A Wekerlei Futóklub – Wekerlei Társaskör Egyesület szervezésében újból egy nagyszerű hangulatú biciklitúrán vehettünk rész április 10-én, vasárnap.

 

Nem ez volt az első Velencei-túra kerülő kerékpáros program, de mondhatom, hogy ez volt az egyik legszórakoztatóbb. Jómagam szinte végig hahotáztam az utat a bringás társak humorérzékének köszönhetően. Amikor persze felfelé kellett tekerni, nem nevetgéltem, de akkor mindenki az erőkifejtésre koncentrált. Egy-két ilyen kissé meredekebb emelkedőtől eltekintve a túra nagy részén kellemes, szépen felújított kerékpárutakon haladtunk. A tavasz csodálatos színekkel, virágzó fák és bokrok látványával ajándékozott meg bennünket. A családi túrának meghirdetett úton inkább a közép korosztály képviseltette magát, és többen voltak közöttünk 60 év felettiek, akik a fiatalabbakat megszégyenítő sportosságról és edzettségről adtak tanulságot. A társaság legfiatalabb tagja maga a túravezetőnk, Hídvégi Tamás volt, aki alapos helyismeret birtokában rutinosan kalauzolt végig bennünket a tó körül.

Az utunk a Kőbánya-Kispest vasútállomástól indult, ahol bemelegítésként fel- és lecipeltük a kerékpárokat az akadálymentességgel még nem büszkélkedhető állomás lépcsőin. A kényelmes, egyórás vonatút után megérkeztünk Gárdonyba, ahol „lóra” pattantunk. Természetesen – mint gyakran máskor is – a társaság egy része már azt tervezgette, hogy hol állunk meg „tankolni”, ami az elemózsia és az innivaló magunkhoz vételét jelenti. Nyilván ízesebb a helyi specialitás, mint a hátizsákban lapuló szendvicsek. Dél körül le is parkoltunk egy halászcsárda előtt, ahol a társaság nagy része a vegyes halászlé ízeit kóstolgatta. Azt persze kevesebben kalkulálták be, hogy visszafelé jóllakottan kell feltekerni azon a mellékúton, amin az étterembe igyekezve legurultunk, de azért ez sem jelentett áthidalhatatlan akadályt.

Utunk ezután a 2012-ben elkészült Dinnyési Várparkhoz vezetett, ahol az egykori középkori magyar várak rekonstruált, kicsinyített mását láthatja a közönség. A várakat körbe vevő kopjafa oszlopokon egy-egy magyar királyról vagy fejedelemről olvashattunk.

A történelmi kitérő után tovább tekertünk, és Sukorón, Pákozdon keresztül eljutottunk Agárdig, ahol bevetettük magunkat a helyi termálfürdőbe. A szabadtéri és fedett meleg, termálvizes medencékben kiáztattuk megfáradt tagjainkat, és felfrissülve el is értük a 17.30-as, Budapestre tartó vonatot. Volt még egy óránk, hogy a vonaton megosszuk egymással élményeinket, kérdéseinket, véleményt cseréljünk a világ dolgairól.

Legközelebbi túránk május elsején a Visegrádi-hegységbe vezet. Várjuk a vállalkozó kedvű, sportolni vágyó kerékpáros társainkat!

 

Szabó Mária

Vélemény, hozzászólás?