Szépen megterített asztal és családias hangulat várta mindazokat, akik vasárnap, december 18-án kilátogattak a Kós Károly térre, hogy segítsenek feldíszíteni a Wekerletelep közös karácsonyfáját.

Romhányi András a köszöntőjében elmondta, hogy az idei volt a hatodik közös fadíszítés és ünnepi készülődés. Somogyvári Virág fuvolajátéka mellett Katona Bori segítségével főleg a kicsik, de azért a nagyok is hagyományos karácsonyi dalokkal teremtettek ünnepi hangulatot. A “nagy fenyőfára” az önkormányzat segítségével már korábban felkerültek a fényfüzérek és a nagyon magasan lévő díszek, de vasárnap gyerekek és felnőttek egyaránt lelkesen másztak a létrára, hogy az otthon elkészített díszeket, csomagokat az általuk kiszemelt legszebb helyre akasszák.

A sorukra várakozók a terített asztalon az otthon készült süteményekből csipegethettek, és forró teával melegedhettek, sőt a nagyoknak jutott “felnőtt tea” is.

Mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket kívánnak a szervezők és a lelkes díszítők, ajándékuk pedig a szépen díszített közös karácsonyfa.

A képeket Romhányi András és Toldy Miklós készítette.

A rossz idő sem riasztotta vissza a gyerekeket attól, hogy dalokat énekelve együtt várják a wekerlei Mikulás érkezését a Zrumeczky-kapunál hétfő délután. Az elmúlt hetekben sok rajz és kérés érkezett a Wekerlei Társaskörben elhelyezett ládájába. Miután a hóesésében gyönyörű lovas szánján krampuszaival begördült a kapu alá, a Mikulás kinyitotta nagykönyvét – amiben minden gyerek benne van – és ezekből a levelekből is idézett, majd a több mint ötszáz gyerek apró ajándékot kapott tőle.

Forrás: kispest.hu
Képek: Romhányi András, Toldy Miklós, Viló Zsófia
________________________________________________

A szervező tollából:

A cél az volt, hogy legyen egy “igazibb” Mikulás, amit minden negatív érzés nélkül megmutathatunk a gyerekeknek, egy olyan amibe mi felnőttek is szívesen hiszünk.

Íme a hozzávalók:
– sok éven át dédelgetett álomképek,
– egy csodálatos helyszín: a Zrumeczky kapu,
– több száz mézeskalács, egy szép vers sok-sok kicsi papíron,
– 65 gyermeklelkű felnőtt, ami egyenlő 130 dolgos önkénteskézzel
– egy csodaszép szán, egy Mikuláshoz illő levelesláda, nagykönyv és csengős bot,
– több ezer hópehely,
– sok száz éneklő száj, és kétszer ennyi csillogó szem.

Nagy öröm megnézni a képeket, és nekem nagyon-nagy boldogság visszagondolni ezekre a percekre. A sok-sok részvevőnek köszönöm, hogy az eső ellenére eljött, és minden önkéntesnek köszönöm a munkáját: Csóka Eszter, szervező

Önkéntesek:
Csóka Eszter
Jakab Csaba
Romhányi András
Iváncsics László
Gera Attila
Horváth Gábor
Simon László
Kis Csaba
Veress Vince
Bodnár Sándor
Lukács Gyula
Virók Zsuzsa
Romhányiné Kovács Mária
Czinder Gali Zsuzsa
Vozáriné Béres Márta
Az Őszikék klub tagjai
Romhányi Éva
Szigel Éva
Papp Zsuzsa
Tóth Szilvi
Bolesza Gergely
Dr. Toldy Miklós
Szabó Tamás
Viló Zsófi
Szögi Szabolcs
Szilágy Szabina
Berkó Levente
Szigel Gábor
Viló János
Mohos Angéla
Fülepné Marika
Fülep Péter
Horváthné Zsuzsa
Ráczné Szűcs Andrea
Jávori Zsófi
Budai Éva
Telek Anikó
Budai Réka
Veres Joli
Kalmár Andrea
Lechner Gábor
Móra Róbert
Berkó Levente
Horváth Lili
Budai Csanád
Tihanyi Gábor és családja
Tarnainé Benkő Orsolya
Almási Bálint
Váradi Balázs
Váradi Bence
Keresztes Dávid
Keresztes Tamás
Szebenyi Marianna
Somogyvári Rudolf
Kocsis András
Hídvégi Tamás
Gera Attila
Debreceni Zsuzsa
Bonnyai István
Bonnyainé Virág Krisztina
Dézsiné Kovács Edit
Dézsi András
Ifj. Debreceni János
Id. Debreceni János
Gémesi Péter
Hunyadi János
Hunyadi Klaudia
Lukács Gyula

A rendezvényt a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület és a Wekerlei Társaskör Egyesület közösen rendezte.

Vasárnap kora reggel a hűvösebb időben felmelegített minket, szervezőket a tudat, hogy újra egy eddig sikeres rendezvény részesei lehetünk. Ennek első jeleként fel is állíthattuk a regisztrációhoz szükséges sátrat, majd egy rövidebb eligazítás után, már meg is jelentek az első fecskék, akik mindenképpen el akartak tévedni a telepen – futva, kezükkel egy térképpel, melyen a tájolás mellett csak a bójákat jelképező pontok kerültek fel.

A verseny végül a meghirdetettnél, 10 óránál előbb már elkezdődött, fél órával előtte már indulásra készen állt az első induló. Majd utána a következő, majd az újabb versenyző, és az újabb… A rövidebb hosszabb távon, vagyis két kilométeren a leggyorsabb idő 17 perc körül volt, de volt olyan versenyző, aki közel másfél óra alatt érintette a pontokat. A dupla ekkora távon a legrövidebb idő is megduplázódott, és az ezen a távon indulók közül a leggyorsabb is fél óra alatt teljesítette az akadályokat. De itt is volt olyan futó, aki közel másfél óra alatt fejtette meg futva – sétálva a térkép homályát, és találta meg a rajta szereplő pontokat.

Mindeközben, a zebra vigyázójaként én is tettem a feladatomat: útba igazítottam egy mentőautót – meg kell keresnem a Nagy Lajos király útját, talán jó helyre küldtem őket -, illetve több olyan, egymást fedő kérdésre is választ adtam, miszerint, „Nyitva van-e a tér, át lehet e menni?- és társaik. És mivel mögöttem tárva-nyitva volt a Székelykapu mögötti kapuja a térnek, csak annyit mondhattam: Nem idevalósi vagyok, nem tudom.

És ez úton köszönöm azoknak az autósoknak, akiket megállítottam, hogy egyből megálltak, azóta is azon gondolkodom, hogy nem-e a rajtam lévő mellény és a kezemben lévő fényképezőgép – ti. hogy a gyorshajtókat, illetve a szabálytalanul közlekedőket örökítem-e meg- miatt tettek így.

De vissza a tájékozódási futásra, hisz a téren belül is zajlottak az események. Mit zajlottak. Gyerkőcök álltak meg a regisztrációs sátor előtt, és profi módon keresték a következő bója lelőhelyét. Volt, aki mindezt egyedül tette, és volt, aki ebbe a jó kis mókába a szüleit is bevonva, futásra és játékra hívta őket is. Hisz, számukra ez volt a legegyértelműbb dolog. Így történhetett meg, hogy három kislány is egyszerre befutva, mintha az olimpiai maraton távját futották volna le, győztesként ünnepeltették magukat, persze jogosan. És ugyanígy örültek a teljesítményükért kapott díjaiknak, egy kis csokinak és egy színes labdának

Mint ahogy a nagyobb távokról visszaérkező 2 nagyobb leány is csak annyit mondott, miközben haladtak rajt-cél győzelmük felé, egy egész mondattal adták tudtára a jelenlévőknek, hogy „Megcsináltuk”.

Mint, ahogy, mi szervezők, a 15 önkéntes is csak annyit mondhatott egy újabb sikeres Tájékozódási futás után, hogy ismét megcsináltuk.

A cikket Lechner Gábor írta, a fotókat Romhányi András készítette.

Tóth Lászlónak, a XX. Wekerlei Napok főszervezőjének beszámolója a három nap történéseiről

Kedves Wekerleiek!

Több jubileumot is ünnepeltünk a XX. Wekerlei Napokon szeptember 9-11-e között. Idén lesz 100 éve, hogy megalakult a Wekerlei Társaskör Egyesület, és idén lesz 25 éves az újjászerveződött Társaskör. Aki rendszeres látogatója volt az elmúlt években a Wekerlei Napoknak, az minden bizonnyal tapasztalja, hogy a rendezvény színvonala, hangulata milyen fejlődésen ment keresztül. A rendezvény a Társaskör tükörképe, ezen mérhető le, itt lesz látható, hogy a Társaskörben zajló munka milyen irányba halad, milyen célok elérésére törekszik.

Szombat délután nagyon sokan voltak kíváncsiak a kutyás frizbi bemutatóra, a rengeteg gyermek mellett a felnőtteket is ámulatba ejtette a kutyák, és gazdáik összhangja. A gyerekprogramok után este a Crazy Cat & The Blue Moons együttes igazi autentikus rock and roll koncertet adott. A tábortűzgyújtás előtt a programban kívánságmécsesek felengedését hirdettük meg. A Katasztrófavédelem azonban a nyár végén betiltotta ezek használatát, ezért új ötlettel álltunk elő. A Társaskör megalakulásának tiszteletére 100 db világító léggömböt engedtünk a magasba. A lufikhoz wekerlei képeslapot kötöttünk, melyre mindenki megfogalmazhatta üzenetét és a Társaskör címét is ráírtuk. Ez egyben egy verseny is, hiszen az nyer, akinek a legmesszebbről jön vissza a képeslapja. Reméljük lesz néhány olyan „becsületes megtaláló”, akik feladják a képeslapot. Az eredményt a honlapon is közzétesszük.

A lufik felengedése, majd a tűzzsonglőrök tűzgyújtása a Csík Zenekar zenéjére felejthetetlen emlék marad. Ezek a nyárvégi szombat esték, a rendezvény másnapján már évek óta különleges bensőséges hangulatúak. A gyerekek játszanak a tábortűz körül, a felnőttek a padon ülve beszélgetnek, mások a zenepavilon előtt táncolnak, míg valamivel odébb barátok, szomszédok minőségi borokat iszogatva beszélgetnek a Borúton. Mindez Budapest egyik legszebb terén, a gyönyörű szökőkút csobogása mellett. Számomra ezek adják vissza azt az érzést leginkább, amit Wekerle jelent, amiért egy ilyen rendezvény létrejön, és amiért ezt folytatni kell.

Vasárnap délelőtt a fúvószenekari ébresztő után – mely idén először a téren vonult keresztül, mert a tér körüli körutat nem tudtuk lezáratni – közös néptánc tanítás következett gyermekeknek. A délelőtti ifjúsági programokat a Wekerlei Kultúrház állította össze: táncbemutatók után gyerekfilm-slágereket halhattunk, majd a Botafogó Táncegyüttes programját láthattuk.

Délután a meghirdetett programtól eltérően lehetőséget adtunk a Neo Segítőkutya Egyesület bemutatkozására. Hihetetlen volt látni olyan kutyákat, akik mindent értenek, amit a gazda szeretne. Ahogy egy néző megfogalmazta a kutyás bemutatót nézve: „ Ha beszélne is, már mindent tudna”.
Délután három nagyobb együttes lépett fel, a Budapest Acoustic Band, a Keep Floyding Együttes, és Bartók Eszter. A kulturális programok összeállításánál érződött a nagyon szűk anyagi keret ellenére a minőséghez való ragaszkodás, ezt ez a három együttes bizonyította leginkább. Mindegyik koncert más stílust képviselt, a maga műfajában mindegyik a legmagasabb színvonallal.

Vasárnap este egy újdonsággal rukkolt elő a Társaskör. A korábbiaktól eltérően nem egy látványos tűzijátékkal, vagy egy lézershow-val zártuk az estét, hanem a régi szabadtéri mozik hangulatát idéző filmvetítéssel. A filmválasztás a honlapon szavazók érdeme, mert a legtöbben A király beszéde című filmet választották. Így vasárnap este is egy intimebb, csendesebb, beszélgetős estével zártunk. A Borúton spontán módon zenés este kerekedett, méltó befejezéseként a rendezvénysorozatnak.

A programokon kívül nem szabad megfeledkezni a kiegészítő eseményekről, amik teljessé tették a rendezvényt. 19 sátorban különböző civil szervezetek mutatták be tevékenységüket a Szolidaritás terén, a zenepavilonban játszóházat építettünk ki. Több sátorral képviseltette magát a Zöld Hajtás program, mely a környezet védelmével kapcsolatban adott felvilágosítást, és tanácsokat is kaphattak az érdeklődők szigeteléssel, komposztálással kapcsolatban. Wekerlei háziasszonyok különböző sós alkotásokkal mérték össze süteménysütő tudásukat a Wekerlei Sodrófa díj elnyeréséért. Egy ilyen szintű rendezvény elengedhetetlen színfoltja a kirakodóvásár. Idén is egységes standokkal épült ki a vásározók utcája, melyen minőségi, egyedi termékeket értékesítettek árusaink.

Az országban rengeteg hasonló fesztivál van, mégis van valami, ami csak itt van. Ez pedig a rengeteg önkéntes. Biztos vagyok abban, hogy már mindenkinek – aki eljött a rendezvényre – szemet szúrt a zöld szívet jelképező emblémával ellátott kék pólóban szorgoskodó önkéntesek „handserege”, akik mindenhol ott vannak, és mindenben segítenek. Ők pakolják a padokat, építik a sátrakat, szedik a szemetet, és folyamatosan tájékoztatják az érdeklődőket. Egyre többen szeretnének a csapat tagjai lenni, mert látják, érzik, hogy ez egy különleges küldetés. Nagyon megható, hogy 8-9 éves gyerekek a játszóteret felváltják a szemétszedésre, padpakolásra, és büszkék arra, hogy az egész családdal segítik a rendezvény sikerét. A messziről, évek óta idelátogató árusokkal beszélgettünk, akik már az ország minden táján jártak. Ők fogalmazták meg azt, hogy az egész országban nem láttak még olyat, ahol ennyi önkéntes segít egy rendezvényt, és ez a közös akarat áthatja a rendezvény minden percét. Ők ezért jönnek ide örömmel, hogy érezzék az önzetlen munka erejét.

Köszönjük!

Makk István képei
Romhányi András képei
Szatmári Zoltán képei
Dr. Toldy Miklós képei

Támogatóink voltak:

Főtámogató
Kispest Önkormányzata
Támogatók
MFB Bank
K&H Bank
NCA
Wekerlei Kultúrház és Könyvtár
Kispest SE és OSSC
Dr Kelen Referencia masszőr
Harmónia Kuckó
Wekerlei Mozgás-műhely
CBA
Saturn

Köszönet nyilvánítás:

A Wekerlei Napok lebonyolítását több, mint 150 önkéntes segítette munkájával. Nélkülük – nélkülünk – nem jöhetett volna létre ez a közösségi rendezvény. Ezúton köszönjük meg név szerint a közreműködésüket. Minden önkéntes reméljük, megtalálja az alábbi táblázatban a nevét és azt, hogy milyen fontos területen segítette a Wekerlei Napok megszervezését, lebonyolítását.

(Ha véletlenül valaki lemaradt volna kérjük, jelezze nekünk, hogy korrigálhassuk a hiányt.)

Családi pontgyűjtő verseny nyertesei:

I. Szabó Dominik 12 éves
II. Illés Barnabás 7 éves
Kerepesi Balázs 32 éves
III. Tóth Barnabás 9 éves
IV. Kerepesi Márkó 6 éves
Antónyi Flóra 12 éves
Nagy Alexandra 12 éves
Balla Ildikó 12 éves
Tóth Gergely 5 éves
Kállai Ernő 6 éves
Kállai Dorottya 7 éves
V. Szabó Tímes 15 éves
VI. Gáti Viktória 5 éves
Hacsek Anikó 5 éves
VII. Schmálik Boglárka 6 éves
VIII. Kovács Janka 8 éves
IX. Nagy Levente 10 éves
Antal Beáta 19 éves

Akik még nem vették át a nyereményeiket a rendezvény ideje alatt, megtehetik azt a Wekerlei Társaskör irodájában, nyitvatartási időben.

Wekerle világcsodává válhat, ennek egyik lépése, hogy műemléki jelentőségű területté nyilvánították a telepet – mondta Dr. Nagy Gergely, az ICOMOS Nemzeti Bizottság elnöke a Wekerlei Társaskör vasárnapi ünnepségén.

A műemlékvédelmi szakember szerint Wekerletelep építészetileg fantasztikus, ez az épített környezet is kellett ahhoz, hogy ilyen jó közösség alakuljon ki itt. Mint mondta, Wekerletelep olyan hely, amelyre kevés példa van Magyarországon, de még a világban is. Az ünnepségen részt vett egyebek mellett Ékes Gábor a kispesti önkormányzat Fidesz-KDNP-s, és Vinczek György szocialista alpolgármester, valamint a Wekerelei Társaskör Foster Gyula emlékérmes építészklubjának tagjai. Somlói Judit, az építészklub alapítója az ünnepségen arról beszélt, hogy a műemléki védettség minden wekerleit büszkeséggel tölthet el, hiszen ez a döntés azt jelzi, hogy a szakmai szervezetek és az egyetemes kultúrkincset gyarapító magyar értékek fölött őrködők is kiemelt jelentőségű értéknek ítélik a telepet. Olyannak, amely nemcsak egyszerűen az élethez biztosít teret, hanem többlettartalmat hordoz, művészi szinten mesél az elmúlt 100 évről, illetve arról a korról, amelyben megszületett – fogalmazott. Hangsúlyozta: ez a lehetőség feladatot, kötelezettséget is ró a wekerleiekre, mert közös kötelesség, hogy szomszédokkal és a hivatallal együtt gondolkodva és cselekedve építsék a telepet, s akadályozzák meg további romlását! Az ünnepség résztvevői emléklapot írtak alá, majd rendhagyó lovaskocsizáson vettek részt, amelyen részletesen megismerhették Wekereletelep történetét.

Wekerléről további információk: http://www.wekerletelep.hu

Kiadó: Wekerlei Társaskör Egyesület

Forrás: Országos Sajtószolgálat
Budapest, 2011. szeptember 18., vasárnap (OS)

A szeptember 18-i eseményről az index.hu is beszámolt.
http://index.hu/belfold/budapest/2011/09/18/wekerle-telep/

A fényképeket Szabó Tamás készítette.

Június 4-én, az Önkéntesség Napján a Wekerlei Társaskör Egyesület Önkéntes Centruma egy vidám összejövetel keretén belül köszönte meg a telepen élő önkénteseknek (és családtagjaiknak) egész éves munkájukat. Ezek az önkéntesek a legtöbbször láthatatlanul tevékenykednek: sporteseményeket, kulturális rendezvényket, építész-, film-, nyugdíjas-, meseklubokat, kötőkört működtetnek, újságot hordanak, szemetet szednek, Wekerle- és Székelykapu Napokat, Mikulásünnepséget, téltemetést, bringatúrákat, környezetbarát zöld szombatokat, bolhapiacot, babaruhabörzét, fotókiállítást, játékbarlangot, sütisütő versenyt szerveznek, újságot, honlapot, hírhálót írnak, egyszóval közösséget építenek, közösségi színteret biztosítanak nekünk, magunknak, wekerleieknek. Talán bele sem gondolunk, hogy mennyi munka van egy-egy rendezvény mögött, mennyi előkészület, éjszakába hajló megbeszélés, ötletelés, aszfaltfestés, sátorépítés, padpakolás és megannyi más tevékenység szükségeltetik, hogy összeálljon a teljes kép. Ha nem lennének lelkes önkéntesek, talán egyetlen rendezvény sem lenne telepünkön. Köszönet hát érte mindenkinek, a legkisebbnyi munkáért amit belefektet!

Szombaton szép napra virradtunk, ezerrel sütött a nap és aznap még az esőt is megúsztuk, pedig előtte, utána minden nap zuhogott…
Nagyszerű volt a helyszínválasztás – a sok éve zárva tartó Wekerle Étterem erre a napra megnyitotta a kapuit. Miénk volt az egész kerthelyiség, eltűntek a derékig érő gyomok, és kedves dekoráció fogadta a koradélután érkező vendégeket. A kapuban a belépő névkártyát és köszöntő italt kapott, itt lehetett leadni az otthonról hozott sütiket is, amiért tombolajegy járt. Az is kapott tombolajegyet, aki egy-egy építő gondoltát írta fel ötlet-gyűjtő palettánkra és az is, aki az erre a célra készült ezüstkeretben fényképezkedett (képek ld. alább). Igazi családi nap volt ez, ahol a gyerkőcök és a szülők is gondtalanul lazulhattak. A gyereksarok festékekkel, játékokkal és két nagyszerű óvónénivel várta a kicsiket; pingpongasztal, arcfestő a nagyobbakat, és fagylaltoskocsi sok jóféle fagyival az egész családot. Az ünnepélyes köszöntését kedves szavakkal és kalapemeléssel Nagy Tamás, a WTE elnöke és Romhányiné Kovács Mária, az önkéntesek mindenkori összefogója mondta el, majd sor került az önkéntesek számára készült pólók kiosztására is. A vacsora fenséges töltött káposztából és hideg krémes kencékből állt (padlizsán- és tojáskrém, májpástétom, kőrözött). A tombola főleg a gyerekek körében aratott sikert, az ismerd meg Wekerlét kvízjátékot és a bingót viszont nagy lelkesedéssel játszották a felnőttek is. A két piñata szétverésének idejére becsempésztünk egy kis dél-amerikai hangulatot: a kicsik hihetetlen energiát vetettek bele, hogy szétmarcangolják a papírmassé-figurákat néhány cukorka és Balaton szelet reményében. Közben Réthy Ildikó énekkel kísért zenéje szórakoztatott minket. Az ünnepség 23 óráig tartott volna, éjfélkor szó szerint úgy kellett kisöpörni az utolsó vendégeket, úgy tűnik, mindenki jól érezte magát…

Külön érdekesség, hogy az Európai Önkéntesség Éve kapcsán két pályázatra is beadtuk nevezésünket a rendezvényt támogatandó, de sajnos egyiken sem nyertünk. Szerencsére sok-sok önzetlen felajánlás érkezett, amelyek nélkül nem tudtuk volna megszervezni ezt az ünnepet!
Íme, a támogatói listánk:

– a helyszínt a Wekerle Étterem biztosította,
– 60 liter remek bort kaptunk a Wekerlei Bortártól,
– a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület biztosította a profi hangosítást és a technikát,
– a töltött káposztát Romhányi Csenge ajánlotta fel, és főzte meg,
– a Wekerlei Kistigris Fagyizótól kaptuk a finom fagyikat,
– a kicsikkel Kuckó Gyermekmegőrzőből foglalkoztak az óvónénik,
– az AGYME – Zempléni Jánostól utánfutót és padokat kaptunk kölcsön,
– az Éléskamra Étteremtől 10 000 Ft-os utalványt, a tombola fődíját kaptuk,
– Kispest Önkormányzata sok-sok ajándékot ajánlott fel
– a Monszun Szépségszalontól 50 000 Ft-nyi ajándék kezelést kaptunk,
– a Bringóhintó kedvezményes kuponokat adott a tombolához,
– a Kispiaci Közérttől kedvezményesen jutottunk hozzá a hideg ételekhez,
– a pinpongasztalt a Kós Károly Iskolából gurítottuk ki.

Az est szervezésében részt vettek a wekerlei önkéntesek. Ki más? 🙂

A cikket Szilágyi Szabina írta.

Romhányi András képei ezen a linken keresztül érhetők el

Hagyomány és újdonság – Romhányi András főszervező szerint e két szó jellemezte a Wekerletelep tavaszi nagy rendezvényét, a Székelykapu Napokat.

Ezt azzal indokolta, hogy pénteken, a szokásos kiállítás-megnyitón és Wekerlei Pódiumon túl most szabadtéri mozi is várta az érdeklődőket (képek az első napról ide kattintva láthatóak), a nagy rendezvény pedig ezúttal nem vasárnap volt, hanem szombaton.

A remek idő kicsalogatta a térre a wekerleieket, akiket hagyományosan magas színvonalú program várt. Ahogyan a szlogen is mondja: „Barátok, szomszédok, ismerősök, ismeretlenek. Wekerlei hangulat.” – idézte fel az eseményeket.

András szerint a vasárnap volt ám a csuda, mert délelőtt megtartott kilencedik Wekerlei Székelykapu Futáson még soha nem indultak ilyen sokan (eredmények csatolmányként megtalálhatóak lejjebb), délután pedig a téren különleges hangulat lopta be magát az emberek lelkébe a Wekerlei Pikniken (Képek az harmadik napról ide kattintva láthatóak.).

Az egyik sarokban tai-chisek edzettek, a másikban játékokat játszottak; itt sárkányt reptettek, ott kézműves foglalkozáson vettek részt. Volt térzene, Capoeira-bemutató és zenés mesemondás is, minden, mi szem-szájnak ingere. „Békebeli béke” – fogalmazott a főszervező.

Romhányi András hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni, hogy mindezt a csodát mintegy 150 önkéntes teremtette meg. Azoknak, akik hisznek a csodában, akik elhiszik, hogy – a világ minden üzenete ellenére – igenis lehet élhető életet élni. Csak akarni és tenni kell!

Szebenyi Marianna, a színpadi programok felelőse azt kérdezte: hogyan lehet 11 órán keresztül pergő, színes színpadi programot csinálni lényegében nulla forintból? A kérdést azonnal meg is válaszolta: ehhez Wekerle, a wekerleiek kellenek, az elkötelezett pedagógusok és jó szponzorok, aki segítenek!

Izgatott szülők fényképezőgépekkel, kamerákkal, lelkes nagyszülők, csillogó kis szemek – ez a „Tied a színpad”!, amelynek megszervezésében a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár működött közre.

A színpadon 42 csoportban 580 ovis, iskolás lépett fel szombat délelőtt. Délután országos és európa bajnok táncegyüttesek, gyermektáncház, a 60-as évek hangulatát idéző zenekarok – Hundows, Retroleum – és az elmaradhatatlan hastánc. Zárásként a fiatalokat DJ Shelb szórakoztatta a színpadon, míg a blues kedvelői a Calvados együttes kocsmazenéje mellett üldögélhettek.

Sági Zenina, a sütisütő verseny szervezője elmondta, hogy idén is nagy sikert aratott a Wekerlei Sodrófa díj. 21 sütemény érkezett a megmérettetésre, mind szép és ínycsiklandó, jelentősen megnehezítve a zsűri dolgát, legyen az a szakmai vagy épp a közönség zsűrizése. A versenyről a receptekkel együtt valamint számos képpel ide kattintva olvashatnak bővebben.

Debreceni Zsuzsa, a rendezvény PR és sajtófelelőse számára az idei Székelykapu Napokon a legnagyobb öröm a 9 éves lánya felszabadult mosolya volt. Szó szerint reggeltől estig kint volt a téren, sorra látogatta az Életfa sátrait, gyűjtötte a családi pontgyűjtő versenyhez a pecséteket a barátnőivel, élvezte a színpadi programokat és néha pihenésképpen a játszóteret is megcélozta. Még a délutáni eső sem vette el a kedvét – idézte vissza az eseményeket Debizs. Hozzátette: jól esett a másnapi csendesebb nap is, színvonalas és kedves volt, a wekerlei családok igazán vették a lapot.

Jövőre is így legyen!

A cikket Tóth Szilvia írta, a képeket Viló Zsófia készítette.

Romhányi András képei az alábbi linkeken keresztül érhetők el:

1. nap – Wekerlei Pódium és kiállítás megnyitó
2. nap – Kós Károly tér szabad téri rendezvény
3. nap – Wekerlei Székelykapu Futás és piknik

A rendezvény támogatói és partnerei:

Kispest Önkormányzata (főtámogató)
Monszun Szépségszalon (kiemelt támogató)
Kubu Waterrr (kiemelt támogató)
K&H Bank
Wekerlei Kultúrház és Könyvtár (együttműködő partner)
Wekerlei Önkéntesek Köre (együttműködő partner)
Éléskamra Biobolt és Étterem
Wekerlei Mozgásműhely
Farkas Judit fazekasmester
Wekerlei Bortár
Kertvárosi Virágos
Bi-Fusion
wekerlei kézművesek

A családi pontgyűjtő eredményei ezen a linken érhetőek el.

A Wekerlei Székelykapu Futás eredményeit excel formátumban le lehet tölteni, a futásról a cikk itt olvasható. Figyelem, több munkalapon láthatóak az eredmények!

Itt láthatók a Wekerlei Társaskör Egyesület és a Kós Károly Általános Iskola közös fotópályázatára beérkezett alkotások.

A képeket szakértő zsűri bírálja el. Ezen kívül kiadásra kerül egy közönségdíj is. Erre a díjra bárki jelölhet neki tetsző képet.

Szavazni a képhez tartozó név megjelölésével lehet. A kép neve látható, ha rákattintva kinagyítjuk, vagy ha ráállunk az egérrel.

Mindenki csak egyetlen képre adhat le szavazatot. A szavazás április 25-én éjfélig tart.

Negyedik alkalommal rendezte meg a Wekerlei Társaskör Egyesület a már hagyományosnak mondható téltemetést a telepen.

A benti programok ezúttal a társszervező, a Wekerlei Gyermekház termeiben folytak, amelynek az egyik helyisége átalakult „Hangszerszám bütyköldévé”. Sok felnőtt szerint ezek inkább „zajszerzámok”, hiszen a csend megzavarására alkalmas eszközök készültek itt fából és dióhéjból szakszerű segítséggel. A másik szobában kis babákat lehetett szövetdarabokból formálni, amolyan apró kiszebábokat csináltak a kisebbek-nagyobbak, amit, ha úgy döntöttek, szintén a tűzre dobhattak elkészítői. Mindeközben a nap egyik főszereplője, a nagy kiszebáb is formát kapott: jól kitömték szalmával, fejére kendő került, testére meg alig használt
ruhadarabok. Kikarózva figyelte, ahogy a résztvevők gondjaikat egy papírra vetik mellette, és egy kis szütyőbe dobják, hogy vele együtt, az az tél szimbóluma mellett a tűzben a gondok is elégjenek.

A csendet először a rigmusok és a népi énekek törték meg a hangulatember és egy meghívott dobos vezetésével. Velük együtt fújta a Gyermekház apraja-nagyja: „Vesszen a tél, jöjjön a tavasz.” Aztán a zajkeltő eszközök éles hangjai is belevegyültek a nótaszóba. Akik később érkeztek, otthonról hoztak különféle kellékeket a tél elűzésére: furulyákkal, konyhai felszereléssel – lábasfedőkkel és fakanállal – felfegyverezve zavarták el a környékről a rossz és hideg időt. A sor elején a rövid életű és a telet jelképező szalmababa haladt, de nem saját lábán, hisz az
nem volt neki. Mögötte pedig a zajongó tömeg. A kiszebáb szép lassan közelített tűzre bocsátásának helyszínére, a Kós Károly térre. Ott még egy hatalmas körsétát is tettek vele azok, akik azonnal a tavasz megérkezését kívánták a telepre.

Aztán a tömeg megállt, kis csend lett. A bábura rákerült a gondűző cetliket tartalmazó szütyő, és a korábban feltűzdelt gondűző szalagok is már ott libbentek a karján. A tűz gyorsan lángra kapott. Majd sikítás és zajongó felszerelések hangos zsibongása közepette a szalmabábu végső nyughelyére került. Méghozzá a tűzre. Végül énekkel és tánccal ünnepelték az összegyűltek a kiszebáb végét.

Reméljük, vele együtt a tél is visszavonulót fúj már, és hamar megadja magát a tavasz seregének.

További fotók:
Toldy Miklós képei
Romhányi András képei

Tudnivalók a rendezvényről:
A rendezvényt önkéntesek szervezték, különösebb költség nélkül, a Wekerlei Társaskör és a Wekerlei Gyermekház szervezésében több mint 40 önkéntes segítségével. Köszönjük a munkájukat.
Ha ön is szívesen segítene hasonló munkákban, örömmel látjuk köztünk.

A rendezvény főszervezője:
– Somlói Judit
Kézműves foglalkozás segítői
– Farkasné Vajtai Margit
– Hernádi Réka
– Horváth Mariann
– Horváth Zsófia
– Kovács Krisztina
– Révész Antónia
– Szloboda Ágnes
– Takácsné Repka Ildikó
– Zsarnóczky Zsanett
– Zsólyomi Réka
A Gyermekház alkalmazottai:
– Kanizsai Eszter
– Szabó Mária
– Dobi Pál
– Vass Zoltán
Tűzrakók, szállítás:
– Fazekas Csaba
– Hunya Richárd
– Somlói Fazekas Boldizsár
– Somlói Fazekas Barnabás
– Váradi Bence
– Toldy Gábor
Táncot tanított:
– Katona Bori
Hangosítás:
– Magyar Kollégium Kulturális Egyesület
– Kocsis András
– Somogyvári Rudolf
– Romhányi András
Kikiáltó:
– Takács Zoltán
Dobos:
– Kovács Gábor
Faanyag, biztosítása:
– Romhányi család
– Nagy Kálmán
– Kerekes család
Ruhaanyaggal hozzájárult a szalagokhoz:
– Cseri Judit
– Romhányiné Kovács Mária
– Szilágyi Szabina
Szalmával hozzájárult a kiszebábhoz:
– Récsei Judit
Grafikai munka:
– Gera Attila
Fotódokumentáció:
– Romhányi András
Plakátozás:
– Bonnyainé Virágh Krisztina
– Kalmár Andrea
– Németh Katalin
– Retek Dezsőné
– Viló János
Munkatárs:
– Csernai Zsuzsa
– Debreceni Zsuzsa

Köszönjük a munkájukat!