Kedves wekerleiek, kispestiek!

December óta betegeskedem. Nem tudtam úgy ellátni feladatomat, mint rég. És Ti, mégis eltemetettek engem a hétvégén. Pedig én a közelben sem voltam. 10 fokos lázzal feküdtem kis otthonomban, az Északibb-sarkon.

Ennek ellenére összegyűltetek a Wekerlei Kultúrház fedele felett, és a Wekerlei Társaskör Egyesület irányításával összeesküvést szerveztetek ellenem.

Kis kiszebábokat készítettek rongyból. És fából, de nem vaskarikát. Hanem zajkeltő eszközöket. Dudákat, kerepelő eszközöket, melyeknek decibelértéke meghaladja még az én átlagos téli középhőmérsékletemet is. Aztán ott voltak a gondjaitok, melyeket, mintha én tehetnék róluk, papírra vetettétek, és beledobtátok őket egy kis szütyőbe. Hogy aztán a ruhába öltöztetett és engem megszemélyesítő kiszebábra helyezzétek mindannyit. Aztán meg ott vannak a konkurenciámat megidéző és hívogató dallamok! Miközben ezeket énekeltétek, rigmusokat is kántáltatok ellenem! A kiszebáb pedig elindult veletek, hogy elzavarjatok. Miközben olyan zajt csaptatok fabrikált és otthonról hozott szerszámaitokkal, hogy a lázam mellett a pulzusom is feljebb szökkent. Aztán megérkeztetek a nyughelyemre. Vagy írjam azt, hogy a kivégzőhelyemre? Mert a Kós Károly tér közepén ott várta a testbe takart Telet, vagyis a kiszebábot a máglya. Nem is hasonlítunk egymásra, és Ti mégis, miután körbejártátok Vele a teret, újabb dalokat szavaltatok a Tavaszhoz.

Végül meggyúlt a tűz, és Rákerültem. És a tűz lobogott egyre nagyobb lángnyelvekkel, melyeket a zajok, a rigmusok tápláltak. Nem kellett több fa és olaj. Elhamvadtam nélkülük is. Majd, kik jól végezték dolgukat, táncoltatok. Örömködtetek jelképes holttestem felett.

És mindezt már nyolcadik alkalommal. És nem unjátok. Ezért vissza se térek hozzátok. Decemberig.

Fagyos üdvözlettel: A Tél.

U.I.

A Tavasz is kiadta sajtóközleményét az eseménnyel kapcsolatban, mely így szól. „Jövök”

A Tavasz hírnöke: A hóvirág.

Sajtóreferense: Lechner Gábor
Fotó: Lechner Gábor és Toldy Miklós

Vélemény, hozzászólás?