Augusztus 12-én, vasárnap 21 ember biztos, hogy kora hajnalban kelt fel, hogy kiérjen hat óra előtt a Kós Károly térre. A cél a Tisza-tó körbetekerése volt.

 

A biciklik felpakolása a rendelkezésünkre álló utánfutóra – így elsőre – erős kihívásnak tűnt, de wekerlei kerékpár-szervizesünk, Zsámboki Vendel príma szerszámkészletével megoldotta a feladatot, ugyan ehhez néhány bicajt szét kellett szedni.

 

Hét óra előtt három autóval, tetőcsomagtartón biciklikkel és egy utánfutóval el is indult a csapat. Röpke másfél óra hangulatos utazás után megérkeztünk Tiszafüredre, addigra a szemerkélő eső is elállt. Itt rövid átállás után hamar mindenki „lóra” pattant, és tekerés a vezetőnk által mutatott útvonalon.

 

Túravezetőnk, Vámos Béla, rendkívüli lelkiismeretességgel és alapossággal járta be előre a terepet. Több napon keresztül biciklitúrákat tett a környéken, a természeti látványosságok felfedezésén kívül a helybéli vendéglátó ipari egységeket is módszeresen feltérképezve. A 33-as úton rövid távú kerekezés után rátértünk a kijelölt kerékpárútra, amely végig töltésen vitt. Egyik oldalon a Tisza-tó gazdag növény- és állatvilága tárult elénk, a töltés két oldalán szemet gyönyörködtető mezei virágok, fák, és mindenütt jó levegő. Poroszlót elhagyva a délelőtti bringázást Sarud környékén megszakítottuk, leginkább egy büfé vonzerejének engedve. Itt jégkrémet, energiaitalt, kávét és egyebeket vettünk magunkhoz.

 

A sima betonúton ki-ki hajtósabb tempóban, ki-ki kényelmesebben, társával beszélgetve tekert. Közben gyönyörködtünk az egyes kanyarokban elénk táruló víz és növényzet látványában. Az idő éppen kerékpártúrának „lett teremtve”: visszafogott napsütés, kellemes szellő, 20-25 fok.

 

Dinnyéshátnál egy tisztásra érve letámasztottuk a bringákat. A vízinövényekkel gazdagon benőtt, mocsaras rész túloldalára egy kézi hajtású, kötél mentén haladó kis kompszerű építménnyel lehetett átjutni. Ez a lehetőség többeket vonzott, és miután néhányan felszálltak a faépítményre, a többiek lelkesen követték őket. Ugyan az elején megszólalt valaki, hogy talán meg kellene nézni, hány embert bír el a közlekedési eszköz, de a hév erősebb volt. Így miután több mint tíz emberrel Fazekas Csaba elkezdte behúzni a kézi kompot, az hirtelen billegni és süllyedni kezdett. Titanic-szerű pánik tört ki egyeseken, Romhányi Mari és még egy-két határozottabb utazó a lélekjelenlétét megőrizve próbált utasításokat adni a kétségbeesetten fickándozóknak. Ugyan a vízben végül senki nem fickándozott, azért a cipője szinte minden hajótöröttnek vízben úszott. A látvány páratlan volt, a csapat parton álló óvatos duhajai jókat vigyorogtak. A túloldalon az idegenek filmezni kezdték a látványos attrakciót. Talán a youtoubon is látható lesz.

 

Dacolva a kihívásokkal, ezek után sem adta fel senki: végül több csoportban ugyan, de átkeltünk a túlsó partra, hogy egy rövid sétát tegyünk a tanösvényen. Ezek után már 12 óra körül többen az ebédet emlegették, de ehhez még Abádszalókig kellett tekerni. A Hídvégi-család egyes tagjai időnként letértek az útról geochacing ládák felfedezésére, de hamar beérték a csapatot.

 

A kiskörei víztározó lehengerlő látványa is csak rövid időre tartotta fel a csapatot, kerekeztünk tovább. Míg úgy két óra magasságában a Horváth-kertben kötöttünk ki. Na, nem Budán, hanem az említett Abádszalókon, ahol aztán terített asztal várt a kerthelyiségben. Széki Péter ugyan kicsit lemaradt, és csak az étteremben ért utol bennünket. A csoport többsége megkóstolta helyi specialitásokat: halászlé, harcsapaprikás túrós csuszával, rántott hal. Mire mindenki elfogyasztotta a desszertet és a kávét, az éppen az ebéd idejére időzített eső is elállt. Még szerencse, hogy a fedél volt a fejünk felett.

 

Ennyi nemes étek után a folytatás többeknek kihívást jelentett, és a szél is kicsit erősödött, de kárpótoltak az előttünk repkedő barázdabillegető madarak és az alacsonyan, fejünk felett cikázó fecskék, a kék búzavirág látványa és a mezei virágok illata.

 

Hazafelé Vendelnek is akadt munkája. Az egyik bicikli, ami éppen most került újonnan bevetésre, defektes lett. Gyors belsőgumi-csere, és Bank Robi folytathatta útját az út felétől módszeresen nyekergő biciklijén.

 

Mintegy 65 kilométer letekerése után már-már célegyenesben voltunk, mikor megálltunk a Tiszafüred tövében található Szabics-kikötőben, bevárva a defektes biciklit, gazdáját és az őket kísérő „szakmai stábot”. A kikötőben egy helyi lakosnak köszönhetően füstölt ponty kóstolót tartottunk. Szimpátiája kifejezéseképpen megkínált bennünket egy méretes darabbal, amiből még a defektes csapatnak is jutott.

 

Ezután már hamar visszaértünk a kiindulópontra, a tiszafüredi Albatrosz-kikötő parkolójába. Itt a biciklik felszerelése és bepakolása után a büfében még jót mulattunk a nap szépségeit emlegetve, majd Romhányi Mari ismertette a következő túra célpontját: szeptember 16-án a Kis-Balatonnál biciklizik a csapat. Bárki csatlakozhat előzetes jelentkezés alapján.

 

Vámos Bélának hálásak vagyunk a túravezetésért, Romhányi Marinak a szervezésért, mindenkinek a vidám pillanatokért és a jó társaságért!

Szeptemberben találkozunk újra!

Szabó Mária

Vélemény, hozzászólás?