Hatodik alkalommal ünnepeltük a Wekerletelep egyik jelképét az Életfát a Kós Károly téren. A hideg idő ellenére mintegy kétszázan vettek részt a rendezvényen március 23-án, melyet a Magyar Kollégium és a Wekerlei Társaskör közösen rendezett.

2011 óta a tavaszi napfordulót követő szombaton ünnepeljük a Wekerletelepet és az itt lakó közösséget, azt, hogy Wekerlén akarunk élni. Korábban ősszel tartottuk a rendezvényt, ám az életfa jelképrendszere sokkal jobban illik a természet megújulásához, újjászületéséhez. Igaz, idén az időjárás még télies volt, a természet azonban feltartóztathatatlanul újjászületik hamarosan. Hagyományosan sötétedés után a telep négy kisebb teréről indulnak a fáklyás menetek a Kós Károly térre. 

Romhányi András beszédében a magyarok ősi állatáról, a csodaszarvasról mesélt, közben a wekerlei életfa „ágainak” végén fények gyúltak, mint a hiedelem szerint a szarvas agancsain a csillagok. Fehér reflektorsugár vágott fényutat az égbolt sötétjébe. Az ég és föld egy pillanatra összeért. Idén is léggömbbel az útjára indítottunk egy üdvözlő, egyben bemutatkozó levelet, amelyben az ismeretlen megtalálót egy vezetett sétára invitáljuk a Wekerletelepen.

A régi és az új generáció tagjai együtt szólaltatták meg a szélharangot, a gyermekek letűzték az előre elkészített papír-életfájukat.  A résztvevők fogadalmat tettek, hogy megőrzik a WEkerletelep értékeit: az épített és kulturális örökséget, a közösségi szellemet. Végül felhangzott a Boldogasszony Anyánk című dal is Soós Réka előadásában. A programot – a korábbi évekhez hasonlóan – moldvai táncház zárta a Sziporka Néptánc együttes segítségével.

Köszönet annak a mintegy 50 önkéntesnek, akik segítették, hogy ebben a hangulatos estében legyen részünk, és köszönjük a fáklyás felvonuóknak is, hogy eljöttek, mert együtt hoztuk. 

Romhányi András és Sági Zenina

Fotók: Toldy Miklós, Romhányi András, Fejes Bence, Makk István

 

Vélemény, hozzászólás?