„II. Wekerlei Tekergés”

Immáron második alkalommal rendeztük meg külön napon az egykori Székelykapu napok egyik társ-rendezvényét a wekerlei kerékpáros akadály- és ügyességi versenyt. Hihetetlen érzés volt látni, ahogy az első napsugarak kibújtak a „kukucskálós” házak közül s velük ébredeztek és indultak a családok bicajokkal, kismotorokkal a Kós Károly téren kialakított különböző kerékpáros ügyességi pályák felé.

Korán reggel a misére igyekvő családok a téren áthaladva már messziről látták, amint kikerülnek a bóják, fapadok, billenőpadok, rázókövek a Kós téri kis utakra, a krétával felfestett nyilak és rajtvonalak, pedig mindenki számára sejtetni engedték, itt ma megmérettetik mindenki, aki erőpróbára, sikerre vágyik – két vagy több keréken.
Bár a napsugarak előbújtak, ereje azonban a Napnak nemigen volt. A hatalmas Kós téri árnyékos fák alatt mindannyian frissen vártuk a versenyzés bizsergető érzéseit. 9 óra után már javában folytak a babák-óvodások bemelegítő körei és időmért versenyeik, melyek egészen 12:30-ig tartottak folyamatosan. Megállás nélkül érkeztek a kis kerekes versenyzők indulásra várva, türelmesen figyelték az előttük indulókat. Nagyon jóleső érzés volt látni, amint lelkes Szülők futottak a kijelölt pálya mellett és szeretettel buzdították, lelkesítették csemetéiket, ismerőseiket, szomszédaikat, utcabelieket. Közben ropogtatták a finom almagerezdeket, melyet majd minden induló megkóstolt. Legfiatalabb versenyzőnk 16 hónapos baba volt, legidősebb induló, pedig egy ügyes fiús apuka, aki hibátlanul teljesítette a pályát.
A babák és ovisok mellett, velük párhuzamosan a felső tagozatosok versenye zajlott.

Kicsi csúszással – mely a vártál is több indulónak tudható be – 12:30-kor tartottuk meg a délelőtti futamok eredményhirdetését. A László Kerékpárbolt felajánlása által, értékes ajándékokkal gazdagodtak a dobogós helyezettek. Bukósisakok, lámpák, kerékpárzár és sok finom édesség került a gyerekek birtokába. Az első hat helyezett oklevélben, a dobogós helyezettek, pedig éremmel a nyakukban mehettek ebédelni.

Délután az alsó tagozatosok versenyei zajlottak 14:00 és 16:00 óra között. A szánkó-dombról gurulva indult a verseny. Néhány indulónak a nehéz pályát sikerült hibátlanul teljesítenie, de a többiek se keseredjenek el, jövőre ismét lesz lehetősége mindenkinek … 2009-ben közel 200 wekerlei tekergő vett részt az ügyességi versenyeken, jövőre is várunk Benneteket és azokat, akik kedvet kaptak, de idén még nem töltötték ki a nevezési lapjukat.
Minden wekerlei apuka-anyuka hozzájárult, hogy az idei évben is egy ragyogó, jó hangulatú versenyen tekereghettek gyermekeink. Volt közöttünk, aki almát szeletelt, volt, aki lufikat fújt, bójákat állított, voltak, akik szurkoltak, akik nevezési lapokat gyűjtöttek és okleveleket írtak. Mindannyitoknak ezúton is köszönöm azt a sok szeretetet, figyelmességet és segítséget.

A kerékpáros napunkról, – hogy igazán teljes lehessen – nem hiányozhatott a bicaj-szerviz sem. Az Üllői úti László Kerékpárbolt egész nap idejére kiköltözött a térre és kisebb javításokkal, lámpák felszerelésével és a verseny díjaival járult hozzá a wekerlei tekergéshez.

A kora esti órákban egy kis pihenőre volt lehetősége minden családnak, véget értek a II. Wekerlei Tekergés versenyei, de hátra volt még –amit mindenki várt – az éjszakai tekergés. Este 8 óra körül kezdtünk gyülekezni az alkonyatba borult Kós téren. A kivilágított kerékpárok, mint megannyi kis gyertya fénye világították meg az elfáradt, de boldog arcokat. Csillogó szemű gyereksereg érkezett, majd lassan gurulva idősebb házaspár, kerékpáros utánfutóban pedig a legkisebbek tekeregtek be a térre. Induláskor a Székelykapu alatt hagyta el a csapat a találkozópontot, s mint egy fénycsóva, úgy jártuk be legszebb utcáinkat, tereinket. Az Erkel iskolával szemközti játszótérhez érve tartottunk egy kis pihenőt, megemlékezve a tavalyi Győri Ottmár téravatásról és készülve a május 9-i Bárczy István téravatásra. Ahogy visszaértünk a Kós Károly téri házak közé egy búcsúkört tettünk még és a wekerlei életfát körülvéve emeltük fel bringáinkat. Megköszönve, hogy ebben az évben is itt lehettünk és részesei voltunk egy újabb wekerlei csodának, hogy gyermekeink ilyen értékek között nőhetnek fel, tapasztalhatják meg ezt a csodálatos Világot. Felejthetetlen élmény volt közel 150 kerékpáros, melegszívű ember, barát közt állni a wekerlei éjszaka csendjében és énekelni egyik legszebb dalunkat: ”Tavaszi szél vizet áraszt… „

Katona Bori – Csutorás Róbert

2009-04-30