Idén harmadik alkalommal került megrendezésre Wekerlén a Szentiván-éji tűzszobor-bemutató, amelyet a bizonytalan időjárási körülmények miatt a szervezők nem a tervezett június 24-én, hanem 27-én tartottak meg.

Az ötletgazdák már a tavalyi sikeres bemutatót követően összeültek és megálmodták, hogy idén mivel fognak minket elvarázsolni. Az alkotók tervekhez a lelkesedést minden évben a tűzből, a dobokból és a közönség értő hangulatából veszik. Rengeteg előkészület és tervezés után 4 óra tájban jelentek meg a téren az építők, hogy felállítsák a szobrot. A szobrot, amely minden évben, mint egy főnix tűnik fel a tavalyi helyén, majd az éjszaka során hamuvá lesz.

Az este során Széles Dorka és Lukács András kalauzolt végig minket Szentiván-éj hagyományán, szokásain és a tűzzel való kapcsolatán. A bevezető gondolatok közben Benkovics Anna, Makk Gréta és Tarnai Anna énekelte el a legismertebb magyar szentiváni éneket, a Magos a rutafát. Végre felkonferálták a tűz meggyújtását! Felcsendült a Carmina burana első tétele és meggyulladtak a szobor körül lévő pásztortüzek. Egy idő után a dallamhoz csatlakozott két dob, melyek végül egyedül dübörögtek ősi hangulatot idézve. Majd az „égből” 4 tűzgolyó csapódott a szoborba és kezdetét vette a varázslat. A tűz varázslata, mely által megelevenedett előttünk a fogamzás és a születés. Tulipán-szirmok nyíltak-záródtak; egy tűzgömb világította meg a sötétet, míg végre megszülethetett a tűz-szökőkút. Mikor a legmagasabbra csapott a láng, a közönség apraja-nagyja körbetáncolta a tüzet. Az este az ilyenkor szokásos tűzugrással záródott, melyben ősi mágia jelenik meg a párok, szerelmesek számára, ahogy a pásztortüzek és a szobor hamvai felett „repítik” át egymást.

Különös este volt, mely képes összekötni a múltat, a jelent s a jövőt sajátos mágiájával.

Tervezők:

Fazekas Csaba, Iváncsics László, Romhányi András, Somlói Judit, Szebenyi Marianna, Urmai UNGURÁN László, Váradi Balázs

Dobok:

Kovács Gábor és Szögi Szabolcs

 

Fotó: Romhányi András

Vélemény, hozzászólás?