A hideg ellenére idén is sokan jöttek el a Kós Károly térre, hogy egy-egy saját díszt aggassanak a Wekerlei Karácsonyfára. A vendégeket most is igényesen terített asztal várta, süteménnyel, dióval, forró teával. Somogyvári Virág fuvolázott néhány szép karácsonyi dalt, s az ott lévők együtt is elénekeltek egy-kettőt. Volt olyan gyermek, aki egyedül énekelt. Csodás volt a sok gyertya, a fáklyák látványa. A gyermekek szeme és a kezükben lévő csillagszó csak úgy sziporkázott. Az egészet a gyönyörű havazás fogta keretbe. A Wekerlei Karácsonyfa díszítése idején fehér Karácsony volt.

Boldog Karácsonyt Wekerle!

A Wekerlei Társaskör újkori fennállása óta minden esztendőben megrendezte a Wekerlei Mikulás-ünnepet. Néhány éve azonban elkezdett új utat keresni. Összefogott a Magyar Kollégiummal. A Wekerlei Mikulás második éve a Zrumeczky-kapu alá érkezik lovashintón, két-három krampusz társaságában. Esik a hó (a hógép egy helyi vállalkozó ingyenes szolgáltatása) és a Mikulást a gyermekek közös énekléssel várják. A Wekerlei Társaskör külön CD-t bocsátott ki, hogy legyenek közösen énekelhető dalok. A hangsúly nem az ajándékon van (bár minden gyermek kapott „szellemi” ajándékot: egy pausz-tekercset, melyre valami érdekes, a Mikulással kapcsolatos szöveg van nyomtatva és hozzá egy, a Wekerletelepet szimbolizáló mézeskalácsot), hanem a Mikulásváráson, a közös éneklésen.

Sok önkéntes közös munkájának eredménye a 2009-es rendezvény is (a szolgáltatókkal: fogatos, hógépes való kapcsolattartás; a rendőrség és a polgárőrség szervezése; a hang- és fénytechnika kivonulása; az ajándékok elkészítése; a fáklyások szervezése.) Külön feladat-együttesnek számított a szánkó elkészítése. Évek óta tervezzük azt, hogy a Mikulás – a tényleges időjárástól függetlenül – mindig szánkón érkezzék meg. (Ha már a szolgáltató ajándéká-nak köszönhetően úgyis „esik a hó”.) Ez úgy lehetséges, hogy egy szánnak álcázott kerekes kocsit készítünk. Ezt a járművet az év elején elkezdtük készíteni. Ám építése megakadt az anyagiak hiánya miatt. A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány támogatása lehetővé tette a munka folytatását, ám mivel a pályázat kedvező elbírálásáról szóló értesítés egy nappal az esedékesség előtt érkezett meg, már nem volt időnk a szán építését a Mikulás-ünnepre be-fejezni. Így – bár a szánnal majdnem készen lettünk – idén még hintón érkezett a Mikulás. De jövőre…!

Negyed hat után nem sokkal már megérkeztek az első gyermekek, akik az említett CD-ről szóló Mikulás-dalokat tanulták, énekelték. Háromnegyed hatkor vette át a szót a ceremó-niamester, aki – miközben elmondta a legfontosabb információkat – éneklésre buzdította a résztvevőket. Azt sugallta, hogy a Wekerlei Mikulás-Ünnep lényege maga a várakozás, az, hogy közösen éneklünk. A „műsor” nem a Mikulás, hanem mi magunk. S a közönség énekelt is! Hat óra előtt tíz perccel álltak fel a fáklyások, kijelölvén azt a területet, ahova a Mikulás hintója majd megérkezik. Ekkorra a felvételről szóló dalokat élő ének és gitárkíséret váltotta fel.
A Mikulás megérkezése – a hóesésben – persze nagy örömöt jelentett. A három krampusz leugrált a hintóról és megcsipkedte a gyerekeket. A ceremóniamester és a Mikulás ezután néhány perces beszélgetést folytatott. Ennek során a Mikulás néhány történetet mondott el a wekerlei gyermekek életéből. (Ezeket a hozzá írt levelekből ismerte meg.) Majd átadta a ceremóniamesternek a wekerleieknek szóló ajándékot: az Adventi Gondolatnaptárhoz hozott díszes keretet. Ezután utasította a krampuszokat, hogy osszák ki az ajándékokat. Ez – a már említett – pausz tekercs volt, amelyhez egy, a Wekerletelepet idéző díszítéssel ellátott mézeskalácsot mellékeltek. Miután minden gyermek megkapta jutalmát, a Mikulás arra kérte a közönséget, hogy búcsúzóul énekeljenek még közösen, majd énekszó kísértében, hóesésben kigördült a kapu alól.
A közönség még maradt egy kicsit, élvezték a „hóesést”, majd elszéledtek.

A fotókat készítette: Viló Zsófia, Csutorás Róbert és Romhányi András.

Október 31-én, szombaton délelőtt izgalmas esemény volt a Wekerlei Gyermekházban. Igazi tök bulit tartottak. A kicsikkel, krumplival és almával nyomdáztak, a nagyokkal terménybábokat készítettek tökből és más terményekből.

Felállították Tökfej Uraság és Tökfej Asszonyság bábját.

A Tök jó tök vetélkedő keretében volt tök – görgetés, tök – dobálás, dísztök golf.

A délelőtt záró programjaként a gyerekek megnézhették Mazsola és Tádé bábelőadását, a Babos Bábos Stúdiótól.

18 órakor a délelőtt elkészített töklámpásokkal, Tökfej Urasággal és Tökfej Asszonysággal a résztvevők közösen átvonultak a közeli Győri Ottmár térre. A téren sor került a Tök jó tök-vetélkedő utolsó feladatára és töklámpás átugrásra, ahol kihirdették a vetélkedő nyerteseit.

Végül kiválasztották a Tök királyt és Tök királylányt, akiket meg is koronáztak.

Az összes kép megtekinthető ide kattintva.

Beszámoló egy esős, de egyáltalán nem szomorú vasárnapról

Úgy tűnik, eddig egy dolog biztos a Wekerlei Bolhapiaccal kapcsolatban: amikor rendezzük, akkor esik az eső!
Szerencsére ezalkalommal úgy indultunk neki, hogy ha esik, ha fúj, mi kitartunk, és nem fújjuk le, mint legutóbb! Én azt hiszem, abban mindenki, aki kilátogatott egyetért: megérte!

Reggel, 8-9 körül még bizakodtunk, mert úgy tűnt, az eső alábbhagy, és egész kellemes időben pakolgathattuk kifelé a holmijainkat. Aztán, amikorra az árusok nagyja már megérkezett, ismét rákezdett, és kitartott a Bolhapiac végéig, néha még fel is erősödve.

A rossz idő azonban, láthatóan senkinek nem vette el a kedvét! A 62 árusítóasztal nagyjából megtelt: ötvenketten pakolták ki az eladásra szánt, megunt csecse-becséket, könyveket, használati tárgyakat, ruhákat, játékokat. Néhány holmi már akkor rögtön elkelt, amikor tulajdonosa éppen csak kirakta az asztalra: sokszor a másik árusító csapott le rá. De persze nem csak az árusok voltak kint, – bár már az is legalább 50 érdeklődőt jelent önmagában – hanem „igazi” nézelődők, vásárolni, böngészni vágyók is jöttek szép számmal, és vették górcső alá szép sorjában a standokat. Sokan hozták ki csemetéjüket is, és a kicsiket is megérintette a „bolházás szele”: izgatottan vadásztak az értékes, néha akár még 200 Ft-ért is árult kincsekre! Utána boldogan dicsekedtek minden arra járónak vele!

De ezen nincs is mit csodálkozni, mert ugyanezt a felnőttekről is elmondhatjuk. Egy-egy olcsón megszerzett kis tárgy, emlék ugyanilyen örömet szerzett új 18 éven felüli tulajdonosának is! Hát még annak, aki túladott rajta: végre, egy kacattal kevesebb… Nincs jobb bizonyíték arra, hogy mennyire különbözőek vagyunk egy bolhapiacnál: ami az egyiknek lom, az a másiknak hatalmas érték. És ez így van jól!

Egyszóval, családiasan, jó hangulatban telt el az esős délelőtt, a vásárlás mellett nagy találkozások helyszíne is volt a piac: rég nem látott ismerősökkel, egykori szomszédokkal, gyerekkori pajtásokkal, osztálytársakkal futhatott össze itt az ember, ment az alkudozás, folytak a párbeszédek, még munkamegbeszélés is összejött néhány wekerlei önkéntes között, tehát igazi közösségi hadszíntérré változott erre a vasárnapra a Wekerlei Kispiac területe!
Reméljük, jövőre is folytatódhat e sikeres program, akár évi több alkalommal is. Mi dolgozunk rajta. Önök pedig rendeljék meg addigra hozzá a jó időt!

Debreceni Zsuzsa

Másodszori, szó szerinti nekifutásra remek hangulatban lezajlott a II. Wekerlei Tájékozódási Futás.

Az október 11-ei, rossz idő miatt elmaradt első versenynap után november 7-én reggel is volt ok az aggodalomra. Az eső szerencsére ezúttal nem esett, de félő volt, hogy a borongós idő, a hideg és a köd elijeszti a futni vágyókat.

Az aggodalom azonban feleslegesnek bizonyult, hiszen a délelőtti órákban sorban jöttek a versenyzők, akik a nevezést követően megkapták az „útilaput”, vagyis a igazoló lapot, és a rajt előtt pár perccel a térképeket is. Rövid helyzetfelismerést követően egyesével vágtak neki Wekerletelep utcáinak az indulók, akik 2 és 4 kilométeres távon mérhették le futási és tájékozódási képességüket. A szervezők pedig nem is akárhova helyezték el az ellenőrző pontokat, olykor a futóknak ezzel nem kis fejtörést okozva – a villanyoszloptól kezdve a bokrokon át, egészen a porolóig fellelhető volt egy-egy helyszín.

Eközben az óvodás korosztály a Kós Károly téren kialakított pályán futott. Kezdetben csak egy-egy kisebb család keringett a téren, ám a gyerekek már ekkor is élvezték a keresést. Majd 11 óra tájban egy hirtelen roham következtében megkétszereződtek az indulók, így a verseny is izgalmasabb lett. Míg a szülők a térképet böngészték, addig a gyerekek a kihelyezett zsákokat és rajzokat kutatták a bokrok között.

A közel két órás eseményen csaknem 30 gyermek és felnőtt vett részt. A verseny végeztével a helyezettek oklevéllel és éremmel, valamint a többi résztvevővel egyetemben egy-egy lufival és egy izgalmas, jó hangulatban eltöltött délelőttel gazdagodtak.

Hétről hétre csütörtök esténként 18:00 órától a Társaskörben esti mesét hallgathatnak kicsik és nagyobbak. A mesélők maguk is édesanyák illetve gyermekszerető nagyszülők. Szabadidejüket feláldozva csalnak mosolyt a wekerlei gyerekek arcára bábokkal, mesével, dallal, rajzzal, diafilmmel.

Wekerlei Mesekör a facebookon fényképekkel, aktuális hírekkel, további képekkel.

 

Júniustól szeptemberig nyári szünetet tartunk.

 

Minden kedves mesélőnknek nagyon köszönjük az esti mesét!

 

Akik rendszeresen mesélni szoktak:

Eszter – bábelőadás

Bori és Tamás – rajzos dalolás

Magda néni – saját meséi

Móni és Kriszti – diafilm vetítés

Judit – mese-játék

Gabi – papírszínház mese

 

linkek:

Babos Eszter honlapja

Katona Bori és Gáspár Tamás honlapja

Az időjárás is kegyeibe fogadta a Wekerlei Életfa ünnepség szervezőit és résztvevőit. Napközben gyönyörű, verőfényes idő, este (majdnem) telihold.
Hat órától gyülekeztek a wekerleiek a telep négy pontján, akárcsak úgy, mint tavaly. A négy helyszín: a Szondi tér, az Almavirág tér, a Thököly utca- Zalaegerszeg utca sarka, és az Esze Tamás utca-Thököly utca sarka. Innen zenei kísérettel, felvezetéssel vonultak a menetek a Kós Károly tér felé .
Szép, magával ragadó látvány volt, ahogy a tér négy sarka felől megérkeztek az imbolygó fáklyafénnyel övezve a résztvevők. Mintegy 150-170 fő tisztelte meg jelenlétével az ünnepet.

Jakab Csaba színművész, az est házigazdája köszöntötte a megjelenteket. Ezt követte Romhányi András ünnepi beszéde, amelyben megemlékezett az életfának a népszokásokban betöltött szerepéről, és a Wekerlei Életfa megalkotásának történetéről, s az alkotókról.

Nagy Tamás a tavalyi avatáson, az Életfa talapzatába került kapszulába zárt, a jövőnek címzett üzenetet olvasta fel.
Jakab Csaba segítségével a jelenlévők fogadalmat tettek Wekerle értékeinek megőrzése érdekében.
A wekerlei eseményeken lassan már megszokottá váló Wekerle induló hangjai zárták a „hivatalos programot”.
Ezt követően a Tatros együttes jóvoltából moldvai csángó zenét hallgathattunk, és a táncosok vezetésével sokan, köztük számos gyerek élvezhette a közös tánc örömét. Jó hangulatban ért véget az első évfordulós ünnep.

Kedves Mindenki!

Az alábbi linken megtalálható az összes kép, mely az idei Wekerlei Napokon készült.

http://picasaweb.google.com/csutorob

A fotókat készítették: Csutorás Róbert, Kóczán Éva, Kóczán László, Makk István, Romhányi András, Viló Zsófia.

Reményeim szerint a jövőben ezen az oldalon megtekinthetők lesznek a Wekerlei események képei.

Robi