodva, mindnyájunk közös ügyét mindenütt kellő súllyal képviselhesse.”

100 éves a Társaskör (1986-2006)

Előző fejezetünkben beszámoltunk a Társaskör történetének első három évtizedéről. Láttuk, virágkora a két világháború közötti időre, pontosabban a húszas-harmincas évekre tehető. Betiltásának vagy megszűnésének időpontja számunkra ismeretlen. (Kérjük azon kedves Olvasóinkat, akik annak körülményeiről több ismerettel rendelkeznek, szíveskedjenek velünk mogosztani. – a szerk.) Az ötvenes évek elején megszűnt a Wekerletelepi Gondnokság, helyét a meg-, majd átalakuló állami ingatlankezelő vállalatok vették át. A Társaskört pedig – mint minden a Párttól idegen szervezetet – megszüntették, a Kálmán Király u. 26. szám alatti épületét elvették. Az osztályharc élesedésével a kispolgárságot a régi rendszer egyik továbbéltetőjének tekintették. A telep lakóinak legtöbbjét ebbe a kategóriába sorolták annak ellenére, hogy az itt élők legalább háromnegyede munkás volt. Csakhogy a szocdemekhez kötődtek! A telep egésze gyanús volt. A telepen élők visszahúzodtak, ráadásul már nemcsak a családfenntartók, hanem az asszonyok zöme is munkába járt. A telep alvóvárossá vált.

Az emberek közéletet a Pártban, a Népfrontban, a munkahelyi szervezetekben és a kocsmákban éltek, ha egyáltalán törődtek a közösséggel. Sokakban élt a nagyszülőktől, szülőktől hallott, örökölt vágy a régi wekerlei rend iránt, igény a helyi közösség összetartozására. Az egyházak a diktatúra alatt is ápolták hagyományaikat, de a wekerlei pártalapszervezetekben is sokszor szóba került a telep rendezésének, karbantartásának szükségessége. Ne feledjük, a Fővárosi Tanácsban a hetvenes évek első felében komolyan felmerült a telep lebontásának terve! (Fontosnak tartjuk név szerint is megemlíteni azt a fővárosi tanácstagot, aki ez ellen a háborodott elképzelés ellen. Ő Dianóczky János volt, aki mind a Fővárosi Tanácsnak, mind a kispestinek tagja volt.)

A nyolcvanas évek első felében lakógyűléseken, baráti beszélgetéseken több wekerlei lakos is felvetette a Társaskör újbóli megalakítását. Elsősorban azért javasolták, mert úgy ítélték meg, a környezet védelmében szükséges a lakosság összefogása, de felvetődött az is, hogy a Kör feladata a hagyományok gyűjtése, a telep történetének megismertetése. Az itt-ott felszínre törő igényt az akkori Hazafias Népfront (HNF) elnök meghallotta, s mivel lokálpatriotizmusával találkozott, tettre sarkallotta. Dr. Kóczán László ’83-84 táján féltucat fiatalt maga mellé állított, s hozzákezdtek az egykori Társaskör céljainak felelevenítéséhez, történetének megismeréséhez és egykori tagok felkutatásához. Dr. Kóczán, aki korábban a kispesti tanács VB titkára is volt, jó kapcsolatokkal rendelkezett mind a kerületi, mind a fővárosi párt és népfront vezetőinél.

1984. december 3-án a HNF kerületi székházában indították el a Társaskör tényleges szervezését, ahol 32 wekerlei beszélgetett, tervezett, majd létrehozta a 7 tagú előkészítő bizottságot. Több évig kitartó kutató és előkészítő munka után meghirdették az új egyesület megalakulását, hozzáláttak a tagtoborzáshoz. Időközben bejelentették a kerületi Tanács VB. Igazgatási Osztályának a a Társaskör megalakításának szervezését, amelyet az Osztály III.4240/85/VIII.06./ sz. határozatával tudomásul vett. A bizottság hamarosan elfogadta a tagtoborzáshoz és figyelemfelkeltéshez készített propaganda-akció tervezetet. A bizottság 1986. január 16-án szervező bizottsággá alakult át. Elnök: dr. Sziliné Konta Ágnes, titkár: Frivaldszky Jenö, szervező titkár: Fábián László, gazdasági vezető: Harmath Ferencné, jogtanácsos: dr. Mosonyi Annamária. További tagok: Balogh Lajos, dr. Kóczán László, Koncsos Ferenc, Pesti Lőrincné, Steinbach Anna.

1986. február 20-án a postaládákban megjelent az első toborzó levél, majd a szórólapok és az utcákon a kis és nagyméretű plakátok. A kerülei tanács elnöke a szervező bizottság kérésére a Dobó Katica utca 66. szám alatti üzlethelyiséget egy évre díjmentesen kiutalta a jövendő egyesület számára. Az alakuló gyűlés időpontjául 1986. május 29-t tűzték ki. Mind az előkészítésnek, mind a megalakulásnak a spiritus rektora (szellemi atyja) ugyan dr. Kóczán László volt, de nem vállalhatott vezető tisztséget, habitusa is távol állt ettől.

A Wekerlei Társaskör Egyesület alakuló közgyűlése a Landler Jenő Gimnázium tornatermében volt. Ekkorra 150 fő mellett a Centrum Kispesti Áruház, a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat és a KIOSz Kispesti Szervezete is jelentkezett tagnak. Érdekes megjegyeznünk, hogy- szülei akaratából – a legifjabb tag Szomor Balázs volt, aki akkor 9 hónapos és 20 napos volt. Az első elnök dr. Sziliné Konta Ágnes, alelnökök: Gesztesi Imréné, Koncsos Ferenc, titkár: Geletáné Láng Erzsébet, szervezőtitkár: Bóta Sándor, gazdasági vezető: Steibach Anna. Elnökségi tagok: Balogh Lajos Barna, Dobos Istvánné, Fábián László, Frivaldszky Jenő, Harmath Ferencné, dr. Hideghéty József, Kovácsné Ács Eszter, dr. Kóczán László, dr. Mosonyi Annamária, dr. Péterfy Réka, Tekauer Péterné, Zsitvai Attiláné. Az Ellenőrző Bizottság tagjai: Pesti Lőrincné (elnök), Mérai Horváth Gusztáv, Turcsikné dr. Lukács Julianna. Az EB póttagjai: Major Imre, Szűcs Pálné.

1986-ban nem volt egyszerű kulturális, tudományos, örökségvédelmi céllal egyesületet alapítani. Nem csak azért, mert nem volt egyesülési törvény, hanem elsősorban azért, mert a mindenható párt szem elől tévesztheti. Nem csoda tehát, hogy az újraalapítók majd mindegyike a Hazafias Népfrontnak vagy a Tanácsnak választott tisztségviselője volt. Dr. Kóczán egyenesen a kerületi Népfront elnöke. Bizonyára ők felismerték, hogy csak ezen a módon lehet a fennálló akadályokat venni. S ők ezt sikerrel meg is tették. Elévülhetetlen érdemeket szerezve ezzel.

Figyelemre méltó az 1986-91. közötti időszakra készített programtervezet. Nem egy pontja még ma is aktuális. Szemezgetek belőle. A „Közreműködés a városrész rendjének, tisztaságának fokozásában” fejezetben olvashatók: – kis háromszögek feletti védnökség vállalásának kezdeményezése, „egy iskola – egy park” mozgalom, – közreműködés a Petőfi téri park újjáalakításában. A „Közreműködés az építészeti, környezet-rendezési, közlekedési rehabilitációban” szakasz sok, még ma is megoldásra váró feladatot sorolt fel: – a témakörrel kapcsolatos aktuális kérdések társadalmi vitájában hatékony részvétel, tervek, elképzelések véleményezése, vétójog! – a városképbe illő garázsok, melléképületek, előtetők ajánlott terveinek propagálása, – ácsolt faszerkezetű hirdetőtáblák kialakítása, – állandó wekerlei helytörténeti kiállítás létrehozása, – néhány wekerlei utca nevének megváltoztatása, – az Ady mozi több célú közművelődési intézménnyé alakításának támogatása, (Ez lenne a WTE leendő otthona!)

A „Wekerle kulturális életének szervezése” program mára megvalósult pontjai:

  • templomi hangversenyek szervezése,
  • rendszeres wekerlei kiadvány, esetleg Wekerle újság,
  • jogsegélyszolgálat.

Amik még mára sem valósultak meg:

  • sportszakosztály ,
  • énekkar, önálló könyvtár létrehozása,
  • kihelyezett vetőmag, mezőgazd. eszköz vásár,
  • megbízható bevételi forrás állandósítása.

Akkoriban több hazafias szervezet kereste meg a frissen alakult Társaskört. Ezek közé tartozott az alakuló félben lévő Országépítő Alapítvány, melynek alapító mecénása a Délpesti Vendéglátó Vállalat és igazgatója dr. Boross Péter, a későbbi miniszterelnök volt. A Kós Károly nevét viselő tér parkjában 1987. november 25-én felavatták Kós Károly egész alakos szobrát. Természetesen jelen volt Pozsgay Imre, Boross, Péterfy, Makovecz Imre és Sütő András. Itt voltak Beke Pál, a Kós Károly céh vezetője, Jókai Anna a Magyar Írószövetség alelnöke, Fenyvesi Dezső kispesti tanácselnök, Kóczán László, a Hazafias Népfront kispesti elnöke. S még sok ezren wekerleiek, kispestiek, magyarok. A szobrot Pozsgay Imre avatta fel – miközben „véletlenül” eltűnt a hang, az erősítő elnémult. A tömeg lélegzetvisszafojtva hallgatta az ünnepi beszédeket és Jancsó Adrienne tolmácsolásában Kányádi Sándornak és Áprily Lajosnak egy-egy Kóshoz írott versét. A himnusz annál erősebben szólt, könnyeket csalva ki szemeinkből. A kis halmot, amin a szobor áll, virágerdő borította el, amelyek felett késő éjjelig gyertyák sokasága őrködött.

1988-ban az addigi elnök lemondott, hogy helyét átadja a Társaskör motorjának, dr. Kóczán Lászlónak. Az 1988. június 3-án megtartott közgyűlésnek az új elnök megválasztásán túl volt még egy igen fontos, a Társaskör későbbi sorsát meghatározó döntése. A közgyűlés elhatározta, hogy belefog televíziós „műhold vevőrendszer” kialakításába, azaz a kábeltelevíziós hálózat építésébe. Ezt a wekerleiek az akkori vezetőségi tag, Benkő Andrea szívósságának köszönhetik. A közgyűlés Kóczánt közfelkiáltással fogadta el elnöknek. Az új vezetőség így alakult. Elnök: dr. Kóczán László, titkár: Újlakiné Gazdag Judit, a vezetőség további tagjai: Balogh Lajos Barna, Benkő Andrea, Bognárné Varga Judit, Frivaldszky Jenő, Harmath Ferencné, dr. Hideghéty József, Koncsos Ferenc, Kovács Antalné, Mérai-Horváth Gusztáv, dr. Mosonyi Annamária, dr. Péterfy Réka, Richter Lajos, Szomor István, Tekauer Péterné, Tóth Gizella, Varga (rádiós) László, Vörösvári Ferencné. Az Ellenőrző Bizottság tagjai: Pesti Lőrincné (elnök), Takács Balázsné, Újlaki István; póttagjai: Major Imre, Szűcs Pálné.

1988-ban még egy társadalmi szervezet alakította meg székhelyét a wekerletelepi főtéren. Ez a fentebb említett Kós Károly Céh volt, ami a Kós Károly tér 10. szám alatti üzlethelyiséget és pincéjét neves (pl. Makovecz Imre) építészek tervei alapján áttervezték, míg kispesti iparosok – élükön néhai Varga (rádiós) László – társadalmi munkában kivitelezték. A Kós Károly Céh azért szerveződött, hogy névedója példáját mintaként fölmutassa: miként lehetett cselekedni, szervezeti és társas életet élni, európai gondolkodást cselekvéssel ébrentartani ellehetetlenült körülmények között úgy, hogy abból tisztes gondolkodás, kölcsönös megértés, egymás iránti tisztelet sarjadt. A Céh akkoriban II. világháborús emlékműveket kutatott fel, és készült fel megmentésükre, illetve itt, nálunk kezdeményezte a Kós szobor felállítását, a tér átnevezését. Elnöke Beke Pál volt. Tagjai között voltak Makovecz Imre, Péterfy László, dr. Boross Péter, de a jelen sorok írója is.

1988-ban már olyan hatása volt a Társaskörnek, hogy 80 éves évfordulója alkalmából a KISPEST c. újságban két teljes oldalt kapott, amit maga szerkesztett. Ekkor jelent meg a későbbi „Wekerlei familiák” előfutára Öt generáció címen. Az év október 6-án pedig rendkívüli közgyűlésen „jogi személyiség nélküli” gazdasági társulást alapítottak, amelynek mindenki tagja lett, aki belépett a TV-hálózat beruházói és használói közé. A közgyűlés megalakította a Társaskör TV Szakosztályát Román Péter vezetésével. A szakosztály megjelenésével az egyesületben a prioritások nagyon megváltoztak. A szakosztály erőszakos lobbitevékenységet fejtett ki a műszaki-gazdasági szempontok érvényesülése érdekében, a kábelépítés mindenek felett állt. Ez a változás a vezetőség egy részében ellenérzést, másokban értetlenséget ébresztett. Nem csoda, hogy a vezetőség 1989 őszén felbomlott. Az új elnök a TV szakosztály vezetőségében kitűnt Katona Áron Sándor képzőművész lett. Dr. Kóczán a mindennapi nyűgöktől szabadulva valósággal szárnyalt. Újabb és újabb remek ötletekkel állt elő. Megalakította a Wekerlei Értelmiségi Klubot, ami a Wekerle Étterem külön termében havonta egyszer tartott összejövetelt. Hagyománnyá váltak az író-olvasó találkozók, a wekerlei művészek bemutatkozó estjei.1988-ban és1998-ban kerületi vetélkedőt szervezett a 80, illetve 90 éves Wekerletelepről. 1990-ben Kovács József , dr. Jankura Katalin és Vas György kezdeményezésére a WTE megszervezte az első Wekerlei Napokat. Ez a falunap egy év kihagyása után minden évben nagy sikerű rendezvény. Idén immár a huszadikat.

1994-ben megjelent a Nagy Gergely- Szelényi Károly: Kertvárosunk, a Wekerle című könyv első kiadása. Noha ezt az Önkormányzat rendelte meg és nagyrészt finanszírozta, a könyv nem jelenhetett volna meg wekerlei lokálpatrioták gyűjtőmunkája és anyagi támogatása nélkül. Ezt a tényt a szerzők a könyvben köszönik meg.

1992-ben a Társaskör székhelyének falán, a Kós Károly tér 10. sz. házon Wekerle Sándor miniszterelnöki beiktatásának emlékére emléktáblát avatott, amelyre Antall József miniszterelnököt kérte fel. 1995 igen termékeny volt a Társaskör életében. Megalakították a Wekerle- és a Wekerléért-díjakat, s útjára indították a Wekerle c. periodikát.

A Wekerle-díj Wekerle Sándort ábrázoló bronz plakettből és díszoklevélből áll. A díjat a WTE vezetősége annak az élő vagy elhunyt személyiségnek adományozza, aki közéleti, művészeti, tudományos és egyéb területen a wekerlei városrész érdekében jelentős tevékenységet végzett, továbbá aki irodalmi, művészeti, építészeti vagy egyéb alkotással gyarapítja a városrészt. A díjat első alkalommal dr. Wekerle Sándor kapta meg, hozzátartozói vették át a posztumusz kitüntetést. A Wekerléért díjat a WTE vezetősége annak az élő személynek vagy csoportnak adja, aki a Wekerlei Társaskör Egyesület kebelén belül kiemelkedő tevékenységet fejtett ki a Wekerletelepért. A díj egyéni és csoportos teljesítményért adható. Évente legfeljebb 3 díj adható ki. A Wekerléért díj Kós Károlyt ábrázolja. A plakett tervezője Tihanyi Viktor wekerlei szobrászművész.

A Wekerle c. újság először 8 oldalon fekete-fehéren jelent meg. Az alapító szerkesztőbizottság: dr. Kóczán László (elnök), Aknai Miklós, Márta Júlia, Mérai-Horváth Gusztáv, dr. Mosonyi Annamária, Szakács Gusztáv, Vas György. A felelős szerkesztő: Héderváry Katalin volt. Egy év múlva a szerkesztő bizottságba bekerültek: Büki Béláné, Tekauer Péterné és Viszkok Ferenc. 1997-től lett tagja Nagy Tamás, aki a „Wekerlei Famíliák”, illetve Tóth Pál, aki a „Nézzen (jobban) körül Wekerlén!” sorozatával vitt új színt a lapba. A lap 1998 októbere óta szines, és 20 vagy annál több oldalból áll. Felelős szerkesztő vagy a szerkesztő bizottság elnöke tisztet Héderváry után dr. Kóczán, majd Vereczkei Zoltán látta el. 1994-ben a közgyűlés új vezetőséget választott. Katona Áron Sándor (elnök), Dr. Mosonyi Annamária (alelnök), Bognárné Varga Judit, Büki Béláné, Deák Márta, Kozma Ágnes, Mérai-Horváth Gusztáv, Nagy Tamás, Vas György (mind elnökségi tagok), dr. Balaton Péter, Dittmayer Ádám, Jenei György, Károlyi Rita, Kisberk Imre, dr. Kóczán László (vezetőségi tagok). Az Ellenőrző Bizottság Major Imre (elnök), Lukács Jánosné.

A Katona Áron Sándor vezette Társaskör életében nagyon komoly változást hozott a kábeltelevízió. Mindenki – márpedig ki nem akarta volna? – , aki be kívánta köttetni a hálózatot a lakásába, köteles volt belépni a Társaskörbe. Ez érthető, hiszen a WTE közössége birtokolta a hálózatot. Ennek következtében néhány év alatt a tagok száma meghaladta a négyezret. A magas taglétszám és a kötelező bekötési, illetve üzemeltetési díj biztos anyagi alapokat teremtett az egyesület számára. Ugyanakkor ebből fakadt a Társaskör szellemiségének gyors hanyatlása is. Tudjuk, ami kötelező, azt nem szeretjük. Nem volt ez másképp a Körrel sem: a tagok nem az alapító nemes célok megvalósulását tartották szem előtt. A Társaskörbe nem a hagyományok, az egykori szellemi izgalmak, a viták kedvéért tértek be, hanem a televízió működésével kapcsolatos – akár csip-csup – ügyek miatt. Az őket kiszolgáló személyzetet, önkénteseket nem tagtársuknak, hanem a szolgáltató emberének tekintették. A Társaskör vezetősége pedig el volt foglalva a kábelhálózattal kapcsolatos teendőkkel.

Kóczán László 1997-ben megszervezte a Wekerlei Legenda Klubot, ami feladatául tűzte ki a múlt hiteles feltárását, amelyet még élő idős telepiek elbeszélései és vitái alapján dokumentált. A Klub havi gyakorisággal nyomtatta ki Wekerlei Legenda c. kéziratát. 1999-ben az ú.n. Hármas könyvvel jelent meg utoljára. (Wekerlei legenda 1999/5-7. szám) Ugyancsak abban az évben rendezték meg a Társaskör szervezésében a Wekerle-bált, a Wekerle Étteremben. A korábbi bálnak a Mészáros Lőrinc utcai pártház adott helyet.

1999. június 30-án közgyűlést tartott az Egyesület. Az új vezetőség így állt fel: Katona Áron Sándor (elnök), dr. Mosonyi Annamária (alelnök), dr. Balaton Péter, Bognárné Varga Judit, Deák Márta, Kozma Ágnes, Nagy Tamás (elnökségi tagok), Aknai Miklós, Bódi Renáta, Dittmayer Ádám, Károlyi Rita, dr. Lélfay Botond, Major Imre, Márta Julianna, Schláger Károly, Szakács Gusztáv, Viszkok Ferenc. Az Ellenőrző Bizottság: Horváthné Ignácz Ildikó (elnök), Kovács Veronika, Lukács Jánosné. Horváthné lemondása után Major Imre vette át az EB elnöki posztját. Korai halála után az EB nem működött. Katona Áron elnök méltán büszkén számolt be az előző öt évi tevékenységről. A már fentebb említetteken kívül a az idős emberek Karácsonyáról, a parlagfű irtásról, az országjáró klubról. Szólt a Mór várossal ápolt baráti kapcsolatról, a Huba utcai bölcsőde megmentéséről. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy az Egyesület lehetőségeit és potenciálját meghaladja a kábeltelevízió műszaki avulása, a felhasználók jogtalan cselekedetei és a használati díjak elbliccelése. Itt jelentette be, a médiatörvény kötelezi a kábeltelevízió üzemeltetőket, hogy egyrészt a jövőben csak gazdasági társaság üzemeltethet hálózatot, másrészt a hálózat kötelezően csillagpontos kialakítású lehet. Ennek a követelménynek az Egyesület természetesen nem felelhetett meg. Július 12-én megalakult a Wekerlei Kábeltévé Kft. a Társaskör 60 %-os és két vidéki vállalkozó 40%-os tulajdonrészével. A gazdasági társaság ügyvezetője Katona Áron lett.

1999 év végén az Egyesületet nagy csapás érte. Meghalt az alapító, dr. Kóczán. Nem volt több serlegbeszéd, szétesett a Legenda Klub, nem készült több Legendárium. Két évig a Wekerle lapot felelős szerkesztő nélkül, a szerkesztő bizottság néhány tagja készítette. Halálával megszűnt a fék, amely az elnököt és a vezetőséget akadályozta abban, hogy mindent az üzletember szemüvegén keresztül lássanak, a haszonszerzésnek rendeljenek alá. A vezetőség összejövetelein állandósult a határozatképtelenség. Az elnök ezt egy huszárvágással „oldotta meg”, a notórius hiányzókat vagy az „akadékoskodókat” meg sem hívta az ülésekre, helyükre használható tagokat kooptált. Természetesen ezek a személyek minden felhatalmazás nélkül döntöttek. Az Egyesület e módon és az Ellenőrző Bizottság hiányában törvénytelenül működött. 2001 februárjában – egy ellenszavazat mellett – az elnökségtől Katona Áron elnök felhatalmazást kapott az Egyesület tulajdonát képező kábeltévé hálózat eladására. Erre a döntésre az akkori alelnök, dr. Mosonyi Annamária lemondott, mások a vezetőségből – egyet nem értésük kifejezéseként – kiléptek.

A vezetőség az anyagi javak birtokában maradandó alkotásokról határozott. Elkészíttette az „Üdvözöljük Wekerlén” feliratú bronz reliefet az Ady Endre út és az Álmos utca sarkán, majd újra kiadatta a Kertvárosunk, a Wekerle című nagy sikerű építészeti könyvet. 2002-ben jelentős mértékben hozzájárult a katolikus templom orgonájának felújításához, megteremtve annak lehetőségét, hogy a wekerleiek mindkét templomban jó minőségű orgonahangversenyeket hallhassanak. Feltétlenül meg kell név szerint is említenünk az egyik kooptált elnökségi tagot, akit jóindulattal nevezzünk elnöki tanácsadónak. Ez a személy dr. Rosivall László. Az ő közreműködése nagyon hasznos volt a Társaskör számára. Ezt érzékelteti az a tény is, hogy javaslatára és lobbizásának köszönhetően a Wekerletelep elnyerte a Magyar Örökség díjat.

2004-ben a megválasztott tisztségviselők mandátuma lejárt. Az elnökség (a vezetőség egy szűkebb része) néhány tagja szorgalmazta, hogy az elnök hívja össze a tisztújító közgyűlést. Ő azonban ezt éveken át nem tette meg. Az elnökség néhány tagja meg-megújuló figyelmeztetésének hatására a már két éve mandátum nélküli elnök a közgyűlést végül is 2006 májusára összehívta.

100 éves a Társaskör (2006-2011)

2006-ban a tagság elemi erővel igényelte a megújhodást, új vezetőség létrejöttét. A május 19-én megtartott közgyűlés ezt a szándékot igazolta: új elnököt és vezetőséget választott. Az elnök Nagy Tamás lett, az elnökség új tagjai pedig a kapott szavazatok sorrendjében: dr. Rosivall László, Tóth Pál, Romhányiné Kovács Mária, Kozma Ágnes, dr. Mosonyi Annamária, Varga Géza, Jakab Csaba, dr. Kovács Józsefné (dr. Jankura Katalin), Szebenyi Marianna, Tömpe Gézáné, dr. Balogh Pál, Ékes Gábor, Jenei György, Somogyváriné Márovics Erika, Boros János és Deák Márta lettek. A Felügyelő Bizottság ismét felállt, tagjai dr. Lélfay Botond (elnök), Juhászné Kulcsár Ilona, Urmai Lászlóné.

Az új elnök székfoglaló beszédében a Társaskör törvényes működésének helyreállítását, közhasznúvá való átalakítását, a lakosság lehető legszélesebb körű bevonását és a(z akkor ) két év múlva esedékes Wekerletelep Centenárium méltó megünneplését tűzte célul a Társaskör elé, és ehhez kérte a megválasztott vezetőség és a tagság segítségét.

Az első év a helyzet felmérésével, rendrakással, illetve a törvényesség helyreállításával telt el, megkezdődött a tagság revíziója, a nyilvántartások aktualizálása. Már a közhasznúvá való minősítés előtt a közhasznúság által megkövetelt évenkénti közgyűlés megtartását elhatározta. Mindeközben megtartotta a XV. Wekerlei Napokat, amelyen új elemek jelentek meg. Első ízben tartották a megnyitó koncertet a református templomban, és első alkalommal lobbant fel a téren a sámánok által meggyújtott tábortűz. Az új vezetőség fontosnak tartotta, hogy a Wekerlei Napokon helyet kapjanak a fogyatékkal élők, illetve kisebbségek képviselői. Mind a mai napig ehhez az elvhez tartja is magát. Ekkor jelentek meg az önkéntesek nagyobb számban, illetve bővült a sportprogram új játékokkal.

2007-ben a közgyűlés az időközben lemondott Jenei György és Tóth Pál helyére két új vezetőségi tagot választott Németh Ildikó és Somlói Judit személyében, illetve módosította alapszabályát a közhasznúság elvárásai szerint. A tagdíjat a havi 100 forintról 200-ra emelte. Az év az építkezéssel telt el. A Társaskör kitárta ajtaját, az elszigetelt, elefántcsonttorony egyesületben újra az alapító célok szerinti tevékenység és élénk társasági élet folyt. Új szakosztályok indultak (nyugdíjas, futó, baba-mama, horgász, rádióamatőr, építész fórum, kisállattartók), a hagyományosak mellett sikeres, új fajta rendezvények születtek (télbúcsúztató, a Föld Napja, fenyődíszítés). A kapcsolatépítés a tagsággal és a lakossággal (önkéntesek) látványosan javult, az Önkormányzattal szoros együttműködés biztosította a felkészülést a jubileumra: a két fél életre hívta a Wekerle Centenárium Ad-hoc Bizottságot.

A taglétszám 2007. december 31-én 459 fő volt. Az Egyesület közhasznú szervezetté vált. A bejegyzés határozatának száma: 1.Pk.60.657/1989/8., a jogerőre emelkedés kelte: 2007. 09. 26. A Társaskör közhasznú besorolása a pályázati lehetőségek kapuit is szélesebbre tárta.

2008 a Wekerletelep Centenárium éve volt. Az Egyesület feladatait és tevékenységét minden tekintetben meghatározta a Wekerletelep Centenáriuma. Az előkészületekről, a programokról, az önkéntesekről a Wekerle c. újságban rendre híradások jelentek meg. A jubileum megünneplésére a szervezők 106 programot terveztek, ebből 91 valósult meg. Először adott ki saját naptárat, mégpedig a Centenárium tiszteletére. Hosszú évtizedek után újra szabadtéri színházi előadás hangzott el a főtéren. A Szörényi-Bródy: István a király című rockopera wekerlei műkedvelők előadásában zajos sikert aratott. 2008. február 6-án az Önkormányzat Várospolitikai és Fejlesztési Bizottsága egyhangú határozatot hozott, amellyel javasolja a képviselő testületnek, hogy a Centenárium alkalmából a telep létrehozása érdekében kifejtett munkásságuk és elévülhetetlen érdemeik elismeréseként Győri Ottmárról és Bárczy Istvánról egy-egy közterületet nevezzenek el a Wekerletelepen. Támogatta a Társaskör azon javaslatát is, hogy a főtéri kapukat tervezőikről, Kós Károlyról (a 2. és 3. szám közöttit), illetve Zrumeczky Dezsőről (a 10. és 11. szám közöttit) nevezzék el.

A kerületrész 100 éves történetének alkalmából rendezett helytörténeti vetélkedősorozatot az önkormányzat és a Wekerlei Centenárium Emlékbizottság. Az év elején indult sorozatban – melybe a kispesti oktatási intézmények zöme bekapcsolódott – a kerületi általános iskolák felső tagozatos tanulói csaptak össze, a tudáspróba döntőjét a KMO-ban rendezték meg. A versenyen hat általános iskola – az Ady, a Bolyai, az Eötvös, a Gábor, a Kós, valamint a Móra – és a Deák gimnázium csapatai mérték össze tudásukat. Négytagú zsűri bírálta el, amelynek elnöke, Gajda Péter polgármester elmondta, nem volt könnyű dolguk, mert jól felkészült csapatok között kellett dönteniük. Végül az első helyen a wekerlei Kós Károly Általános Iskola végzett. Minden döntős csapat oklevelet és jutalmat kapott, az első két helyezett pedig négynapos erdélyi körutat nyert a wekerlei tudáspróbán.

A Wekerlei Társaskör Egyesület az összetartozás érzésnek erősítése érdekében, a Wekerle Centenárium jegyében pályázatot hirdetett a Wekerletelep indulójának megírására. Tizennyolc kispesti alkotó műveiből nyílt kiállítás júniusban a Nagy Balogh János Kiállítóteremben. A tárlaton a képzőművészet szinte minden ága képviselteti magát a vert csipkétől az installáción át a hagyományosabbnak tekinthető festészeti eljárásokon keresztül a tűzzománcig, vagy a különböző fotótechnikákig. Bereczky Ildikó, Fajka János, Gál Dezső, Gervai Mária, Hernádi Paula, Janisch Kornélia, Klimaj György, Kristóf Lajos, Mazalin Natália, Molnár Gáspár, Molnár Krisztinka, Németh Róbert, Pál Csaba, Prohászka Margit, Skoda Éva, Tihanyi Viktor, T. Szilágyi Ágnes és Wekerlei Varga Géza alkotásai azonban egyben megegyeznek: mindegyik témája a Wekerletelep. A művek a városész centenáriuma alkalmából rendezett képzőművészeti pályázatra érkeztek. Az első díjat Hernádi Paula „Az én házam az én váram”, valamint „Arány és mérték” című komputergrafikái nyerték. „A Kós Károly tér – a mi terünk” címmel a Wekerlei Alkotótér munkáiból nyílt kiállítás szombaton a Wekerle Étteremben. A hónap végéig nyitva tartó tárlaton Udvari Hajnalka wekerlei képzőművész szakkörének tagjai – Bíró Dömök Anna, Bodnárné Polszter Szilvia, Dancsics Dalma, Darvas Lilla, Dénes Orsolya, Frida Lucia, Horváth László, Illés Lilla, Krivényi Orsolya, Mészáros Dominik, Smidéliusz Jenőné Anikó, Szűcs Zsófia, Törő Gézáné Irén, Váradi Lili Kisanna és Zsarnai Noémi – mutatják be rajzaikat: az amatőr művészek szinte az összes házat megörökítették a téren. A szombati megnyitón Széki Fülöp Zsuzsi mezőségi népdalokat énekelt, a tárlatot és a kiállítókat Kós Károly unokája köszöntötte.

A Centenárium alkalmával felavatták a Tas utca 2. számú házának falán a 2005-ben elhunyt zeneszerző, orgonaművész, Rózmann Ákos emléktábláját, aki ebben a házban született. A művészre Nagy Tamás, a Wekerle Társaskör Egyesület elnöke, valamint Loch Gergely, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, Rózmann-kutató emlékezett. Kispest Önkormányzata és a Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE) „ 100 éves a Wekerle-telep” címmel nemzetközi tudományos kertváros építészeti konferenciát rendezett. A konferencia időpontja: 2008. szeptember 10-11-12-13. A konferencia témája pedig a Wekerletelep kialakulása, előképei, szociológiája, a mai kor követelményei komfortigénye és a műemlékvédelem konfliktusa voltak.

2008. október 4-én végleges helyére, a Kós Károly térre került a wekerlei rendezvényeken 2007 óta többször felállított életfa. A helyi közösség jelképét szombat este avatták fel. Négy kisebb wekerlei térről zenészek kíséretében több százan vonultak fáklyákkal szombat este a Kós Károly térre, hogy részt vegyenek az avatón. A közösséget jelképező életfát, amely egyszerre tiszteleg a telep 100 éves múltja előtt és mutat jövője felé a Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE) és a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület (MKKE) állíttatta. Romhányi András, a Magyar Kollégium elnöke szerint a világmindenséget szimbolizáló magyar életfa ma az életet jelképezi. Nagy Tamás WTE-elnök a ma élő wekerleiek 2108-nak szóló üzeneteit olvasta fel. A dokumentum belekerült abba a fémkapszulába, amelyben helyet kapott a telep újságja, a centenáriumi programokat tartalmazó hírlevél, egy centenáriumi kitűző, a fogadalomtétel szövege, egy Kós-plakett, helyi önkéntesek fotója; egy USB-csatlakozóval egybeépített hordozható memórián (pendrive) az ünnepségről addig készült fotók, egy másik pendrive-on archív anyagok 100 évvel korábbról (régi fényképek, a házak alaprajzai, a tervezők életrajzai), a Wekerlei Társaskör dokumentumai és az idei centenáriumi év fotói, plakátjai; végül az életfa története a tervezéstől a megvalósulásig. A kapszulát a társaskör elnöke helyezte el az életfa talapzatában, majd a résztvevők fogadalmat tettek, hogy megőrzik a jövőnek a telep értékeit. Az avatás közös körtánccal ért véget. Az esti ünnepség zárásaként Vivaldi-emlékhangversenyt rendeztek a Kós Károly téri római katolikus templomban, amelyen fellépett Magyar Állami Operaház Fallioni Kamarazenekara és a Wekerletelepi Szent József Kórus.

Október 17-én délelőtt avatták fel egykori lakóhelyének falán az 1971-ben elhunyt Laborcz Ferenc szobrászművész emléktábláját. A dombormű lánya, a szintén képzőművész B. Laborcz Flóra alkotása.

November 8-án születésének 160. évfordulóján a róla elnevezett kertvárosban állíttatott szobrot Wekerle Sándornak Kispest önkormányzata. Péterfy László alkotását a Kós Károly téren avatták fel. A posta kihelyezett fiókkal és a Wekerle Centenáriumra kiadott levelezőlappal ünnepelt. Az ünnepek elmúltával is maradt a telepen emlékmű: a Zrumeczky- és a Kós-kapuk elnevezése és felújítása, a Wekerle-szobor, a Wekerlei Életfa. Két teret neveztek el a telep létrehozóira való emlékezésül: a Győri Ottmár és a Bárczy István tereket. Az előzőn centenáriumi fa, az utóbbin harangokkal ellátott kopjafák állítanak emléket a telep tervező építészeinek. A Centenáriumra fognak emlékeztetni Somogyvári Rudolf : Telepesek Wekerlén és Ráday Mihály: Wekerle 100 című filmjei, valamint a magyar és angol nyelven kiadott Nagy Gergely és Szelényi Károly: Kertváros-építészet című könyve.

A 2009-es év eleje egyrészt a ciklust befejező vezetőség tevékenységének számbavételével, másrészt az új ciklus előtt álló feladatok kijelölésének időszaka volt. A május 13-án megtartott közgyűlésen a tagság egyhangúlag elfogadta az elnök beszámolóját, és jóváhagyta a mérleget, valamint a következő év költségvetését. A tagság köréből sokan szólaltak fel, és megdicsérték a Társaskör vezetését a centenáriumi rendezvények színvonaláért. Volt, aki a Wekerlén történteket a reformkorhoz hasonlította. A közgyűlés módosította alapszabályát, amit a közhasznúsági minősítés követelt meg, illetve új vezetőket választott. Az elnök Nagy Tamás, az elnökség további tagjai: Balogh Pál, Benkő Vilmos, Boros János, dr. Engloner Attila, Ékes Gábor, Debreceni Zsuzsa, Romhányiné Kovács Mária, Somlói Judit, Tracey Wheatley, Varga Géza és Viló János lettek. A Felügyelő Bizottság elnöke Váradi Balázs közgazda, tagjai Németh Ildikó, Urmai Lászlóné, póttagja Füredi Péter lett.

Az elnök a közeli és távolabbi célok meghatározásakor legmagasabb prioritásként az épített környezet megóvása, fejlesztése, a hozzá való viszonyulás és gondolkodás megreformálását nevezte meg. Ez a program időközben a „Megújuló Wekerle” címet kapta. A program eredményei között említhetjük az „A ház szeme”, a „Sillabusz” és a „Wekerle, ahol értéket őriz az idő” projekteket. Az első két projekt a telepen felújítást végző építtetők, az ide tervező építészek és a hatóság munkáját könnyíti meg.

Az építészeti programok az eredetivel közel azonos megjelenést adó, de a mai komfortigényeket és építészeti-, épületszabványokat kielégítő gyártmányterveket, épületharmónia javaslatokat eredményeznek. A projekteket nagy részben pályázaton elnyert támogatásokból finanszírozták. A projektek szakmai hátterét a Társaskör Építész Klubja adja. A „Wekerle, ahol értéket őriz az idő” városfejlesztési beruházás nagyon komoly fejlesztés a telepen: megújult a kispiac, új szinttel bővült a Wekerlei Gyermekház, teljes külső felújításon esett át a katolikus templom és megszépült, korszerűsödött a főtéri park. Mindezt az Önkormányzat, a katolikus egyház helyi plébániája és a Társaskör a közösen elnyert EU-s pályázati pénzből valósították meg. Az Egyesület ebben a programban a telep népszerűsítése szerepét vállalta. A promóciós tevékenység legfontosabb elemeként a kerületben kötelezően oktatandó tananyagot dolgozott ki a kispesti általános iskolák és a gimnázium számára.

2009-ben új hajtást növesztett a Társaskör egyre erősödő és terebélyesedő fája. A magát Zöld Hajtásnak nevező környezettudatos gondolkodásmódot és életvitelt propagáló csoport új perspektívát és feladatot kínáló célokat ismertetett meg a szervezettel és rendezvények, kiadványok segítségével a telep és egész Kispest lakosságával. 2009. augusztusában a Wekerlei Társaskör Egyesület csatlakozott a Klímabarát Települések Szövetségéhez. Azóta aktív pártoló tagként vesz rész a Szövetség munkájában, az országos éghajlatvédelmi és helyi közösségerősítő, közösségépítő összefogásban. Nagyon kedvelt programjaik közül megemlítjük a Társaskörben működő Kör-Kötő-Kör nevű klubot.

Az Egyesület alapszabálya a célkitűzések között sorolja fel közösségi létesítmények létrehozását és működtetését, továbbá a társadalmi akciók kezdeményezését, szervezését, a baráti, a jószomszédi kapcsolatok és a társasági élet erősítését. Ezt szolgálja a heti öt napi nyitva tartás a helyi szabályzatok közzététele a Társaskör irodájában. De ezt még emberibb módon szolgálják a Bolhapiac, a Bababörze, a bringabazár, a növényvásár és -cserebere.

2010-ben a Zalaegerszeg utca és Thököly utca kereszteződésében felállított szelektív hulladék sziget környezetét hozta rendbe az Önkormányzat az Egyesület kezdeményezésére. Itt hulladékokból alkotott ülőalkalmatosságokat, valamint az itt vezető kerékpárút mellett pihenő helyet alakítottak ki a kerekezők kényelmére. A téren a Társaskör felállította az európai kertvárosokat megnevező szimbólum-fát. Javaslatára az eddig névtelen tér az Eperfa tér nevet kapta.

2010-ben az elnökség három tagja lemondott választott tisztségéről. Ékes Gábor alpolgármesterré való megválasztása, Benkő Vilmos és Varga Géza pedig munkahelyi elfoglaltsága miatt vált meg az elnökségtől. A közgyűlés helyükre új tisztségviselőket választott. Bank Róbert közgazdát, Tóth Szilvia újságírót és dr.Virók Zsuzsa jogászt. A 2011. május 6-án ülésező közgyűlés kiemelt hangsúllyal tárgyalta a Társaskör bevételei növelésének szükségességét. Az elnök és a FB-elnök egyaránt arról számolt be, hogy hiába vezetettek be takarékossági intézkedéseket, az alapműködés ráfordításait (bérköltség, közüzemi díjak) a szervezet saját bevételei (tagdíj, ajándéktárgyak eladása) nem fedezik. Ezért a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy az elnökségnek 2011. június 30-ig a bevételek növelését és a költségek további lefaragását eredményező intézkedési tervet kell kidolgoznia. Az intézkedési terv ugyanakkor nem veszélyeztetheti a működést. Az intézkedési terv határidőre elkészült, megvalósítása a jelen és a következő hónapok feladata.

A szellemi és anyagi javak ésszerű felhasználása érdekében a Társaskör megállapodást kötött a szintén wekerlei Magyar Kollégium Kulturális Egyesülettel, hogy a nagy rendezvényeket közösen szervezik. A tavaszi Wekerlei Székelykapu Napok rendezője a Magyar Kollégium, míg az ősszel megtartandó Wekerlei Napoké a Társaskör marad.

A 2011. év a jelenlegi vezetés utolsó egész éve. 2012-ben új elnököt választ a közgyűlés, mert a jelenlegi nem vállalja tovább a tisztséget. Úgy véli, nagyrészt elvégezte azt a munkát, amit maga és vezető társai elé célul tűzött ki: az egyesület szabályos és közhasznú működése, a telep centenáriumának méltó megünneplése, egy Wekerle-szobor felállítása, a telep lakóinak érdekképviselete az épített és örökölt környezet megóvása, fejlesztése területén, az élhetőbb és természethez közelibb, egészségesebb életmód helyi propagálása.

Az egészséges életmód támogatása érdekében a Társaskör és a Wekerlei Futóklubbal működik együtt. Közös programjaik színesítik a telep életét. Az év során, több alkalommal tartanak közösségi sportrendezvényeket, melyek sok wekerlei családnak teszik lehetővé a testmozgásos hétvégéket. A hagyománnyá formálódó rendezvények évente közel 1500 kispesti, wekerlei gyereket, felnőttet mozgatnak meg. A Wekerletelep évente ad otthont egy országos kitekintésű versenynek, a Wekerlei Székelykapu Futásnak. Több városból, de nagy részben Kispestről és a Wekerléről érkeznek a versenyzők. A tavaszi Wekerlei Tekergés ügyességi kerékpárverseny, az őszi Wekerlei Tájékozódási Futás pedig új szemszögből segít felfedezni a telepet. Negyedévenként szervez a két együttműködő partner erdei túrákat, a bringások pedig havonta hívnak rövidebb-hosszabb kerékpáros túrákra kicsiket és nagyokat. A rendezvényeknek nemcsak az az értéke, hogy az egészséges életmódot hirdetik. Mindegyik közösségi élményt nyújt, s az önkéntes munka erejét dicsőíti.

Az Egyesület az utóbbi hat évben a köztudati elszigeteltségből teljesen kitört, a kerületi, a fővárosi, a hazai kulturális és társadalmi élet színterén helyet követel. Kanadától Izraelig jelentek meg Wekerléről újságcikkek. A hazai szakmai és társadalmi élet két díj odaítélésével honorálta az Egyesület teljesítményét: a Fővárosi Közgyűlés Budapestért-díjat, a Magyar Építész szövetség javaslatára a szaktárca Kós Károly- díjat adományozott a Társaskörnek. Az Egyesület tájékoztató lapját a főváros egyik legszebb és tartalmasabb kiadványának tartja a szakma. Előállításában a nyomdai előkészítés és nyomás műveletén kívül mindent önkéntesek végeznek javadalmazás nélkül: az írást, a fotózást, a korrektúrázást, a szerkesztést, a terjesztést.

Mind több szakdolgozatot készítő végzős hallgató fordul a Társaskörhöz, ami maga is mind szélesebb közvéleménnyel ismerteti meg céljait, eredményeit. Párbeszédet folytat a civil társadalom erősítése érdekében a társadalom minél szélesebb rétegeivel. Rendezvényei és programjai iránt az érdeklődők egyre növekvő száma azt mutatja, hogy munkájára szükség van, számítanak rá. A közgyűlésen elfogadott program megvalósításában különösen az Építész Klub és a Zöld Hajtás klub tűnik ki. Munkájukat díjakkal ismerték el. Értékmentő és -megőrző tevékenységéért az Építész Klub 2011. április hó 18-án, a műemléki világnapon Műemlékvédelemért Forster Gyula-emlékérmet, a Társaskör Zöld Hajtás Klubja pedig 2011. április 20-án Zöld Kispestért Polgármesteri díjat kapott.

A WTE tagsága ugyanakkor nem nő az ellátott feladatok arányában. Ennek következtében az önzetlenül végzett munkát vállalók sokkal nagyobb terhet viselnek, mint korábban. De nemcsak felnőtt önkéntesek segítik a Társaskört céljai elérésében, hanem egyre gyakrabban kis óvodások, iskolások. Az önkéntesek munkájának koordinálására, tagságuk növelésére a Társaskör kebelén belül létrejött a Wekerlei Önkéntes Centrum. Ez úton is köszönetet mondunk az önként végzett munkákért, az áldozatvállalásért. A XX. Wekerlei Napok nyitó estjén a Társaskör újbóli megalakítójának, a Wekerle újság létrehozójáról, dr. Kóczán László lokálpatriótáról emlékeztek meg pályatársai és a mai utódok. Hálából a Társaskör székhelyén emléktáblát helyeztek el. Az elnök az ünneplő közönséget emlékeztette a Társaskör céljaira és azzal a kéréssel fordult hozzájuk és a Wekerle újság olvasóihoz, hogy szívleljék meg az 1926-ban a Wekerlei Értesítőben megjelent felhívás utolsó mondatait, és azzal a reménnyel, hogy lesznek, akik azt komolyan veszik. Íme: „A Társaskör mindenkiért dolgozik, tehát munkájában mindenkinek ki is kellene vennie a részét legalább olyformán, hogy annak passzív tagja legyen. Az elnökség ennélfogva ezúton is felhívja a telep minden lakóját, hogy a kör tagjai sorába lépjen be, hogy azután az a lakosság zömére támaszkodva, mindnyájunk közös ügyét mindenütt kellő súllyal képviselhesse.”

Nagy Tamás – 2011.

Vélemény, hozzászólás?