Itt láthatók a Wekerlei Társaskör Egyesület és a Kós Károly Általános Iskola közös fotópályázatára beérkezett alkotások.

A képeket szakértő zsűri bírálja el. Ezen kívül kiadásra kerül egy közönségdíj is. Erre a díjra bárki jelölhet neki tetsző képet.

Szavazni a képhez tartozó név megjelölésével lehet. A kép neve látható, ha rákattintva kinagyítjuk, vagy ha ráállunk az egérrel.

Mindenki csak egyetlen képre adhat le szavazatot. A szavazás április 19-én (csütörtökön) éjfélig tart.

Szépen megterített asztal és családias hangulat várta mindazokat, akik vasárnap, december 18-án kilátogattak a Kós Károly térre, hogy segítsenek feldíszíteni a Wekerletelep közös karácsonyfáját.

Romhányi András a köszöntőjében elmondta, hogy az idei volt a hatodik közös fadíszítés és ünnepi készülődés. Somogyvári Virág fuvolajátéka mellett Katona Bori segítségével főleg a kicsik, de azért a nagyok is hagyományos karácsonyi dalokkal teremtettek ünnepi hangulatot. A “nagy fenyőfára” az önkormányzat segítségével már korábban felkerültek a fényfüzérek és a nagyon magasan lévő díszek, de vasárnap gyerekek és felnőttek egyaránt lelkesen másztak a létrára, hogy az otthon elkészített díszeket, csomagokat az általuk kiszemelt legszebb helyre akasszák.

A sorukra várakozók a terített asztalon az otthon készült süteményekből csipegethettek, és forró teával melegedhettek, sőt a nagyoknak jutott “felnőtt tea” is.

Mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket kívánnak a szervezők és a lelkes díszítők, ajándékuk pedig a szépen díszített közös karácsonyfa.

A képeket Romhányi András és Toldy Miklós készítette.

Vasárnap kora reggel a hűvösebb időben felmelegített minket, szervezőket a tudat, hogy újra egy eddig sikeres rendezvény részesei lehetünk. Ennek első jeleként fel is állíthattuk a regisztrációhoz szükséges sátrat, majd egy rövidebb eligazítás után, már meg is jelentek az első fecskék, akik mindenképpen el akartak tévedni a telepen – futva, kezükkel egy térképpel, melyen a tájolás mellett csak a bójákat jelképező pontok kerültek fel.

A verseny végül a meghirdetettnél, 10 óránál előbb már elkezdődött, fél órával előtte már indulásra készen állt az első induló. Majd utána a következő, majd az újabb versenyző, és az újabb… A rövidebb hosszabb távon, vagyis két kilométeren a leggyorsabb idő 17 perc körül volt, de volt olyan versenyző, aki közel másfél óra alatt érintette a pontokat. A dupla ekkora távon a legrövidebb idő is megduplázódott, és az ezen a távon indulók közül a leggyorsabb is fél óra alatt teljesítette az akadályokat. De itt is volt olyan futó, aki közel másfél óra alatt fejtette meg futva – sétálva a térkép homályát, és találta meg a rajta szereplő pontokat.

Mindeközben, a zebra vigyázójaként én is tettem a feladatomat: útba igazítottam egy mentőautót – meg kell keresnem a Nagy Lajos király útját, talán jó helyre küldtem őket -, illetve több olyan, egymást fedő kérdésre is választ adtam, miszerint, „Nyitva van-e a tér, át lehet e menni?- és társaik. És mivel mögöttem tárva-nyitva volt a Székelykapu mögötti kapuja a térnek, csak annyit mondhattam: Nem idevalósi vagyok, nem tudom.

És ez úton köszönöm azoknak az autósoknak, akiket megállítottam, hogy egyből megálltak, azóta is azon gondolkodom, hogy nem-e a rajtam lévő mellény és a kezemben lévő fényképezőgép – ti. hogy a gyorshajtókat, illetve a szabálytalanul közlekedőket örökítem-e meg- miatt tettek így.

De vissza a tájékozódási futásra, hisz a téren belül is zajlottak az események. Mit zajlottak. Gyerkőcök álltak meg a regisztrációs sátor előtt, és profi módon keresték a következő bója lelőhelyét. Volt, aki mindezt egyedül tette, és volt, aki ebbe a jó kis mókába a szüleit is bevonva, futásra és játékra hívta őket is. Hisz, számukra ez volt a legegyértelműbb dolog. Így történhetett meg, hogy három kislány is egyszerre befutva, mintha az olimpiai maraton távját futották volna le, győztesként ünnepeltették magukat, persze jogosan. És ugyanígy örültek a teljesítményükért kapott díjaiknak, egy kis csokinak és egy színes labdának

Mint ahogy a nagyobb távokról visszaérkező 2 nagyobb leány is csak annyit mondott, miközben haladtak rajt-cél győzelmük felé, egy egész mondattal adták tudtára a jelenlévőknek, hogy „Megcsináltuk”.

Mint, ahogy, mi szervezők, a 15 önkéntes is csak annyit mondhatott egy újabb sikeres Tájékozódási futás után, hogy ismét megcsináltuk.

A cikket Lechner Gábor írta, a fotókat Romhányi András készítette.

Kedves Wekerleiek!

A szeptemberi Wekerlei Napok megnyitójára egy nagyszabású
fotókiállítással készülünk, ami rólunk, wekerleiekről szól.

Arra kérjük, hogy küldjön magáról, a családjáról olyan
– levelezőlap méretű vagy annál nagyobb – fényképet, amelyek
Wekerlén, wekerlei rendezvényeken készültek. A kezdeményezés
akkor lesz igazán sikeres, ha minél több kép érkezik be, és
minél többen találjuk meg magunkat, családtagjainkat,
ismerjük fel wekerlei barátainkat, szomszédainkat, ismerőseinket
a kiállításon!

Küldhetnek papírképeket (WTE, 1192 Budapest, Kós Károly tér 10.)
és digitális fotókat is ( info@wekerletelep.hu ).
A képeket augusztus 25-ig várjuk!

Előre is köszönjük!

Wekerlei Társaskör Egyesület

Június 4-én, az Önkéntesség Napján a Wekerlei Társaskör Egyesület Önkéntes Centruma egy vidám összejövetel keretén belül köszönte meg a telepen élő önkénteseknek (és családtagjaiknak) egész éves munkájukat. Ezek az önkéntesek a legtöbbször láthatatlanul tevékenykednek: sporteseményeket, kulturális rendezvényket, építész-, film-, nyugdíjas-, meseklubokat, kötőkört működtetnek, újságot hordanak, szemetet szednek, Wekerle- és Székelykapu Napokat, Mikulásünnepséget, téltemetést, bringatúrákat, környezetbarát zöld szombatokat, bolhapiacot, babaruhabörzét, fotókiállítást, játékbarlangot, sütisütő versenyt szerveznek, újságot, honlapot, hírhálót írnak, egyszóval közösséget építenek, közösségi színteret biztosítanak nekünk, magunknak, wekerleieknek. Talán bele sem gondolunk, hogy mennyi munka van egy-egy rendezvény mögött, mennyi előkészület, éjszakába hajló megbeszélés, ötletelés, aszfaltfestés, sátorépítés, padpakolás és megannyi más tevékenység szükségeltetik, hogy összeálljon a teljes kép. Ha nem lennének lelkes önkéntesek, talán egyetlen rendezvény sem lenne telepünkön. Köszönet hát érte mindenkinek, a legkisebbnyi munkáért amit belefektet!

Szombaton szép napra virradtunk, ezerrel sütött a nap és aznap még az esőt is megúsztuk, pedig előtte, utána minden nap zuhogott…
Nagyszerű volt a helyszínválasztás – a sok éve zárva tartó Wekerle Étterem erre a napra megnyitotta a kapuit. Miénk volt az egész kerthelyiség, eltűntek a derékig érő gyomok, és kedves dekoráció fogadta a koradélután érkező vendégeket. A kapuban a belépő névkártyát és köszöntő italt kapott, itt lehetett leadni az otthonról hozott sütiket is, amiért tombolajegy járt. Az is kapott tombolajegyet, aki egy-egy építő gondoltát írta fel ötlet-gyűjtő palettánkra és az is, aki az erre a célra készült ezüstkeretben fényképezkedett (képek ld. alább). Igazi családi nap volt ez, ahol a gyerkőcök és a szülők is gondtalanul lazulhattak. A gyereksarok festékekkel, játékokkal és két nagyszerű óvónénivel várta a kicsiket; pingpongasztal, arcfestő a nagyobbakat, és fagylaltoskocsi sok jóféle fagyival az egész családot. Az ünnepélyes köszöntését kedves szavakkal és kalapemeléssel Nagy Tamás, a WTE elnöke és Romhányiné Kovács Mária, az önkéntesek mindenkori összefogója mondta el, majd sor került az önkéntesek számára készült pólók kiosztására is. A vacsora fenséges töltött káposztából és hideg krémes kencékből állt (padlizsán- és tojáskrém, májpástétom, kőrözött). A tombola főleg a gyerekek körében aratott sikert, az ismerd meg Wekerlét kvízjátékot és a bingót viszont nagy lelkesedéssel játszották a felnőttek is. A két piñata szétverésének idejére becsempésztünk egy kis dél-amerikai hangulatot: a kicsik hihetetlen energiát vetettek bele, hogy szétmarcangolják a papírmassé-figurákat néhány cukorka és Balaton szelet reményében. Közben Réthy Ildikó énekkel kísért zenéje szórakoztatott minket. Az ünnepség 23 óráig tartott volna, éjfélkor szó szerint úgy kellett kisöpörni az utolsó vendégeket, úgy tűnik, mindenki jól érezte magát…

Külön érdekesség, hogy az Európai Önkéntesség Éve kapcsán két pályázatra is beadtuk nevezésünket a rendezvényt támogatandó, de sajnos egyiken sem nyertünk. Szerencsére sok-sok önzetlen felajánlás érkezett, amelyek nélkül nem tudtuk volna megszervezni ezt az ünnepet!
Íme, a támogatói listánk:

– a helyszínt a Wekerle Étterem biztosította,
– 60 liter remek bort kaptunk a Wekerlei Bortártól,
– a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület biztosította a profi hangosítást és a technikát,
– a töltött káposztát Romhányi Csenge ajánlotta fel, és főzte meg,
– a Wekerlei Kistigris Fagyizótól kaptuk a finom fagyikat,
– a kicsikkel Kuckó Gyermekmegőrzőből foglalkoztak az óvónénik,
– az AGYME – Zempléni Jánostól utánfutót és padokat kaptunk kölcsön,
– az Éléskamra Étteremtől 10 000 Ft-os utalványt, a tombola fődíját kaptuk,
– Kispest Önkormányzata sok-sok ajándékot ajánlott fel
– a Monszun Szépségszalontól 50 000 Ft-nyi ajándék kezelést kaptunk,
– a Bringóhintó kedvezményes kuponokat adott a tombolához,
– a Kispiaci Közérttől kedvezményesen jutottunk hozzá a hideg ételekhez,
– a pinpongasztalt a Kós Károly Iskolából gurítottuk ki.

Az est szervezésében részt vettek a wekerlei önkéntesek. Ki más? 🙂

A cikket Szilágyi Szabina írta.

Romhányi András képei ezen a linken keresztül érhetők el