Életének 101. életévében családi körben csendesen elhunyt Kispest és Wekerle kiemelkedő személyisége, az ország egyik legjelesebb énektanára, Kispest díszpolgára, id. Somorjai József. A Wekerletelep valamennyi iskolájában tanított az elmúlt 60 évben. Hamvait 2015. február 14-én, szombaton 12 órakor a lelki üdvéért tartandó szentmisét követően a Munkás Szent József Plébánia urnatemetőjében helyezik el.

 

id. Somorjai József életútja

(1914. május 17 – 2015. január 16.)

1914-ben született a Felvidéken, Bikás községben. Gyermekkorát Ózdon töltötte, iskoláit Ózdon és Putnokon végezte. 1935-ben a Budai Tanítóképzőben kapta meg évfolyamelsőként kitüntetéses Mestertanítói diplomáját, majd Esztergomban kántori oklevelet szerzett. A végzést követően a Tanítóképző igazgatójának ajánlására került nevelőnek Odescalchi Pál herceg mellé, aki a neves Adrássy Gyula gróf unokája volt. A Fő utcai palotában nagy szeretet övezte a fiatal nevelőt, aki a főúri családban nem mindennapi hírességekkel találkozhatott.

Azonban gyerekek közé, iskolába vágyott. 1938-ban Sényőn, egy kicsi nyírségi faluban vállalt tanítói állást. Egy évvel később megnősült: Hajnal Paulinát, a tanítóképzőben megismert barátjának húgát vette feleségül 1939. augusztus 20-án. Néhány napra rá kitört a második világháború, és a hat hete házas, ifjú tanító SAS-behívót kapott – azonnal jelentkeznie kellett tehát a katonaságnál. A mai Ukrajna területére, Szolyvára vonult a csapatával zászlósként, később a Vereckei Hágón állomásozott alhadnagyként. A háború vége felé a szovjet hadsereg ellentámadása miatt egységével az ausztriai Gmundenig menekült, itt esett végül amerikai fogságba 1945. május 8-án. Amikor 1946 márciusában végre hazaengedték, itthon a már szovjet befolyás alatt álló magyar rendőrség tartotta vizsgálati fogságban. A háború után kőművesként, kétkezi munkával kereste kenyerét; többek között a Krisztina körúti Postapalota építkezésén is dolgozott.

1947-ben, mikor újra tanítói állást kapott, már 3 gyermeke volt. Apósa a wekerlei Munkás Szent József templom első kántortanítója volt, így kapott még nagyobb kedvet a zenéhez. Elvégezte a tanárképzőt, majd énektanárként dolgozott tovább.

A Hungária út 28. szám alatti iskolában kezdte újra pályafutását énektanárként, és átvette apósától és sógorától a katolikus templom énekkara, a Harmonia Sacra vezetését. Ekkoriban történt, hogy feljelentették egyházi ének tanításáért. Az iskolában a betanulás alatt álló egyik mű ugyanis Kodály Pünkösdölője volt (benne pedig: „egy Istenünk, egy lelkünk, mi elmegyünk Boldogasszony…”). A zeneszerző neve ekkor végül még megvédte őt a meghurcoltatástól. Az államosítás után azonban – mivel nem írta alá az „együttműködési nyilatkozatot” – kirúgták. A Gábor Andor iskola igazgatója, aki jól ismerte képességeit, állást kínált neki. 1950-ben – alig másfél éve együtt éneklő gyerekekkel – április 4. alkalmából az iskola kórusa már Melis György mellett szerepelt a Kossuth Rádióban. Ettől kezdve rendszeresen szerepelt kórusaival a rádió gyermek- és zenei műsoraiban.

1950-ben a kispesti tanács a Kossuth téren megalakította a kerület bázisiskoláját, ahova minden szak legjobb tanerőit gyűjtötték össze. Őt is idehelyezték, mint a kerület legjobb énektanárát. 1952-ben váratlan fordulattal kinevezték őt (a néhány éve eltávolított tanárt) a III. sz. iskola igazgatójává.

Az 1956-os forradalom leverése után kisebb meghurcoltatások érték: azzal vádolták, hogy fegyvereket rejtegetett a katedra alatt. (Az egyetlen mentsége az volt, hogy az iskolában nem volt katedra…) Elkötelezett keresztény volt. Emiatt világnézeti szembenállására, illetve ebből fakadó politikai megnyilvánulásaira hivatkozva 1957-ben leváltották a Hungária utcai iskola vezetése alól azzal, hogy „szembehelyezkedett államunk világnézetével és vallás-erkölcsi alapra kívánta helyezni az iskolai oktató-nevelő munkát…”. A Hungária út 11. szám alatti, majd a mai Erkel ének-zene tagozatos iskolában tanított tovább. Ekkor kezdődött igazán sikeres, ám rengeteg munkát igénylő zenei pályafutása. Az Ady Endre úti iskolában is ének-zene tagozatot szervezett, s 1963-ban létrehozta a Kicsinyek kórusát. Voltak évek, amikor egyszerre két iskolában tanított, emellett pedig iskolán kívüli kórust is szervezett. Az Éneklő Ifjúság versenyeken sorra szerezte az arany okleveleket. Kispesten az Úttörőházban szervezte a kerület zenei életét, és megalakította az Ifjú Zenebarátok Kispesti Csajkovszkij klubját is. Akkoriban már komoly nemzetközi érdeklődés mutatkozott a magyar zenei oktatás iránt, ezért látogatott el hozzá Kispestre a hatvanas évek elején többek között Benjamin Britten, a híres angol zeneszerző és Peter Pears, az ismert tenorista. Életre hívta a kispesti Gyöngyvirág Kamarakórust, tizenhét olyan kislányt összegyűjtve, akik befejezték az általános iskolát, de továbbra is szerettek volna vele együtt muzsikálni. (Ennek az énekkarnak a vezetését később fiának adta át.)

Somorjai József ekkor már országosan ismert kórusvezető volt. Három Vass Lajos gyermekoperát tanított be; a rádióba járt be a gyerekekkel, ahol Andor Ilonával dolgozott együtt. Zenepedagógusi munkájának elismeréseként az Országos Filharmónia a Zeneakadémián tartott kórusfellépéseknél műsorvezetőként is alkalmazta Lukin Lászlóval, Szabó Helgával, Ördög Lászlóval együtt.

Sokoldalúságát jelzi, hogy a Magyarok Világszövetségéhez tartozó Anyanyelvi Konferencia munkájában is tevékenyen részt vett. A 60-as és 70-es években nyaranta sok-sok éven át vezetett anyanyelvi táborokat külhoni magyar gyerekek számára Balatonlellén, ahol a magyar népdalkincs és irodalom gyöngyszemeinek megismertetésén keresztül segített a gyökerek megtartásában a távolra szakadt magyar családok gyermekeinek. Ekkoriban készült el a magyar nyelvi oktatást segítő Aranyhíd című tankönyv, melynek zenei anyagát ő készítette el.

A kispesti ének-zene oktatás kiemelkedő személyisége 1975-ös nyugdíjba vonulását követően még 13 évig tanított, bebizonyítva, hogy – ahogy ő maga is fogalmazott – sziszifuszi munkával bármely iskolában újrateremthető a zene szeretete. Pályafutása során valamennyi wekerlei és kispesti iskolában tanított. Csaknem 90 éves koráig vezetett ismeretterjesztő hangversenysorozatokat kisiskolásoknak a Zeneakadémián, később a Mezőgazdasági Múzeumban konferálta a vasárnapi múzeumi koncerteket.

Számos szeretett tanítványával tartotta élete végéig a kapcsolatot, akik mindannyian hálával és szeretettel gondolnak vissza következetes, szeretetteljes, alapos, lelkiismeretes pedagógiai tevékenységére és derűs személyiségére. Volt osztályai rendszeresen hívták találkozóikra is – amikor csak tehette, mindig nagy örömmel tett eleget ezeknek a meghívásoknak. Az osztálynévsort ilyenkor előzőleg átismételte magában, hiszen minden egyes tanítványát külön-külön, személy szerint is igyekezett számon tartani évtizedek távlatából is, mindig nagy szeretettel emlegette őket.

Munkássága elismeréseként 2000-ben Kispest díszpolgárává avatták. Századik születésnapján az Önkormányzat zsúfolásig telt nagytermében a közönség egy emberként idézte fel spontán módon azt a rövid dallamot, amivel évtizedeken át minden énekórája kezdődött: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” A születésnapi ünnepség végén Somorjai József Babits szavaival köszönte meg a felé áradó szeretetet, amely ezen az estén, és egész életében körülvette őt: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.

Három gyermeke született, akik közül ketten szintén zenei pályára mentek. Szeretett feleségét (akivel egész életükben „Angyalom”-nak szólították egymást) 72 évi harmonikus házasság után, 2011-ben veszítette el. Családját alkotja továbbá öt unokája és 13 dédunokája.

Generációkon keresztül adta át a zene és a dal szeretetét, ezen keresztül pedig tanítványait önmagukkal szembeni igényességre, tudásszomjra, emberi tartásra nevelte. Gyönyörű, nehéz és kalandos élete végén, amelynek során mindvégig megőrizte szellemi frissességét, megadatott neki, hogy a déli harangszóra családja körében, békességben távozhatott a földi életből.

Id. Somorjai József tanár urat a Budapest XIX. kerületi Önkormányzat saját halottjának tekinti. Tanár úr temetése 2015. február 14-én szombaton 12 órakor lesz a wekerletelepi Munkás Szent József Plébánia urnatemetőjében, az érte bemutatott szentmisét követően.

Budapest, 2015. január 22.

Nagy Tamás

Vélemény, hozzászólás?