Az elmúlt hétvégén öreg házak kerültek előtérbe a fővárosban, a Budapest100 elnevezésű  programsorozaton belül. Évek óta önkéntesek, lokálpatrióták, lakók, építészek vezetésével indulnak neki amatőr „kíváncsiak”, és nyerhetnek bepillantást a sokszor „botra támaszkodó” vén épületek világába. Legbelülre. Wekerlén is élnek ilyen emberek, és vannak ilyen épületek. Önkéntesek, építészek, és 100 éves házacskák. Akik között jó élni, tanulni, dolgozni. Ahol jó élni, tanulni… Egyszerű makacssággal és megingathatatlanul: lenni.

Az idei épületek között volt a Tarka Barka Óvoda kicsiny kis mézeskalács-háza, melyet Vásárhelyi Dezső tervezett. Arról hogy a 100 éves épület továbbra is gyerek maradhasson, tavaly a szülők gondoskodtak: kicserélték a nyílászárókat, felújították a homlokzatát. Munkájukat ők mutatták meg, miközben gyermekeik kézműves foglalkozáson rajzolhattak, szépíthették a csak éveiben 100 éves épület falait.

Idén lett 100 éves “négyes”, azaz a Hungária úti iskola is,  amely 1969 óta működik abban a szerepben, ahogyan ma ismerjük. Hetes iskolaként közel 80 gyerek, szociálisan érzékeny fiatal tanul és álmodik itt hétfőtől péntekig. Nem hétköznapian. A szintén Vásárhelyi Dezső által tervezett épületben vannak a tetőtérben kialakított háló-és szabadidős körletek, a tornaterem felett feszülő tetőkert, mosoda, a lányoknak és a fiúknak külön technikaszoba, dühöngő, és egy kis stúdió is. És vannak nevelők, akik azon fáradoznak, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt.

A korábban nyugdíjba küldött wekerlei posta épülete is idén szerepelt a sorban, amelynek ma már nem látható hatalmas kapuja, amelyen keresztül a postások mehettek munkájukra, vagy ahova a lovaskocsi hozta, illetve vitte tovább a küldeményeket. De érezhető volt, és éreztük is, a hatalmas padlásteret, ahol a be-beköszönő fény őrzi egy század titkait, amelyek talán feltárulnak egyszer, és választ adnak arra, miért is kellett egy évvel egy másik centenárium előtt, nyugdíjba vonulnia egy időtlen, fiatal épületnek.

Az idei épületek között szerepelt az egyetlen épületcsoport, amelyet maga Kós Károly álmodott meg Wekerlén. A Kós Károly tér 2-es és 3-as házszámú lakóházait a körtér két kapuja közül a puritánabb “Kós kapu” köti össze. A két ház egyik lakásában Kós Károly unokája lakik, aki mesélt a nagyapáról, fekete tábláról és krétáról a bizottság előtt. És arról is, hogy Kós Károly soha nem látta művét, a Wekerletelep főterét.

A centenáriumukat 2013-ban ünneplő épületek között ott volt a Wekerletelep teljes 105 éve. Az Eperfa térről induló érdeklődő csoport útja során a 100 éves házak mellett társaik is ott sorakoztak: a 99 vagy épp 101 évesek is. A mi kis öregjeink, botjaikra és az elmúlt 100 (vagy még több) évre támaszkodva.

Cikk: Lechner Gábor
Fotó és szöveg: Toldy Miklós
További fotók: Lechner Gábor
 

Vélemény, hozzászólás?