Tisztelt Emlékezők! Hölgyeim és Uraim!

Amikor még Csernyenkó állt a szocialista tömb élén, amikor 10% különadót vetettek ki azokra az állami vállalatokra, amelyek a magánszférától vásároltak, amikor először indulhattak, de elgáncsolván nem jutottak mandátumhoz független képőviselőjelöltek, amikor Grósz a felszabadulás 40 éves évfordulóján az ötvenes éveket éltette, amikor Lezsákot kirúgták a munkahelyéről, mert barátaival megemlékeztek ’56-ról, amikor betiltották a Tisztájat, amikor a tíz éve halott Kós nevét a román elvtársak, Wekerléét a magyar elvtársak miatt kiejteni sem volt szabad, akkor éltek sokan közöttünk, akik mást akartak, másképpen gondolkodtak. S élt közöttünk egy 60-as éveiben járó úr, aki ezeket az embereket megértette, hangjukat meghallotta. Nem hősködött, nem kivagyiskodott.

Lokálpatriotizmusától vezéreltetve gyűjtötte maga köré azokat, akik saját vagy családi emlékekre támaszkodva a régi rendet, az egykori közösségi szellemet, a szűkebb haza, Kispest és Wekerle szeretetét óhajtották feleleveníteni, táplálni. Ő otthon volt az akkori uralkodó politikai szokásokban, ezeket nem bántva, kapcsolatait ügyesen használva elfeledett intézményeket hívott újra életre, köztük : a Nagy-Balogh János művészi kört, a Hősök Napját, és a nekünk legfontosabbat, a Wekerlei Társaskört. Ő volt dr. Kóczán László, akire ma az egykori Társaskör 100., az újonnan létrehívott Egysület 25. évfordulójának ünnepén tisztelettel és hálával emlékezünk. Sokat kutatta Wekerle Sándor életét és munkásságát. Ezért egy Wekerle Sándor jellemzésére írt idézettel kívánom megidézni őt.

„Amikor a múlt emlékein fel akarjuk építeni a magyar jövőt, amikor minden erőt összefogunk, hogy az új életviszonyokat rendezzük, és semmit a jövő feltétéleiből el ne hanyagoljunk, két olyan látszólagos ellentétes lelki tulajdonságot egyesítenénk, mint a nyugalom és a tetterő.A nyugalom soha ne jelentsen megnyugvást, tétlenséget, hanem új tetterőt, új lelkierőt! Ha ezt a két látszólagosan ellentétes lelki jelenséget egy személyben akarjuk érzékeltetni, nem találhatunk kitűnőbb példát Wekerle Sándornál, aki maga volt a nyugalom, amely mögött azonban a tetterő hihetetlen dinamikája feszült.”

Ezt mondhatom Kóczán Lászlóról is. Úgy ismertem, nála eszme és tett egy volt. Ő tettekben gondolkodott. Nagy feladataink megoldásánál lebegjen előttünk példája!

Wekerletelep, 2011. szeptember 9.

Nagy Tamás

Vélemény, hozzászólás?