Van az úgy, hogy fordul a kocka, és az embernek megadatik, hogy megtapasztaljon egy helyzetet az asztal túloldaláról is: mint amikor a frissen végzett tanár szeptember elején először lép be az iskolába – immár nem diákként. Hét éve indították útjára a lelkes önkéntes szervezők a Wekerlei Sodrófadíj süteménysütő versenyt, ami – évente kétszeri alkalommal számolva – idén már a jubileumi, 15. fordulójához érkezett. Ezúttal lehetőséget kaptam, hogy résztvevő helyett aktív szervezőként is részese lehessek ennek a remek programnak. Úgy indult az érdeklődésem, hogy teljesen váratlanul, még az első sütisütők egyikét megnyertem egy répalekváros zabkeksszel, amit több nevezés, majd zsűrizés követett, és a tavalyi, tortás tematikájú megmérettetésen szintén sikerült begyűjtenem egy sodrófát. Nem volt tehát ismeretlen előttem a pálya, és mostanra elmondhatom, hogy a szervezőkkel is közeli ismeretséget, sőt, barátságot kötöttem (ami nevezőként a zsűrizés szigorú anonimitása miatt persze teljességgel irreleváns, viszont szervezőként a munkakapcsolatot nagyban megkönnyítette).

 

Idén szép számmal indultak versenyzők, összesen 17 süteményt állítottak a zsűri elé, aminek részben az lehett az oka, hogy ezúttal sem tematikában, sem desszert típusban nem volt megkötés. A zsűri négy tagból állt: Bognár Anna, a Koller bácsi cukrászda illetve Horváth Tímea, az Éléskamra Étterem vezetője képviselte a szakmai oldalt, Somogyváriné Márovics Erika a Wekerlei Társaskör Egyesület önkénteseként vett részt, valamint elfogadta felkérésünket Varga-Magyar Kata is, aki a tavalyi Wekerlei Napok tortaversenyének különdíjasa, és korábbi többszörös díjazott volt.

 

A pályamunkákat a szokásokhoz híven a jelen levők is értékelhették: a közönségdíjat a legtöbb “civil” kóstoló szavazatát elnyert sütemény kapta. Bevallom, még soha nem vettem részt korábban közönségkóstoltatáson. Vagy azért, mert aspiránsként túlzottan izgultam, és nem tartottam helyénvalónak a helyszínen lábatlankodni, vagy épp nem neveztem, és nem akartam fájdítani a szívemet – vagy éppen zsűriztem. Azt azért sejtettem, hogy ki kell lépnem az introvertált komfortzónámból ehhez a feladathoz, és valóban: leginkább egy megvadult hangyabolyhoz hasonló ilyen tájban a zenepavilon környéke. Viszont a hangyákhoz hasonlóan, itt az abroszos asztalok által körülvett körön belül is mindenki tudta és tette a dolgát: porciózott, feliratozott, kínált, szavazásra buzdított, és persze mosolygott.

 

A másik, nagy kihívás a nyeremények elosztása volt. Mivel legtöbbször az utolsó utáni pillanatokban érkeznek be a nevezések (sőt, volt, aki ezt el is mulasztotta, és a helyszínen pótoltuk), nehéz előre tervezni a kategóriákat és díjakat. Fontosnak tartottuk, hogy minden nevező legalább jelképes nyereménnyel térhessen haza, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy egy-egy tálca sütemény mekkora ráfodítással jár mind anyagilag, mind idő és energia tekintetében. Némileg megbonyolította a dolgot, hogy külön kategóriában díjaztuk a felnőtt és gyermek versenyzőket, végül az alábbi sorrend alakult ki:

 

Édes kategória

gyermekek:

  1. helyezés: Tavaszi mákos muffin – Árnyas Óvoda Mákvirág csoport
  2. helyezés: Ekler hattyúfánk – Morótz Lilla

megosztott III. helyezés: Zöldike – Villi Sára és Borbála

megosztott III. helyezés: Kalózok golyója – Auth Jázmin

 

felnőttek:

  1. helyezés: Répatorta narancsos mascarponés krémmel – Morótzné Kicsi Hajnal
  2. helyezés: Álomhajó – Várhelyi Panni és Takács Krisztina

 

Sós kategória

gyermek I. helyezés: Gouda sajtos pogácsa – Nagy Olivér Huba

kamasz I. helyezés: Pizzatorta – Anya kedvencei

felnőtt I. helyezés: Vendégváró kosár – Várhelyi Panni és Takács Krisztina

 

KÖZÖNSÉGDÍJ:

Tavaszi mákos muffin – Árnyas Óvoda Mákvirág csoport

 

Ehhez természetesen szükség volt a támogatók nagylelkű felajánlásaira, nélkülük nem lehetett volna ilyen színvonalas az idei tavaszi versenyprogram:

 

Bock Pince

Éva Magazin (Marquard Kiadó)

Libri könyvesbolt (Shopmark)

Bobojca Műhelye

Éléskamra Étterem

Magyar Kollégium

Málnacukor kézműves nyalókák

Másik Bolt

Maya Szörpök

Pocsai Porta

Wekerlei Kávézó/Kis Tigris Fagyizó/Vetrece

Wekerlei Kultúrház és Könyvtár

Wekerlei Társaskör Egyesület

 

És itt muszáj megemlíteni az önkénteseket is. Kívülről nézve izgalmasnak és mozgalmasnak tűnnek az erőfeszítéseik, és a munkájukért, a beleölt energiáikért méltán hálás a közönség. Belelátva a folyamatokba, azt kell mondjam: amit a fesztivál néhány napján látunk, valóban csak a jéghegy csúcsa. Nagyon sok feladat, egyeztetés, ötletelés és szervezés áll egy-egy program mögött, amely megvalósítását ezúton is köszönjük a résztvevő csapattagoknak!

 

Összességében nagyon hálás vagyok, hogy része lehettem idén a tavaszi Sodrófadíj szervezésének, mert rengeteget tanultam – nemcsak az önkéntességről, a programszervezésről, a szponzorálásról, a PR-ről, az együttműködésről, és még számtalan szakmai dologról, de emellett saját magamról, a képességeimről és a határaimról is. Kimerítő volt ez az időszak, de már mocorog bennem pár ötlet az őszi Sodrófadíjhoz…!

 

(Ha Te is így vagy vele, szívesen vesszük visszajelzéseidet, ötleteidet az alábbi kérdőíven vagy a sodrofadij@gmail.com címen, ahol csatlakozhatsz is az önkéntesek csapatához)

 

Izsák Hajnalka

 

Vélemény, hozzászólás?