Végre eljött az újabb kerékpáros túra ideje. Már nagyon vártuk, hogy Szentendrére kerekezhessünk. Hát még ebben az őszi nyárban. Szinte hihetetlen, hogy szeptember végén ilyen gyönyörű az idő. Ez nekem, aki nyárimádó vagyok, különösen nagy ajándék, úgyhogy elsők között érkeztem a Kós Károly térre, a találkozó helyére. Örömmel láttam, hogy a régi, ismert társak mellett új emberek is csatlakoztak a wekerlei csapathoz. Tizenöten indultunk, Bonnyai Ági vezetésével.

Rögtön a legközelebbi benzinkút felé vettük az irányt, néhány lapos kerék felfújása céljából. Majd váratlan megállás a Gyáli úton, ahol Vendel – állandó társunk, aki bicikliszerelőként gondoskodik biztonságunkról – gyors kerékcserét hajtott végre egy defekt ürügyén. Mentünk vagy 5 percet, újabb jelzés, újabb defekt. Na, ilyen még nem volt mióta együtt kerekezünk, nemhogy kettő, egy defektre sem emlékszem. Ennek rendbehozása kicsit bonyolultabb volt, így néhányan lemaradtak, a többiek mentek tovább.

Élveztük a csoda-időt, a szép budapesti panorámát. Öröm volt látni, milyen sokan bicikliznek a városban. Többször próbáltuk bevárni a lemaradottakat, végül ez a Római parton, a már jól bevált palacsintás-lángosos bódénál sikerült. Tavalyhoz képest bővült a választék. Mindenkinek ajánlani tudom a juhtúrós, újhagymás lángost. Többen teszteltük. Szuper.

Innen már megállás nélkül mentünk tovább. A töltésen kerekezve, mintha igazi nyár lenne. Családok, párok napoztak, játszottak, sokan futottak, kutyát sétáltattak, a Dunán egymást érték a kajakok. Bocsánat, hogy ennyit írok az időjárásról. De hát ez igazi csoda, legalább is nekem.

Egy darabig kényelmes bicikliúton haladtunk, aztán egy kicsit embert- és biciklit próbáló rázós, köves, homokos rész következett, de ezt az akadályt is jól vettük. Két órakor megálltunk a Duna-parti parkolóban, megbeszélni a további programot. Meddig maradjunk, fagyizzunk, nézegessünk, újabb lángost együnk, esetleg mást, ki megy haza is végig két keréken, ki választja inkább a HÉV-et. Míg ezen tanakodtunk, kiderült, hogy a HÉV vágányfelújítás miatt csak Békásmegyerig jár, Szentendréről odáig autóbusszal lehet utazni, no de nem kerékpárral. Így hát kicsit meghosszabbodott a hazafelé vezető út. S miután a nyár ellenére ősz van, és elég hamar kezd sötétedni, meg ha a nap lebukik, hűvös is lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy hátra arc, irány Békásmegyer.

Így elmaradt a fagyizás, legalább is a HÉV-et választóknak, viszont a tervezett időre hazaértünk. És megvan a terv, hogy már akár tavasszal megismételjük ezt a túrát úgy, hogy a fagyi is, kicsit több szentendrei hangulat beszippantása is beleférjen. Tudjátok, a templomok, a képtárak, a galériák, a MűvészetMalom, a kálváriák, no meg a kávéházak, borozók, ha csak kívülről is.
Én így is nagyon jól éreztem magam. Itthon sütivel pótoltam a fagylalt nem-evés miatt kimaradt kalóriákat. S úgy láttam, a többiek sem bánták meg ezt a napot.

Köszönjük Áginak a vezetést, Romhányi Marinak a szervezést, Vendelnek a szerelést, s mindenkinek a részvételt. Az egy szem gyermeknek, Barnabásnak külön is gratulálok.
Találkozunk októberben.

Papp Zsuzsanna
egy a kerekezők közül

Vélemény, hozzászólás?