Minden eddiginél nagyobb számú érdeklődő, kimagasló eredmények, kitűnő időjárási körülmények a futáshoz – ez jellemezte a XII. Székelykapu Futást. Összesen 473 rajtszám került kiosztásra és 456-an futottak be a célba a 4200 méteres távon a május 18-i eseményen.

Talán a futók számára ideális körülmények okán (nem tűzött hét ágra a nap, mégsem volt hűvös az idő, az eső is csak ígérgette magát),de tény, hogy szinte az égből lepottyanva a megszokott létszámhoz képest mintegy száz futóval több jelentkezett.

Nem mintha a  szervezők nem lettek volna felkészülve komoly érdeklődésre. Az önkéntes munka, a telepiek tömeges részvétele tette idén is lehetővé, hogy a verseny ezúttal is teljes biztonsággal zajlott. A tizedmaraton futásának útvonalát 80 útvonal-biztosító és 60 helyszíni rendező óvta.
S mint minden esztendőben, ez a verseny továbbra is ingyenes volt: a nevezésért egyetlen fillért sem kellett fizetni. Bárki nekifuthatott a végig árnyas fák alatt, különösen szép környezetben húzódó útvonalnak. Ilyen adottságokkal, mint azt Romhányiné Kovács Mária, a Wekerlei Futó Klub vezetője kérdésünkre elmondta, az országban gyakorlatilag egyetlen pálya sem rendelkezik; talán a tatai tó-futás hosszabb árnyas szakaszait lehetne a wekerlei mellett emlegetni.

Az útvonal végig biztosított, ami szintén egyedülálló jelenség: nem kell autók között futni, sehol nincs forgalom. A szervezők mellett a helyi lakosok kint állnak és szurkolnak, tapsolnak, integetnek. Romhányiné elmondta: a helyi lakosok támogató hozzáállására jellemző, hogy melegebb időben többen megkeresik a verseny előtt: mikor lesz a futás, mert akkor fellocsolják a járdát és az úttestet, hogy a futókat hűsítse, és ne a port nyeljék.

A verseny igen népszerű, sokan évről-évre visszatérnek. Annyian, hogy az indulók létszámát tekintve feltűnik: kisebbségben voltak a wekerleiek.

A versenyen indulók közül
 
wekerlei – 185 fő
kispesti -110 fő
Budapest más kerületeiből érkező -140 fő
vidéki – 35 fő
külföldi -1 fő volt.

Rendkívül jó eredmények születtek, elsőnek Pach Péter Pál ért célba 0:13:02 perccel; őt követve Kapronyi Ferenc 0:13:42, Major Máté pedig mindössze egy másodperccel lemaradva, 0:13:43 másodperces beérkezéssel követte.

A versenyzőket kisebb hadseregnyi biciklis útvonal-biztosító kísérte. Öröm, hogy a kerekes székes versenyzők száma kettőre nőtt. Az immár törzsvendégnek számító Csizovszky Andreát Sárosi Gyula ultramaraton futó kísérte. Kitűnő párosuk már a rajthoz is nagy sebességgel, futva érkezett. Andrea a 393. lett, míg Gulyás Andris, akit édesapja kísért, a 202.helyen végzett.

A verseny, mint említettük, szinte a semmiből jön létre (a legelső futáson 17 fő indult), technikai hátterét tehát nem lehet egy napon említeni a felcsatolható chipes, több ezer fős nagyobb versenyekkel. Az elmúlt években rendre mintegy száz fővel kevesebb versenyzővel számoló rendezőket váratlan feladat elé állította, hogy a befutókapu nem tudta fogadni a versenyzőket, így a célnál néhány percre egy kis torlódás alakult ki.

Szintén egyedülálló helyi specialitás, hogy a kisebbek számára minden alkalommal sor kerül egy minimaratonra is, 400 méteres távval. Wekerle tehát helyben neveli ki az új futónemzedéket. A szülők ebben az évben is jóval izgatottabbak voltak, mint a gyermekek. Pedig, mint azt Romhányiné ezúttal is elmondta, kár az idegeskedés, a sietség: ezen a versenyen nincsenek helyezések, többek között azért, mert amíg volt ilyen, nem egy szülő szinte a levegőben maga után húzva röpítette végig a pályán karjánál fogva csemetéjét, az apukák és anyukák egymással versenyeztek. Azt is elmondta: ahelyett, hogy – mint sajnos minden alkalommal hallani – szinte leteremtenék az apróságokat, hogy miért nem voltak gyorsabbak, sokkal okosabb „megdicsérgetni, megpuszilgatni” a kicsit, hogy milyen ügyesen futott.

Az eredményszámlálók főhadiszállása idén is a III-as iskola tornaterme volt. Itt a modern technikával fölszerelt versenyeket megszégyenítő sebességgel, az utolsó befutó beérkezését követő egy órán belül már  rendelkezett a stáb az eredményhirdetéshez szükséges adatokkal, egy héten belül pedig a teljes időeredmény-listával.

Romhányiné felhívta a figyelmet, hogy idén is gondot okozott a rajtszámok felcserélése, illetve  az, hogy volt, aki a rajtszám leadása nélkül újra beállt a futók közé. Kár a számlálók komoly munkáját ilyesmivel összezavarni.

A több napos rendezvénysorozat e napján is számos program várta a résztvevőket, a helyszínen például az egyik kispesti tűzoltóautót próbálhatták ki belülről is a kisebbek és ennek ürügyén papáik, az eredményhirdetésre várók pedig más sportágak bemutatóját láthatták. Így a Kreadance Táncstúdió, az Erkel iskola kötélugrói és az Öt Elem Wushu Egyesület zord harcosai szórakoztatták a hálás közönséget.

Jellemző a nagy érdeklődésre, hogy még a délutáni órákban is kérdezgették egymást indulók és szurkolók: kinek milyen eredménye lett, hányadikként ért célba. Ennek részletei alább láthatók. A fontos viszont az, hogy már szinte tömegrendezvénnyé vált egy olyan esemény, ami néhány lelkes helyi polgár összefogásából indult ki.

Ezúttal sem maradtak el a IV-es iskola elől a Kispesti Diák Önkormányzat pompomlányai és szurkolói, az immár hagyományos világoskék öltözetben; ráadásul a megváltozott útirány miatt a terelésben is részt tudtak venni.

A természetesen fontos győzelem mellett itt nem közhelyszerű, hogy élmény a részvétel: annak öröme, hogy együtt futhatunk, versenghetünk ebben a szép környezetben.

Cikk: Udvardy Zoltán

Fotó: Toldy Miklós és Csutorás Róbert

Vélemény, hozzászólás?