Marossy Tímea levele:

Valóban ezt akarjuk?

Sokan csodálkoznak, sokan méltatlankodnak, elégedetlenkednek Wekerlén, látva a Kós kapu alatt készülő építményt. Teszik ezt csendben, egymás között. Kíváncsi voltam tehát, mit szól ehhez a Wekerlei Társaskör, van-e hír, mozgolódás az ügyben.

Csupán egy rövid hírt, inkább tényszerű közlést találtam honlapjukon, amely arról számol be, hogy a Társaskör a hatósághoz fordult az ügyben, azonban ennek eredményessége-eredménytelensége ismeretlen. És a wekerlei lakosok is hallgatnak, mert nyilvános kommenteket sehol sem találtam. Talán, mindenki a másikra vár. Egyébként sokatmondó ez a hallgatás….

Elöljáróban, idézet a Wekerlei Társaskör honlapján szereplő cikkből.

„Wekerle szellemében, Wekerle ellenében

WEKERLÉT ÉPÍTÜNK

Magunkért – magunknak

Múltunkért – a jövőnek

 

A Wekerle-telep európai jelentőségű, sajátosan nemzeti karaktert képviselő kertváros. Megvalósítása előtt európai példákat keresve az angol kertvárosokat tekintették mintának. Szellemisége, humánus, emberi léptéke, egységes arculata alapozza meg európai ismertségét, a világ építészeti örökségében elfoglalt rangját. Különleges értékét az adja, hogy máig megtartotta eredeti hangulatát, szerkezetét és épületeit.

A mai kor embere felrúgta a világ rendjét, ezért azután bizonytalan benne. Mi, akiknek olyan szerencsénk van, hogy itt lakhatunk a Wekerlén; úgy érezzük, itt védve vagyunk. Ezért felelősek is vagyunk érte. És az épített örökség lehetőséget is ad a kezünkbe. Mi wekerleiek a telep Centenáriumára végre felnőttünk. Nekünk már lehetőségünk van arra, hogy helyrehozzuk a múlt és a jelen hibáit és helyreállítsuk a világ rendjét! Legalább itt a Wekerlén. A telep múltja kötelez.

Vajon épülhetne-e most egy ilyen telep? Mindannyian tudjuk erre a választ: NEM! Ezért is őrizzük meg ezt a különlegességet, ezt a gyöngyszemet! Emberi kötelességünk a fenntartható fejlődés elve szerint megóvnunk, és utódainknak továbbadni ezt az értéket. Szeretett telepünk példaként szolgálhat minden mai politikus és építész számára is.”

 

Eddig az idézet; bár folytathatnám tovább is a hosszas elvi állásfoglalást és gyakorlati útmutatót, amely a wekerlei lakosokra sok kötelezettséget, anyagi terhet és felelősséget ró a városkép és a telep állapotának megőrzése érdekében.

Azonban a Kós kapu alatt készülő, már felállított, kürtőskalács sütő tulajdonosa és az építmény felállítását  engedélyező Hatóság –Kispesti Önkormányzati és V. kerületi Műemlékvédelmi Hatóság- minden eddigi jószándék, civil kezdeményezés ellenére fittyet hány a cikkben foglaltakra, semmibe veszi a múlt értékeit és a wekerlei lakosok eddigi áldozatos munkáját is.

Az V. kerületi Műemlékvédelmi hatóság Pilátusként mossa kezeit, jogszabály hiányára hivatkozva állítja, hogy nincs joghely, amelyre hivatkozva megakadályozhatná az építmény felállítását. De vajon mit szól mindehhez a kerületi főépítész és az építmény felállítását engedélyező szakember? Bizonyára tiszta a lelkiismerete és nyugodt az éjszakája is miután az engedélyt aláírta. De szívesen megkérdezném a kerület politikusait, képviselőit, hogy Ők mit szólnak, és mit tesznek az Ügyben? Szerintük ez így rendben….?

A Hatóság legfőbb érve, hogy az építmény nem rongálja a műemlék épületet, ezért nyugodtan felállítható.

Viszont rontja a Kós Károly tér képét, megbontja annak összhangját! Beüzemelésekor füstje majd bekormozza a kapu boltívét, a kapu felett lakó is szagolhatja a füstöt és a kalácsillatot, a patikának is jut majd az illatokból, füstből bőven. Az engedélyt kiadó szakember számára nyílván ezek nem érvek, ha egyáltalán végzett hatástanulmányt az engedélyezési eljárás során!

Mintahogyan az sem szempont, hogy az építményt egyébként a kaput megvilágító lámpára helyezték, azon álldogálnak majd a bizonyára kedves, mosolygós kalácsárusok! És nyár este, szinte színházi drámai fényben fog pompázni az alsó megvilágítású kalácsütő! Pompás, mesés látvány és hangulat…..

Úgy látszik a tavasz beköszöntével új szelek fújnak, új időknek új dalai jönnek és Wekerlén a jövőben hatósági segítséggel és jóváhagyással majd ilyen módon „őriz értéket az idő”.

Az eddig tettekre kész, közös munkára, összefogásra buzdító önkéntesek, lakosok, tisztséget betöltők pedig hallgatnak. Mondhatnám azt is, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma” és „atyafiáért számot ad a testvér”.

A fent idézett cikk aláíró a Wekerlei Építészklub részéről Somlói Judit és Nagy Attila.

„Tegyünk meg mindent telepünk építészeti értékeinek megőrzéséért! Mi vagyunk a Wekerle-telep szellemiségnek örökösei!” felszólítást követően: Gajda Péter polgármester és Nagy Tamás elnök.

 

Tisztelt aláírók! Valóban…!?

Tisztelt Somlói Judit és Nagy Attila!

Tetszik ez Önöknek? Rendben van ez így? Tettek valamit a kérdéses ügyben? Van fejlemény?

Mit mond az Önkormányzat, mit mond a Műemlék felügyelőség, mit mond a képviselő testület és mit mondanak Önök?

Tisztelt Gajda Péter polgármester úr és Nagy Tamás elnök úr!

Hitelesnek tartják ezek után a cikkben foglalt vállalásukat és Önmagukat? Komolyan gondolják mindazt, amit aláírtak? Vagy jól hangzó elméleteket gyártanak, amely csupán mások számára jelentenek kötelezettségeket? Szándékaik szerint, wekerlei ünnepnapokon Önök is lakmároznak majd a Kós kapu alatt sütött kürtőskalácsból, gazdagítva és további hasonlóan otromba építmény felállítására bátorítva annak tulajdonosát?

Kós Károly nagyon szomorú volna, ha ezt látná, és méltatlanok vagyunk szellemi örökéhez, ha ezt annyiban hagyjuk.

 

Fényképek: Boros János, Hidvégi Tamás

 

image2 20160225_6 20160225_4 20160225