Wekerletelep, önkéntes ötletre és megvalósítással, a hétvégén csatlakozott az idén másodszor megrendezésre került Budapest100 elnevezésű programsorozathoz, melynek során főváros-szerte tárták fel 100 éves múltjukat és titkaikat lakóházak és közintézmények egyaránt.

A telepen mindkét napon két turnusban – délelőtt és délután is – 20-30 érdeklődő indult neki a 2-3 órás útnak Wekerle szerelmesei: építészek és itt-lakók vezetésével, hogy megismerhessék a telep „százéveseit”. Elsőként a 2000-es években felújított rendőrkapitányságot, amelyet – mint az bemutatása során kiderült – két sógor, Schoditsch Lajos és Éberling Béla tervezett, és amelyet erőt demonstráló méretei és kialakítása (hatalmas bejárati kapuja, valamint lőrésszerű ablakai) miatt csak Wekerletelep bástyájának hívnak az itt élők. Miután a látogatók megtekintették az emeleti folyosón berendezett kiállítást: a telep 1912-ben átadott épületeinek térképét, valamint a szintek eredeti alaprajzait, a hátsó lépcsőházban leereszkedhettek a kezdetek kezdetén fa- és szénraktárként működő, majd légópincévé átalakított izgalmas helyiségbe, amely ma a szigorú tűzvédelmi szabályok miatt üresen áll. A légópince legnagyobb kincse a hatalmas légtisztító berendezése, mely talán még most is működésre bírható.

A rendőrkapitányság épülete után egy újabb rendőrségi épület következett. A Bercsényi utcán haladva, annak Esze Tamás utcai sarkán áll a volt lovasrendőrség épülete, mely ma inkább ellenpéldája Wekerletelep bástyájának.

Az épületet feltehetően szintén a Schoditsch-Éberling építészpáros tervezte, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték. A lovasrendőrség megszüntetésével az épület a rendőrség egyik internáló intézményévé vált, majd a 70-es, 80-as években az IKV tervezőirodája működött itt. Az erősen felújításra szoruló épületegyüttes ma a Közpark Kft. telephelye.
A túrákat vezető építészek szerint a külső homlokzaton fellelhető motívumok, melyek hasonlítanak a rendőrkapitányság épületén korábban látott díszítőelemekre, a két építész munkájára utalnak. Ezekből a hasonlóságokból egy kis kiállítás is nyílt az épület folyosóján, Molnár Krisztina wekerlei képzőművész akvarelljeinek társaságában. Az objektum tetőtere talán a legnagyobb beépítetlen tetőtér a Wekerlén. Ezen a hétvégén ide is fel lehetett menni. A szervezők itt újabb meglepetéssel köszöntötték a telepen túrázókat: szombaton gitár- és klarinétmuzsika, vasárnap gitár-, majd kongaszóló várta őket.

A szombati és a vasárnapi séta innentől kezdve két különböző útvonalon haladt. A hétvége első napján a nemrégiben felújított Kós Károly téren keresztül – persze az országszerte híres lakóházat is érintve – a csoport egy szintén idén 100 éves épület felé vette az irányt. Ez pedig a Vásárhelyi Dezső által tervezett III-as iskola, a mai Kós Károly általános iskola, ahol szintén alaposan készültek a látogatók fogadására. Először a lányok énekeltek népdalokat, majd citeratudásával három fiú kápráztatta el a nagyérdeműt. Ezenkívül készült egy kis iskolatörténeti kiállítás, illetve a tavalyelőtti fotópályázatra beérkezett művekből és az iskola volt rajztanárának szintén Wekerlét éltető festményeiből nyílt tárlat. A délelőtt érkezők még Kós Bélának, a névadó Kós Károly unokájának a visszaemlékezését is meghallgathatták. Ő ma is a nagyapa által tervezett főtéren, az általa megálmodott egyik házban lakik. Délután Somogyvári Rudolfnak, a telep krónikásának fesztiváldíjas alkotása, a „Telepesek Wekerlén” című rövid eposz pergett le azok előtt, akik a Budapest100 programjai közül Wekerletelep születésnaposait választották.

Vasárnap az iskola helyett egy Thököly utcai, 12 lakásos ház lakói invitálták be a kíváncsi látogatókat, akik – mintegy ellenpéldaként – két lakásba is benézhettek. Az emeleti lakás Wekerle harmóniáját idézi: egy felújított, tetőtér-beépítéses családi otthon, míg vele átellenben egy ős-wekerlei, fürdőszoba nélküli, üres lakást is megnyitott az itt lakó közösség. (Az építkezés kezdetén nem voltak fürdőszobák a lakásokban, helyette a népfürdőben lett volna lehetőség a tisztálkodásra. Ez azonban a pénzhiány miatt nem lett megépítve, így a legtöbb lakásban a kamra alakult át fürdővé.)

A látottak után egy kis beszélgetésre és teázós-süteményes vendégségre hívták a látogatókat. A lakók elmesélték, hogy legutóbb a lépcsőházat és a függőfolyosót sikerült felújítani, nemsokára pedig a ház lábazatának hibás részeit javítják ki, de tervben van a tető felújítása is.
Így fejeződött be az idei Budapest100 programsorozat Wekerlei turnéja, hol a múlt nagyon jól összefért a jelennel.

Boldog születésnapot Wekerle 100 éves épületei, reméljük, jövőre találkozunk az 1913-asokkal!

Lechner Gábor

Vélemény, hozzászólás?