Milyen mélységesen mély a múltnak kútja….

Beleszédül, aki belenéz.

A XII. Wekerlei Székelykapu Napokon sok érdeklődőt vonzott ez az utazás. A lovaskocsi a Zrumeczky kapu elől indult. A kocsit két paripa, Vitéz és Vezér húzta. Évek óta hűséges kísérői ezen időutazásoknak, ahol az utasok 100 éves lelkekkel, sorsokkal találkozhatnak. Régen élt családfőkkel, akik nem tudtak otthont biztosítani a családjuknak. Munkásokkal, akik két másik társukkal osztoztak egy ágyon, mert nem volt hajlék, ahol lehajthatták volna a fejüket. Miniszterelnökkel, aki szívén viselte ezen emberek sorsát. Találkozhatunk a polihisztor építésszel,aki azon töprengett, miért keresi meg olyan feladat, amihez ő nem is ért. Akinek munkáit a szíve tervezte. Aki rágondolt szeretett erdélyi főtereire Kolozsvárra, Szebenre és megtervezte a miénket. Találkozhatunk szerelmes férfiakkal, akik minden erejüket megfeszítve húzták a téglákkal megrakott csilléket, hogy visszafelé a kedvest ültethessék bele. Lelkésszel,aki utazótitkárként bejárta az országot és nagy tervéről álmodozott, hogy Wekerlén felépíti kis gyülekezetének a templomot. Találkozunk a telep gondnokával, aki bölcsen megtervezte Wekerle úthálózatát, tiszteletben tartva az előző tervek nagyszerűségét, a költséghatékonyságot és mindenek előtt a leendő lakosok igényeit. Találkozunk tétova kis óvodásokkal, akik át meg átnéznek a kerítésen, majdani iskolájuk udvarára. Találkozunk asszonyokkal, akik gondosan locsolták a ribizli bokrot, hogy kevesebb lakbért kelljen fizetni. Találkozhatunk tanítókkal, pékekkel, iskolásokkal orvosokkal, életekkel, sorsokkal.

Ők pedig mesélnek nekünk. Mesélik, hogy akkor is jó volt itt élni. Mesélik, hogy sok gyermek született. Hogy akkoriban sok szabályt kellett betartani, és ez jó volt. Rend volt. Hogy volt alkalom a találkozókra, sportra, játékra. Mesélik, hogy az ország különböző pontjairól érkeztek, hogy a közös az volt bennük, hogy meg akarták ismerni egymást. Mesélik, hogy volt szellemi és kulturális élet Wekerlén. Mesélik, hogy vannak házak itt, amik emlékeztetik őket a rég elhagyott otthonukra. Mesélnek hosszan, őszintén.  

A Zrumeczky kapu alá kanyarodik a kocsink. A téren sokadalom. Az emberek koncerteznek, kiállítást szerveznek, fotóznak, beszélgetnek, sportolnak, játszanak, táncolnak.

Megérkeztünk.

Zsolnai Éva

A helytörténeti lovaskocsik május 20-án 15 órától  45 percenként indulnak 19.30-ig  a Társaskör irodája elől.

Jegyek elővételbe kaphatók a Társaskör irodájában nyitvatartási időben.

 

Vélemény, hozzászólás?