Március 24-e ismét a Wekerletelep különleges napja volt. Ezen a napon ünnepeltük mi, wekerleiek, immár ötödik alkalommal a Wekerlei Életfát, mely szűkebb otthonunk jelképe.

A gyönyörű fából készült, szélharangokkal ékesített életfánk egy társadalmi kezdeményezésből született. Amikor elkészült, és felállítottuk, a Wekerletelep lakói azonnal örökbe fogadták azt. Így hát a wekerleieké. S mindenkié, aki megszerette!

A Wekerlei Életfa Ünnepét korábban ősszel tartottuk, ám az alkotói úgy vélték, hogy az életfa, mint olyan sokkal jobban illik a természet megújulásához, újjászületéséhez. Ezért a telepen 2011-től kezdve a tavaszi napfordulót követő szombaton ünnepeljük a Wekerletelep és az itt lakók élni akarását.

Azt, hogy a Wekerle élni akar, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt az országos átlaghoz képest több gyermek születik. A Wekerlei Életfa Ünnepén elhangzott, hogy az elmúlt esztendőben 121 wekerlei gyermek látta meg a napvilágot. Azaz eggyel több. Éppen az ünnep napján, március 24-én hajnali 1 órakor a Baross utcában lakó egyik családnál 3 kg 10 dekával és 52 cm-rel Vince nevű kisfiú született. Az anya és a gyermek egészségesek. Isten éltesse az újszülött wekerlei polgárokat, Isten hozta őket közösségünkben! Kívánjuk nekik, hogy legyenek egészségesek, ügyesek, – s, amikor eljön az ideje – építsék ők tovább a Wekerlét!

A közösségi megemlékezésnek szép hagyománya alakult ki az évek során, ami nagy élményt jelent minden résztvevőnek, kísérőnek, nézőnek. A telep négy terén fáklyások gyülekeznek, majd a csoportok ének- és zeneszóval vonulnak a Kós Károly térre, ahol kivilágítva várja őket a Wekerlei Életfa. Az ünnepi beszédet ének és zene követi. Megtudhatjuk azt is, hogy hány gyermekkel gyarapodott az elmúlt esztendőben a wekerlei közösség. A résztvevők hitet tesznek amellett, hogy megvédik lakóhelyük értékeit. Így történt ez most hétvégén is. Az ünnepség végén, egy égbe szálló léggömbbel idén is üzenetet küldtünk valakinek, de a gyermekek által készített papír-életfa letűzése is szerepelt a programban. Az estét idén is – immár a hagyományokhoz hűen – moldvai táncház zárta.

__________________________________________

Romhányi András főszervező az alábbi beszéddel köszöntötte az Életfát:

Tavasz van, s mi itt állunk újra a Wekerlei Életfa körül fáklyákkal a kezünkben, lobogó érzésekkel a lelkünkben.

Van, akinek a Wekerlei Életfa Ünnepe nem tűnik nagy eseménynek. Hiszen alig pár százan vagyunk csak itt! Ám nekem ez a legfontosabb wekerlei ünnep! Azért érzem ezt, mert, akik itt vagytok, nem valami bulizás miatt jöttetek ide; hanem megtisztulni. Úgy gondolom, hogy az ünneplők a tél elmúltával tavaszi nagytakarítást rendeznek a lelkükben. S eljönnek ide tiszta szívvel, hogy lássák kivilágítva a Wekerletelep élni akarásának jelképét: a Wekerlei Életfát.

Idejönnek, és örvendenek annak, hogy újabb wekerlei gyerekek születtek. Idejönnek, hogy hallják a csak ilyenkor felhangzó harangjátékot, hogy mosolyogva nézzék, ahogy a gyerekek betűzik a földbe kicsi – saját maguk által készített – Életfájukat. S idejönnek azért is, hogy kezüket egymás vállára téve hitet tegyenek telepünk értékeinek megőrzése mellett, hogy csillogó szemekkel kövessék az égbeszálló léggömb-üzenetet és hozzáénekeljék a Wekerle indulóját. Hát ezért ez a legszebb ünnep számomra!

Engem sok élmény köt a Wekerlei Életfához. Felállításakor én is ott voltam a tetején, s húztam meg a csavarokat. Egyike voltam azoknak is, akik bebetonoztuk a földbe az előtte lévő márványtáblát. Legutóbb leányom esküvőjét ünnepeltük alatta. Ugye érthető, hogy, amikor átmegyek a téren, valahogy mindig erre kanyarodik az utam. Láttam már vastagon behavazva, láttam a hőségtől vibráló levegőn átszűrve, és őszi reggelen, amikor kibontakozik a ködből. Nekem így is, úgy is: csodálatos látvány! S, ha már erre járok, meg is simogatom.
Ilyenkor valami ősi érzés kerít hatalmába.

Az életfa-világfa-motívum sok nép hitvilágában előfordul. Ez a fa hidalja át a különböző világokat, hogy így lehetségessé váljék az ezek közötti utazás. Gyökerei az alsó világba nyúlnak, törzse a középső világ, lombja pedig az ég, a felső világ. A Világfán lévő gyümölcsök jelképezik a tudást. A fa mellett a legtöbb esetben kígyó vagy sárkány őrködik. Meséinkben úgy hívjuk: égig érő fa, vagy tetejetlen fa. A magyarok világfájának ágai között égitestek vannak: csillagok, valamint a Nap és a Hold. A mi Wekerlei Életfánk mindezen jegyeket – részben rejtve – magában hordozza.

A Wekerlei Életfát öt esztendővel ezelőtt wekerlei emberek álmodták meg. Volt közöttük művész, építész, népművelő, peda gógus, mérnök. Álljon itt a nevük ABC-rendben! Csóka Eszter, Fazekas Csaba, Iváncsics László, Romhányi András, Romhányiné Kovács Mária, Somlói Judit, Szebenyi Marianna, Urmai Ungurán László. Olyan művet alkottak, amelyet a wekerleiek azonnal megszerettek; amit magukénak vallanak.

A Wekerlei Életfa akkor született, amikor a Wekerletelep magára talált, és úgy döntött: dacol az idővel. Mert az idő a rosszat hozta. Wass Albert már 1964-ben így látta előre ezt a változást:

„A régi szokások ma rendre kipusztulnak mindenütt a világon. Minthogy kipusztulnak a sárkányok, a tündérek és a csodatevő fák. Egy új, gyökértelen társadalmi osztály veszi rendre kezébe a világ irányítását mindenütt. Egy osztály, amelynek nincsenek tradíciói, ezért ellene van minden tradíciónak. Egy osztály, amelynek nincs múltja és hite, melynek nincsenek erkölcsi értékei sem. Ezért üldözi a múltat, kineveti a hitet, s gúnyt űz minden erkölcsi értékből.”

És akkor a wekerleiek azt mondták: nem! Próbáljunk meg tenni valamit ez ellen! Hitüket a közösségbe vetették és a Wekerle elkezdte saját útját járni. Ez az út hosszú lesz! Mi – talán – nem is érünk majd a végére. De a gyerekeink igen. Adjunk hát szárnyakat nekik, de hagyjuk, hogy maguktól tanuljanak meg repülni!

Tavasz van, a megújulás, a születés ideje! Ezért ünnepeljük ilyenkor a Wekerlei Életfát, mert az a Wekerletelep élni akarásának ünnepe.
Köszöntünk Wekerlei Életfa! Köszönjük, hogy itt állsz, és utat mutatsz nekünk, útkereső embereknek. Hogy azt kiáltod világgá: ha hittel élő emberek fognak össze jó ügy ér dekében; élhetővé teszik a világot!

Kós Károly tér, 2012. március 24.

Fotók: Makk István és Romhányi András

2 comments on “A Wekerlei Életfa Ünnepe 2012

  • Budavári István azt mondja:

    Kedves Wekerleiek!

     

    Ott nőttem  föl, a gyermekkorom része a hely, ami akkor az 50-es években a mainál szürkébb volt. Örömmel látom a változásokat: a ebben az “ékszer-negyedben”.

    Magam a III.sz. fiu iskolába jártam, amit a Somorjai József igazgató úr vezetett.Rajztanárunk egy Jáki Anna nevű jitűnő festőművész tanár volt. (munkája nyomán, azidőtájt többen kerültünk művészeti pályákra)

    Tetszik a Kós Károlyi hagyomány ápolása ( aki egykor a telep vezető építésze volt). Van egy iskola Kós Károly Művészeti Szakközépiskola Debrecenben, ahol példaértékű szintén az örökségének ápolása. (mint művészeti szakmai vizsgaelnok magam több éve ezt tapasztaltam meg.) Egyébként az ottani biplógia tanár Tihanyi György munkája nyomán egy Európai hírú arborétuma van az iskolának. Ezt figyelmükbe ajánlom!

    Tisztelettel!

    Budavári István

  • Budavári István azt mondja:

    Kedves Wekerleiek!

     

    Ott nőttem  föl, a gyermekkorom része a hely, ami akkor az 50-es években a mainál szürkébb volt. Örömmel látom a változásokat: a ebben az “ékszer-negyedben”.

    Magam a III.sz. fiu iskolába jártam, amit a Somorjai József igazgató úr vezetett.Rajztanárunk egy Jáki Anna nevű jitűnő festőművész tanár volt. (munkája nyomán, azidőtájt többen kerültünk művészeti pályákra)

    Tetszik a Kós Károlyi hagyomány ápolása ( aki egykor a telep vezető építésze volt). Van egy iskola Kós Károly Művészeti Szakközépiskola Debrecenben, ahol példaértékű szintén az örökségének ápolása. (mint művészeti szakmai vizsgaelnok magam több éve ezt tapasztaltam meg.) Egyébként az ottani biplógia tanár Tihanyi György munkája nyomán egy Európai hírú arborétuma van az iskolának. Ezt figyelmükbe ajánlom!

    Tisztelettel!

    Budavári István

Vélemény, hozzászólás?