Wekerle világcsodává válhat, ennek egyik lépése, hogy műemléki jelentőségű területté nyilvánították a telepet – mondta Dr. Nagy Gergely, az ICOMOS Nemzeti Bizottság elnöke a Wekerlei Társaskör vasárnapi ünnepségén.

A műemlékvédelmi szakember szerint Wekerletelep építészetileg fantasztikus, ez az épített környezet is kellett ahhoz, hogy ilyen jó közösség alakuljon ki itt. Mint mondta, Wekerletelep olyan hely, amelyre kevés példa van Magyarországon, de még a világban is. Az ünnepségen részt vett egyebek mellett Ékes Gábor a kispesti önkormányzat Fidesz-KDNP-s, és Vinczek György szocialista alpolgármester, valamint a Wekerelei Társaskör Foster Gyula emlékérmes építészklubjának tagjai. Somlói Judit, az építészklub alapítója az ünnepségen arról beszélt, hogy a műemléki védettség minden wekerleit büszkeséggel tölthet el, hiszen ez a döntés azt jelzi, hogy a szakmai szervezetek és az egyetemes kultúrkincset gyarapító magyar értékek fölött őrködők is kiemelt jelentőségű értéknek ítélik a telepet. Olyannak, amely nemcsak egyszerűen az élethez biztosít teret, hanem többlettartalmat hordoz, művészi szinten mesél az elmúlt 100 évről, illetve arról a korról, amelyben megszületett – fogalmazott. Hangsúlyozta: ez a lehetőség feladatot, kötelezettséget is ró a wekerleiekre, mert közös kötelesség, hogy szomszédokkal és a hivatallal együtt gondolkodva és cselekedve építsék a telepet, s akadályozzák meg további romlását! Az ünnepség résztvevői emléklapot írtak alá, majd rendhagyó lovaskocsizáson vettek részt, amelyen részletesen megismerhették Wekereletelep történetét.

Wekerléről további információk: http://www.wekerletelep.hu

Kiadó: Wekerlei Társaskör Egyesület

Forrás: Országos Sajtószolgálat
Budapest, 2011. szeptember 18., vasárnap (OS)

A szeptember 18-i eseményről az index.hu is beszámolt.
http://index.hu/belfold/budapest/2011/09/18/wekerle-telep/

A fényképeket Szabó Tamás készítette.

2 comments on “Wekerle világcsodává válhat

  • Boros János azt mondja:

    Wekerletelepen élni jó, wekerleinek lenni nagyszerű érzés!

    Ezt a meghatározó érzést nagyon sokan ismerjük, akik itt élünk. Gyerekként, fiatalként, felnőttként és idős emberként is szeretjük, ragaszkodunk hozzá, néha ugyan mérgelődünk, de sosem ellene, hanem érte. Valami furcsa viszony alakul ki ember és környezete között. Sokszor talán nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mi vagy mik azok az értékek, amelyek bennünket idekötnek, amelyektől ez a vonzalom ilyen erős és tartós. De érzi ezt a különleges kisugárzást az is, aki Wekerlére csak látogatóba jön, útja során keresztülhalad rajta.

    E vonzalom egyik legfontosabb forrása bizonyosan az épített környezet, az utcák, a terek és ezek hálózatában a házak.

    Nagy Tamást idéztem, a Wekerlei Társaskör elnökét, aki sajnos egészségi okból nem tud itt lenni velünk. Ő az egyik olyan ember közöttünk, aki a legtöbbet tette Wekerléért.

    Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Barátaink, Wekerleiek!

    A megépített együttes, a Wekerle jól működött hosszú évtizedeken keresztül, még a világháborúk és az Ingatlankezelő Vállalat sem tudták romba dönteni. A telep ellenállt, s – megmaradt.

    A közelmúltban aztán olyan idők jöttek, melyben, ha volt ízlés, nem volt pénz; ha pedig volt pénz elég, akkor meg nem volt ízlés. S a telep egysége a szemünk láttára szenvedett csorbát nap, mint nap.

    A wekerleiek egy része szomorúan látta ezt a folyamatot és megpróbált küzdeni ellene. Társra is találtunk dr. Nagy Gergely személyében, aki a Wekerle ismerője és szerelmese. A romlás megakadályozására Rendezési Terv, majd egységes Speciális Szabályozási Terv készült. De hiába a szabály, ha azt sem a lakók nem vették komolyan, sem a Hivatal nem volt serény azt betartatni.

    Ekkor lépett színre a Wekerlei Társaskör! Az Egyesület egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a Wekerletelep építészeti, környezeti értékeinek megismertetésében, megtartásában élenjárjon. Ennek a célnak a megvalósításához 2007-ben megalakította a Wekerlei Építészklubot, a Társaskör szakmai szervezetét. S egy évvel később, 2008. Wekerle létrejöttének centenáriuma alkalmából megrendezett nemzetközi építészeti konferencián már szakmai részről is hivatalosan megfogalmazódott, hogy a Wekerletelep kertvárosi együttesének építészeti, kulturális és társadalmi értékeinek megőrzése érdekében a Wekerle teljes területe mielőbb váljék műemléki jelentőségű területté.
    S elkezdődött a harc: beadványok, felterjesztések, sürgetések. A Wekerlei Építészklub ott volt minden wekerlei rendezvényen, hogy tanácsaival segítse az építtetőket. Kiadványokat jelentetett meg a jobb tájékozódás érdekében.

    S megjött az első eredmény is: a telep 2009 októberétől közel két évre ideiglenes műemléki jelentőségű területté vált. De – tudtuk – nem ez a megoldás! A wekerlei építészek tehát folytatták: József Attilát idézve „nem fogták be pörös szájukat, a tudásnál tettek panaszt”.

    S íme, a küzdelem nem volt hiábavaló! 2011. augusztus 25-én Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a Wekerletelepet műemlék-jelentőségű területté nyilvánította, a Kós Károly tér házait pedig műemléknek.

    Mit is jelent ez?

    A védettség minden wekerleit büszkeséggel tölthet el, hiszen ez a döntés azt jelzi, hogy a szakmai szervezetek és az egyetemes kultúrkincset gyarapító magyar értékek fölött őrködők is kiemelt jelentőségű értéknek ítélik telepünket. Olyannak, amely nemcsak egyszerűen az élethez biztosít teret, hanem többlettartalmat hordoz, művészi szinten mesél az elmúlt 100 évről, illetve arról a korról, amelyben megszületett.

    Ám ez a lehetőség feladatot, kötelezettséget is ró ránk. Mindannyiunk kötelessége, hogy szomszédainkkal és a hivatallal együtt gondolkodva és cselekedve építsük a telepet, s megakadályozzuk további romlását!

    Ma tehát ünneplünk! Ünnepeljük a Wekerlét, s egy kicsit magunkat is, akiknek küzdelme nem volt hiábavaló. Hadd olvassam fel azok nevét, akik munkája meghozta ezt a régen várt eredményt:

    dr. Nagy Gergely

    Az Építészklub tagjai:

    Alvári Csaba, Fazekas Csaba, Kis-Simon Olivér, Molnár László, M.Port Irén, Nagy Attila, Somlói Judit, Szeghi Gábor,Tóth Ilona, Van der Lek Dániel, Wurdits Orsolya, Zsólyomi Réka,

    és az Építészklub tiszteletbeli tagjai:

    dr Rosivall László és Romhányi András

    Gyulai István főépítész

    A tervtanács tagjai:

    Burits Oktávián, Márton István, Nagy Gábor,

    A kispesti Önkormányzat, s nem utolsó sorban a Wekerlei Társaskör Egyesület, a wekerlei emberek.

    Köszönjük nekik!

    Wekerletelep, 2011. szeptember 18.

    Somlói Judit

  • Boros János azt mondja:

    Wekerletelepen élni jó, wekerleinek lenni nagyszerű érzés!

    Ezt a meghatározó érzést nagyon sokan ismerjük, akik itt élünk. Gyerekként, fiatalként, felnőttként és idős emberként is szeretjük, ragaszkodunk hozzá, néha ugyan mérgelődünk, de sosem ellene, hanem érte. Valami furcsa viszony alakul ki ember és környezete között. Sokszor talán nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mi vagy mik azok az értékek, amelyek bennünket idekötnek, amelyektől ez a vonzalom ilyen erős és tartós. De érzi ezt a különleges kisugárzást az is, aki Wekerlére csak látogatóba jön, útja során keresztülhalad rajta.

    E vonzalom egyik legfontosabb forrása bizonyosan az épített környezet, az utcák, a terek és ezek hálózatában a házak.

    Nagy Tamást idéztem, a Wekerlei Társaskör elnökét, aki sajnos egészségi okból nem tud itt lenni velünk. Ő az egyik olyan ember közöttünk, aki a legtöbbet tette Wekerléért.

    Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Barátaink, Wekerleiek!

    A megépített együttes, a Wekerle jól működött hosszú évtizedeken keresztül, még a világháborúk és az Ingatlankezelő Vállalat sem tudták romba dönteni. A telep ellenállt, s – megmaradt.

    A közelmúltban aztán olyan idők jöttek, melyben, ha volt ízlés, nem volt pénz; ha pedig volt pénz elég, akkor meg nem volt ízlés. S a telep egysége a szemünk láttára szenvedett csorbát nap, mint nap.

    A wekerleiek egy része szomorúan látta ezt a folyamatot és megpróbált küzdeni ellene. Társra is találtunk dr. Nagy Gergely személyében, aki a Wekerle ismerője és szerelmese. A romlás megakadályozására Rendezési Terv, majd egységes Speciális Szabályozási Terv készült. De hiába a szabály, ha azt sem a lakók nem vették komolyan, sem a Hivatal nem volt serény azt betartatni.

    Ekkor lépett színre a Wekerlei Társaskör! Az Egyesület egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a Wekerletelep építészeti, környezeti értékeinek megismertetésében, megtartásában élenjárjon. Ennek a célnak a megvalósításához 2007-ben megalakította a Wekerlei Építészklubot, a Társaskör szakmai szervezetét. S egy évvel később, 2008. Wekerle létrejöttének centenáriuma alkalmából megrendezett nemzetközi építészeti konferencián már szakmai részről is hivatalosan megfogalmazódott, hogy a Wekerletelep kertvárosi együttesének építészeti, kulturális és társadalmi értékeinek megőrzése érdekében a Wekerle teljes területe mielőbb váljék műemléki jelentőségű területté.
    S elkezdődött a harc: beadványok, felterjesztések, sürgetések. A Wekerlei Építészklub ott volt minden wekerlei rendezvényen, hogy tanácsaival segítse az építtetőket. Kiadványokat jelentetett meg a jobb tájékozódás érdekében.

    S megjött az első eredmény is: a telep 2009 októberétől közel két évre ideiglenes műemléki jelentőségű területté vált. De – tudtuk – nem ez a megoldás! A wekerlei építészek tehát folytatták: József Attilát idézve „nem fogták be pörös szájukat, a tudásnál tettek panaszt”.

    S íme, a küzdelem nem volt hiábavaló! 2011. augusztus 25-én Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a Wekerletelepet műemlék-jelentőségű területté nyilvánította, a Kós Károly tér házait pedig műemléknek.

    Mit is jelent ez?

    A védettség minden wekerleit büszkeséggel tölthet el, hiszen ez a döntés azt jelzi, hogy a szakmai szervezetek és az egyetemes kultúrkincset gyarapító magyar értékek fölött őrködők is kiemelt jelentőségű értéknek ítélik telepünket. Olyannak, amely nemcsak egyszerűen az élethez biztosít teret, hanem többlettartalmat hordoz, művészi szinten mesél az elmúlt 100 évről, illetve arról a korról, amelyben megszületett.

    Ám ez a lehetőség feladatot, kötelezettséget is ró ránk. Mindannyiunk kötelessége, hogy szomszédainkkal és a hivatallal együtt gondolkodva és cselekedve építsük a telepet, s megakadályozzuk további romlását!

    Ma tehát ünneplünk! Ünnepeljük a Wekerlét, s egy kicsit magunkat is, akiknek küzdelme nem volt hiábavaló. Hadd olvassam fel azok nevét, akik munkája meghozta ezt a régen várt eredményt:

    dr. Nagy Gergely

    Az Építészklub tagjai:

    Alvári Csaba, Fazekas Csaba, Kis-Simon Olivér, Molnár László, M.Port Irén, Nagy Attila, Somlói Judit, Szeghi Gábor,Tóth Ilona, Van der Lek Dániel, Wurdits Orsolya, Zsólyomi Réka,

    és az Építészklub tiszteletbeli tagjai:

    dr Rosivall László és Romhányi András

    Gyulai István főépítész

    A tervtanács tagjai:

    Burits Oktávián, Márton István, Nagy Gábor,

    A kispesti Önkormányzat, s nem utolsó sorban a Wekerlei Társaskör Egyesület, a wekerlei emberek.

    Köszönjük nekik!

    Wekerletelep, 2011. szeptember 18.

    Somlói Judit

Vélemény, hozzászólás?