Szombat este Önkéntes bál, vasárnap biciklitúra. Ki merne jobb programra még gondolni is!

Heten vágtunk neki a körútnak. A Lágymányosi hídon átjutva, hamarosan a Duna-partján haladtunk tovább. Szinte végig bicikliúton tudtunk menni. Dél körül megpihentünk. Egy piros emeletes busz emeletén palacsintáztunk, kávéztunk. Közben már a következő túrákat terveztük.

Indulás után kis sárdagasztás következett, ki két keréken ki (én) két lábon kelt át rajta, de megérte. Lementünk egy stégre a Hárosi (Holt)-Dunaágban. Gyönyörű volt a csendes víz, a sok zöld fa látványa, s hozzá a madarak éneke. A szúnyogok ugyan kicsit rontottak az idilli képen, de úgy tűnt csak engem szerettek.

Az M0-ás hídon átkelve a Csepel-szigetre értünk. A hosszú II. Rákóczi Ferenc utcán jutottunk egyre beljebb. Az egész nap szomorkodó idő ekkorra döntötte el, hogy ne ússzuk meg eső nélkül a napot. De mégis megúsztuk. Épp egy presszóhoz értünk, mikor úgy éreztük, hogy kell az esőkabát, de előbb kihasználjuk az adódó lehetőséget. Kis pihenés, beszélgetés. Na, induljunk! Elő az esőkabátokkal. Mindenki felvette, megnéztük, megbeszéltük kié miért jó, vagy kevésbé jó. Eközben az eső elállt. Levettük, amit pár perce felvettünk, s 30-40 perc múlva halvány napsütésben értünk vissza Erzsébeten keresztül Wekerlére.

Volt tehát sok szépség, vidámság, permetező eső, Duna menti víz-szag, finom falatok, sáros út, földút, kavicsos út, útépítés miatti kerülés, de főleg kellemes, kényelmes bicikliút, néhány szúnyog, sok madárcsicsergés, készültek fényképek, külön-külön és együtt is. És volt jó vezetőnk. Köszönjük Béla.

Ami nem volt: elég napsütés (nekem), baleset, defekt, eltévedés.

Remélem sikerült érzékeltetnem, hogy megint nagyon jó volt együtt kerekezni, s a laza 40 km, jól kikapcsolt, pihentetett, erőt adott a következő hét „eseményeihez”.

Papp Zsuzsanna

Vámosi Béla képei erre a képre kattintva tekinthetőek meg:

120610 Dél-Budapest

Vélemény, hozzászólás?