Az idei Wekerlei Napok vasárnapja ezúttal is a tájékozódási futással indult neki. A tér felett is borult ég nem tükrözte a szervezők lelkiállapotát, hisz mindenki tette-vette dolgát, hogy a 10 órai harangszóval együtt elindulhasson az első bátor jelentkező, és vaktérképpel a kezében elrajtolhasson, de most nem gyönyörködni a telep szépségeiben. A két, valamint négy kilométeres távokon a futóknak különféle akadályokon is úrrá kellett lenniük, hisz a tájfutást idén gátfutás is nehezítette: nagyobb pocsolyák, kiterjedt sáregységek, esetleg zsinórjáról elvált zsírkréták törték meg a tájékozódás ritmusát. A térképeken ugyan jelölve voltak a pontok, melyeket érinteni kellett, sőt a szakmabeli szervezők könnyítésül azt is feltüntették a papír alján, mit is kell keresni (kerítéssarkot, tűzcsapot, etc.) hogy egy színes x-et rakhassanak a térkép mellé kapott jelző-lapocskán a futóknak, de még így is többen nyugodtan és teljes természetességgel indultak neki a telep másik végének. De végül ők is hazataláltak, pontosabban célba értek. 20 perces idővel dobogós helyezést lehetett elérni, itt mindenki-nyer alapon valahány beérkező egyén, csapat, biciklis futárral megerősített gyerkőc egy oklevelet vehetett magához, miszerint ő teljesítette a lehetetlen küldetést. Nem tévedt el Wekerlén, futva, itt-ott a természet által szült nehézségeken keresztüljutva.

És bár, ezekből a sorokból pont az ellenkezője jöhet le az olvasónak, ez nem is olyan egyszerű. Mármint kijutni a telep „labirintusából”. Én már csak tudom.   

Elhalasztva, de nem örökre

A kis óvodásoknak és alsósoknak szervezett térbeli tájékozódásról nem is beszélve. Hisz nekik nemcsak térben, a Kós tér berkein belül kellett megtalálniuk a kihelyezett, rajzokkal ábrázolt pontokat, hanem időben is. A szervezők ugyanis az eredetileg tervezett időpontot, ami ugye a Wekerle Napok megszokott 0. napján, péntek délután lett volna, a heves esőzések miatt és még hevesebb és kitartóbb, teret beborító tócsakupacok miatt lefújták. És úgy tervezték: jövőre Veled ugyanitt. Végül a rendezvényen annyian érdeklődtek az új időpontról, hogy a szervezők megadták magukat, és két héttel később, szeptember utolsó szombatjának délutánján megkerült, ami elveszett. Vagyis bepótolták a kicsik tájfutását is, ahol közel 100 gyerkőc rohangált eszeveszetten a téren, láthatósági mellényben, hogy rajzolt csigákkal és tökökkel ellátott pontokat keressenek fel térképeik iránymutatása alapján Tehették ezt 400 és 800 méteren is, külön-külön, vagy egymás után akár, szülői vehemenciával a nyakukon. És mindegyik lurkó a sikeres befutó, és rajt-cél győzelem után egy-egy csoki és egy gyerekmagazin birtokában kérdezheti már előre: mikor lesz a következő futam?

U.I.: Sajnos, a technika ördöge ismét közöttünk settenkedett, pontosabban a nagyobbak tájfutása idején. Így akinek megörökített pillanatai volnának az eseményről, azokat a fotókat nagyon szívesen megosztanánk a többi érdeklődővel. Köszönjük!

További képek a kicsik tájfutásáról az alábbi linken: https://plus.google.com/photos/106914160121012680704/albums/6064900330984914577

Köszönjük az önkéntesek munkáját, akik a gyerekek tájfutását rendezték:

Baranovszky Csílár Eszter, Baranovszky Zoltán, Bebesi Márton, Bognár Judit, Désvári Éva, Fülep Marika, Gábor László, Hídvégi Tamás, Jánossy Ágnes, Kalmár Andrea, Keszthelyi Ildikó, Lechner Gábor, Papp Zsuzsa, Polyák Katalin, Romhányiné Kovács Mária, Romhányi Éva, Sebestyén Klári, Soponyai Jutka, Szőke Barnabás, Udvari Judit

Köszönjük az önkéntesek munkáját, akik a 2000 és 4000 méteres tájfutást rendezték:

Bognár Judit, Fülep Marika, Hídvégi Attila, Hídvégi Magdi, Hídvégi Tamás, Kalmár Andrea, Keszthelyi Ildikó, Lechner Gábor, Papp Zsuzsa, Polyák Katalin, Romhányi Éva, Romhányiné Kovács Mária, Somogyvári Virág, Vámosi Béla, Varga Nikolett

Wekerlei Futóklub és Wekerlei Társaskör

Vélemény, hozzászólás?