A Kós kapu alatt elkezdődtek építkezési munkák, amelyek nem illeszkednek a telep képéhez. Mint ahogy a Kós Károly tér épületei, így a Kós kapu is műemlékvédelem alatt áll. Ezért a Wekerlei Társaskör a hatóságokhoz fordult, hogy vizsgálja meg, hogy kapott-e ez az építkezés örökségvédelmi engedélyt.

WP_20160206_08_17_23_Pro WP_20160206_08_17_35_Pro

2 comments on “Környezetidegen építmény a Kós kapu alatt

  • Boros János azt mondja:

    XIX. kerület – Kispesti hírek
    Olvasóink írták
    2016. február 24. szerda, 17:48
    27
    Kürtőskalács sütő a Kós kapu alatt. Valóban ezt akarjuk? Sokan csodálkoznak, sokan méltatlankodnak, elégedetlenkednek Wekerlén, látva a Kós kapu alatt készülő építményt, azaz kürtőskalács sütőt.

    Teszik ezt csendben, egymás között. Kíváncsi voltam tehát, mit szól ehhez a Wekerlei Társaskör, van-e bármilyen hír, mozgolódás az ügyben.

    Csupán egy rövid, tényszerű közlést találtam honlapjukon, amely arról számol be, hogy a Társaskör a hatósághoz fordult az ügyben, azonban ennek eredményessége-eredménytelensége ismeretlen. És a wekerlei lakosok is hallgatnak, mert nyilvános kommenteket sehol sem találtam. Talán, mindenki a másikra vár. Egyébként sokatmondó ez a hallgatás….

    Elöljáróban, idézet a Wekerlei Társaskör honlapján szereplő cikkből. „Wekerle szellemében, Wekerle ellenében WEKERLÉT ÉPÍTÜNK Magunkért – magunknak Múltunkért – a jövőnek A Wekerle-telep európai jelentőségű, sajátosan nemzeti karaktert képviselő kertváros. Megvalósítása előtt európai példákat keresve az angol kertvárosokat tekintették mintának. Szellemisége, humánus, emberi léptéke, egységes arculata alapozza meg európai ismertségét, a világ építészeti örökségében elfoglalt rangját. Különleges értékét az adja, hogy máig megtartotta eredeti hangulatát, szerkezetét és épületeit.

    A mai kor embere felrúgta a világ rendjét, ezért azután bizonytalan benne. Mi, akiknek olyan szerencsénk van, hogy itt lakhatunk a Wekerlén; úgy érezzük, itt védve vagyunk. Ezért felelősek is vagyunk érte. És az épített örökség lehetőséget is ad a kezünkbe. Mi wekerleiek a telep Centenáriumára végre felnőttünk. Nekünk már lehetőségünk van arra, hogy helyrehozzuk a múlt és a jelen hibáit és helyreállítsuk a világ rendjét! Legalább itt a Wekerlén. A telep múltja kötelez. Vajon épülhetne-e most egy ilyen telep? Mindannyian tudjuk erre a választ: NEM! Ezért is őrizzük meg ezt a különlegességet, ezt a gyöngyszemet! Emberi kötelességünk a fenntartható fejlődés elve szerint megóvnunk, és utódainknak továbbadni ezt az értéket. Szeretett telepünk példaként szolgálhat minden mai politikus és építész számára is.”

    Eddig az idézet; bár folytathatnám tovább is a hosszas elvi állásfoglalást és gyakorlati útmutatót, amely a wekerlei lakosokra sok kötelezettséget, anyagi terhet és felelősséget ró a városkép és a telep állapotának megőrzése érdekében. Azonban a Kós kapu alatt készülő, már felállított, kürtőskalács sütő tulajdonosa és az építmény felállítását engedélyező Hatóság –Kispesti Önkormányzati és V. kerületi Műemlékvédelmi Hatóság- minden eddigi jószándék, civil kezdeményezés ellenére fittyet hány a cikkben foglaltakra, semmibe veszi a múlt értékeit és a wekerlei lakosok eddigi áldozatos munkáját is.

    Az V. kerületi Műemlékvédelmi hatóság Pilátusként mossa kezeit, jogszabály hiányára hivatkozva állítja, hogy nincs joghely, amelyre hivatkozva megakadályozhatná az építmény felállítását. De vajon mit szól mindehhez a kerületi főépítész és az építmény felállítását engedélyező szakember? Bizonyára tiszta a lelkiismerete és nyugodt az éjszakája is miután az engedélyt aláírta.

    De szívesen megkérdezném a kerület politikusait, képviselőit, hogy Ők mit szólnak, és mit tesznek az Ügyben? Szerintük ez így rendben….? A Hatóság legfőbb érve, hogy az építmény nem rongálja a műemlék épületet, ezért nyugodtan felállítható. Viszont rontja a Kós Károly tér képét, megbontja annak összhangját! Beüzemelésekor füstje majd bekormozza a kapu boltívét, a kapu felett lakó is szagolhatja a füstöt és a kalácsillatot, a patikának is jut majd az illatokból, füstből bőven.

    Az engedélyt kiadó szakember számára nyílván ezek nem érvek, ha egyáltalán végzett hatástanulmányt az engedélyezési eljárás során! Mintahogyan az sem szempont, hogy az építményt egyébként a kaput megvilágító lámpára helyezték, azon álldogálnak majd a bizonyára kedves, mosolygós kalácsárusok! És nyár este, szinte színházi drámai fényben fog pompázni az alsó megvilágítású kalácsütő! Pompás, mesés látvány és hangulat….. Úgy látszik a tavasz beköszöntével új szelek fújnak, új időknek új dalai jönnek és Wekerlén a jövőben hatósági segítséggel és jóváhagyással majd ilyen módon „őriz értéket az idő”. Az eddig tettekre kész, közös munkára, összefogásra buzdító önkéntesek, lakosok, tisztséget betöltők pedig hallgatnak. Mondhatnám azt is, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma” és „atyafiáért számot ad a testvér”.

    A fent idézett cikk aláíró a Wekerlei Építészklub részéről Somlói Judit és Nagy Attila. „Tegyünk meg mindent telepünk építészeti értékeinek megőrzéséért! Mi vagyunk a Wekerle-telep szellemiségnek örökösei!” felszólítást követően: Gajda Péter polgármester és Nagy Tamás elnök.

    Tisztelt aláírók! Valóban…!? Tisztelt Somló Judit és Nagy Attila! Tetszik ez Önöknek? Rendben van ez így? Tettek valamit a kérdéses ügyben? Van fejlemény? Mit mond az Önkormányzat, mit mond a Műemlék felügyelőség, mit mond a képviselő testület és mit mondanak Önök?

    Tisztelt Gajda Péter polgármester úr és Nagy Tamás elnök úr! Hitelesnek tartják ezek után a cikkben foglalt vállalásukat és Önmagukat? Komolyan gondolják mindazt, amit aláírtak? Vagy jól hangzó elméleteket gyártanak, amely csupán mások számára jelentenek kötelezettségeket? Szándékaik szerint, wekerlei ünnepnapokon Önök is lakmároznak majd a Kós kapu alatt sütött kürtőskalácsból, gazdagítva és további hasonlóan otromba építmény felállítására bátorítva annak tulajdonosát? Kós Károly nagyon szomorú volna, ha ezt látná, és Önök méltatlanok szellemi örökéhez, ha ezt annyiban hagyják.

    Marossy Tímea

  • Boros János azt mondja:

    Somloi Judit, és Nagy Attila válasza!

    Tisztelt Marossy Tímea!

    Köszönjük szépen levelét, mert bizakodással töltheti el mindazon wekerleieket, akiket valóban érdekel egyedülálló telepünk sorsa, hogy nincsenek egyedül. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, tapasztalatunk alapján azonban nem mi vagyunk többségben.

    2011-ben, amikor a WTE Építészklubja és Zöld Hajtás klubja közösen végigvitte az Energiahatékony Wekerle projektet (EWP), készítettünk egy kérdőíves felmérést wekerlei lakosok között. Ebben arra a kérdésre, hogy „Fontosnak tartja-e, hogy a lakosság is erőfeszítést tegyen a műemlékeink védelméért, a saját lakóhelyünk óvásáért, fejlesztéséért?” a válaszadók 86 %-a azt válaszolta, hogy nagyon fontosnak tartja. De amikor arról kérdeztük őket, hogy konkrétan saját maguk a házuk eredeti tetőformáit, ablakait, homlokzati díszeit mennyire hajlandóak védeni (saját maguk ellen is, ha úgy tetszik), akkor már csak 50-70 %-uk állt ki az építészeti értékek védelme mellett. Nyilván csak olyanok tiszteltek meg bennünket egyáltalán válaszaikkal, akik valamennyire is nyitottak voltak erre a témára. Azok között, akik nem válaszoltak, valószínűleg még nagyobb lett volna az eltérés a szavak szintjén és a ténylegesen megtehető értékvédelem támogatása között. Mindezt csak azért írtam le elöljáróban, mert a környezetünkben megfigyelhető javulásokat, romlásokat – a Társaskör és benne az Építészklub legjobb szándéka, figyelemfelhívása, ismeretterjesztése, értékvédelmi lobbitevékenysége és sokszor szélmalom harcai közben is – leginkább ez a mentalitás határozza meg.
    De a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy sokszor a legdurvább beavatkozások nem is „belülről”, hanem „kívülről” érik telepünket (mint jelen esetben is). Amikor olyan személyek, cégek, hivatalok végeznek vagy hagynak jóvá a telep értékeit figyelmen kívül hagyó beavatkozásokat, akiknek személyes kötődésük nincsen, nem ismerik az itteni közösségi életet, nem ismerik közös céljainkat (legrosszabb esetben nem is érdekli őket), akkor nem lehet apellálni a lokálpatriotizmusra sem. Ilyen esetekben lenne jó egy világos, hivatalos, mindenkire egyformán vonatkozó szabályrendszer, hogy megfelelő időben és módon, kellő határozottsággal kaphasson mindenki tájékoztatást a Wekerletelepen betartandó keretekről, kelljen minden tervbe vett tevékenységet előzetesen engedélyeztetni, természetesen legyen szigorú ellenőrzés, és ha kell, szankcionálás is. Jelenleg fentiekből legfeljebb a tájékoztatás az, aminek megvannak a személyi és jogi feltételei, bár ezek is nagy mértékben szűkültek. Az elmúlt évek sorozatos jogszabály módosításai nyomán (liberalizáció, állampolgár-barát jogi egyszerűsítések) olyan helyzetbe került maga a hatóság és elsődlegesen a hivatásos értékvédelem (ami egyáltalán megmaradt belőle), hogy a legtöbbször már csak utólag konstatálhatja a káros folyamatokat, és legfeljebb a nyilvánosság erejéhez folyamodhat, de érdemben nincs beleszólása az ügyek alakulásába. Ellenőrzés korábban is nagyon kevés volt, a szankcionálás pedig azt lehet mondani, hogy sohasem működött.
    A Társaskör, mint civil szervezet lehetőségei még ennél is korlátozottabbak. Csak a meggyőzés, a nyilvánosság és a hivatásosok tájékoztatása, a kritikus ügyek napirenden tartása az eszköze. Tevékenysége azonban csak akkor érhet el valós eredményeket, ha van fogadókészség partnereiben! Ehhez pedig politikai szándék szükségeltetik.

    Levelében felvetettekre konkrétan válaszolva: Nem, nem ezt akarjuk, nem tetszik nekünk, amit látunk a Kós-kapu alatt. Legalábbis a Wekerlei Társaskör Egyesület nem akarja ezt. Hogy ki akarja, kinek fontos ez? Nem tudjuk. Az üzlethelyiségek (a kapu mindkét oldalán lévő üzletfülkét kivették) bérbeadásáról, az ide tervezett funkcióról nem volt előzetes információja a Társaskörnek (tudomásunk szerint a Kós Károly tér 2. sz. Társasház társtulajdonosainak sem). Tény azonban, hogy a helyiségek önkormányzati tulajdonúak, azokat a Vamüsz adta bérbe 5 évre a cégnek. Hogy erről a képviselő-testület tudott-e, nem tudjuk. Mindenesetre a vagyonkezelői jogokat felügyelő bizottság elé sem került a kérdés, legalábbis azóta nem, amióta a Társaskör képviselője is meghívottja a bizottságnak.

    Mi is, csakúgy mint bármelyik wekerlei járókelő, döbbenettel láttuk meg a megkezdődött építkezést. Azonnal levelet írtunk a Főépítésznek és a Tervtanácsnak (február 11-én), melyben tájékoztatást és haladéktalan kivizsgálását kértük az ügynek. Értelmezésünk szerint az építési munka örökségvédelmi engedélyköteles, ennek meglétére kérdeztünk rá. Javasoltuk a Főépítésznek, hogy amennyiben a Tervtanács bármit tehet, akkor üljön össze minél előbb.

    Más úton is próbáltuk az Önkormányzat felé eljuttatni a látottakkal kapcsolatos ellenérzéseinket, hathatós segítségüket kérni. Ékes Gábor képviselővel, Dr. Tarnai Richárd Pest megyei Kormányhivatal vezetőjével felvettük a kapcsolatot az ügyben. Mindketten levélben fordultak a kerületi Főépítészhez.
    Főépítész asszony február 22-én arról tájékoztatott bennünket írásban, hogy egyeztetett az Örökségvédelmi Hivatallal, akik azt nyilatkozták, hogy nekik nincs teendőjük az ügyben, tekintettel arra, hogy az építés nem érinti magát az épületet. A kerület egyedül településképi bejelentési eljárás lefolytatását írhatja elő, ezt az építtető tudomására is hozták. Ennek eredményeként be is nyújtottak egy kérelmet, melyben leírták a már megvalósult és a még befejezésre váró munkákat és a technológiát.

    Február 23-án délelőtt tárgyalt a Tervtanács a kürtöskalács sütő építési munkáiról. (Tette ezt úgy, hogy a településképi bejelentési eljárások elbírálásába nem is kellene bevonni az önkormányzati rendelet értelmében. Annak elfogadása polgármesteri hatáskör, a főépítészi szakmai vélemény is elegendő hozzá.) Megtudtuk, hogy az építtető közterület foglalási engedéllyel is rendelkezik, melynek kiadásáról nem kérték ki előzetesen a Főépítészi Iroda véleményét. A Tervtanács tagjai szerint az építés akkor is örökségvédelmi engedélyköteles kellene, hogy legyen, ha fizikailag nem érinti a műemléki védettségű épületet, hiszen magát a látványt befolyásolja a kapualjba épített sütő és értékesítő terasz. Erre azonban a Tervtanács nem kötelezhet egy Hatóságot. Pedig minden valószínűség szerint ez az egyetlen olyan hivatalos fórum, melynek szempontjai szerint megakadályozható lenne a beruházás megvalósítása, mivel úgy tűnik minden más engedéllyel rendelkezik az építtető, minden más általános szabályt betart. (Esetleg még az ÁNTSZ, Katasztrófavédelem szakhatósági engedélyek beszerzése lehet egy olyan pont, ahol akadályokat lehet eléjük gördíteni.)
    Építészeti szempontból a kaput bármilyen módon leszűkítő épített szerkezet bántó. Főépítész asszony kompromisszumként azt javasolta, hogy a közterületre kikerülő elemek csak a működési idő alatt ideiglenes jelleggel legyenek ott. Erre fog javaslatot tenni a polgármesternek a bejelentési eljárás kapcsán. A kapualj falába vésett elektromos kábelek helyét vissza kell javítani és a teljes kapualjban helyre kell állítani a vakolt homlokzati felületet, annak újra színezésével.

    Tisztelt Tímea!

    Levelének végén feltett személyesen nekünk címzett kérdése, hogy mit mondunk mi? Az eddig leírtak után talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ebben az esetben (is) szinte teljesen mindegy, hogy mit mondunk mi építészekként. (Nem először fordul elő, hogy az építészeti, örökségvédelmi szempontokat más, „fontosabb” szempontok erőből felülírják.) Mostanra mindent elmondtunk az általunk elérhető hivatalos fórumokon, ami szakmailag indokolja álláspontunkat. Sajnos nem civil szakmai kérdésként merül fel innentől kezdve az ügy. Hatósági és politikai akarat kellene ahhoz, hogy a wekerlei szellemiséggel is egybecsengő megoldás születhessen, illetve önmérséklet és alázat kellett volna ahhoz, hogy egyáltalán fel se merülhessen egy ilyen probléma!

    Természetesen abban igaza van, hogy mindezek ellenére nem tehetjük fel a kezünket, csak ez már egy másik folyamat, nevezhetjük civil ellenállásnak vagy nyomásgyakorlásnak! Ez pedig minden wekerlei joga és lehetősége!

    Somlói Judit és Nagy Attila

Vélemény, hozzászólás?